Jó reggelt Sanghaj, avagy milyen egy igazi sanghaji reggeli? – Food Tour 1. rész

Emlékszem, sokáig milyen zavarban voltam, amikor a nap legkülönbözőbb szakaszaiban ismerős és ismeretlen egyaránt azzal a kérdéssel kezdte a beszélgetést, “你吃了吗?” (Nǐ chīle ma?), vagyis “Ettél már?”. Nem tudtam mire vélni ezt, tényleg nem értettem. Miért érdekel mindenkit, hogy ettem e már? “Nem jár semmi máson a helyiek esze, csak az evésen?”, gondoltam. Az első kínai tanáromat is mindig úgy vártam, hogy az óra előtt már jó előre kigondoltam, mit fogok válaszolni, ha felteszi a számomra zavarba ejtő kérdést. Aztán Hangzhou Bay-ből Sanghajba költöztünk, ahol folytatódott a rejtély. Reggel az iskolába menet, a házunk aljában a kis tejboltban, a zöldségesnél és még sorolhatnám. A legkülönbözőbb helyeken ismétlődött meg újra és újra ugyanaz a jelenet. Értetlenül álltam és nem tudtam mit válaszoljak. Szerencsére a kezdeti nehézségek óta sokat tanultam. Naponta tapasztalok számomra ismeretlen dolgokat a kínai kultúrával, szokásokkal és a hétköznapi élettel kapcsolatban. Így, ha ma valaki megkérdezi “你吃了吗?” (Nǐ chīle ma?” “Ettél már?”), mosolyogva csak annyit válaszolok: “吃了.” (Chīle.), vagyis “Ettem.” (Függetlenül attól, hogy tényleg ettem e vagy sem.)

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Természetesen az ételek és azok ízlelése, elfogyasztása minden nemzet kultúrájában fontos szerepet tölt be, általában mind büszkék vagyunk hazánk gasztronómiájára. Kínában élve mégis az az érzésem támadt, hogy az itteni emberek életében talán még a szokásosnál is jelentősebb helyen áll az étkezés. Szinte óramű pontossággal telnek meg kora reggel az aprócska reggelizőhelyek, melyek 10 órakor átalakulnak ebédet felszolgáló imbiszekké. Ezeket nem sokkal 11 óra után már ellepik a munkából érkező éhes helyiek, majd kicsivel délután 17 óra után kezdődhet a vacsora időszaka. Valahogy minden mindig egyszerre és pontosan ugyanakkor történik.

Kora reggel keltem, hogy a sanghaji lakosokkal együtt kezdjem a napot. Szeretem a reggeli fényeket, amint nyáron átszűrődik a Nap narancsos sugara az utcákat szegélyező dús platánfák zöld levelei között, télen pedig különleges hűvös kék színűvé varázsolja az égboltot. Nem számít milyen évszak, milyen nap van. Reggelente egyszerre száll fel a fehér gőz az egymásra pakolt fonott kosárra emlékeztető bambuszedényekből. A neonzöld mellényben lévő útépítő munkás és az öltönyében az irodába siető fiatalember egymás mellet a kis műanyag széken ülve mártják a hosszú fánkra emlékeztető yóutiáo-t (油条) az édes forró szójatejbe (甜豆浆 tián dòujiāng), majd szájukhoz emelve a tálkát nagyot szürcsölnek belőle. Ugyan nekünk is megvan a saját “jian binges bácsink” és a saját “reggelizős nénink” az utcánkban, ezen a reggelen Sanghaj egy másik negyedébe indultam el, hogy megkeressem az igazi tradicionális sanghaji reggelit.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Jó reggelt Sanghaj!

A Xiangyang parkban (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán) idősek több csoportja fogadott. Kicsit, mintha korcsoportok szerint gyülekeztek volna. Volt, ahol a napot indító tai chi szépséges mozdulatait gyakorolták. Pár méterrel arrébb vidám hölgyek társasága íves karddal táncolt, míg a többiek piros legyezőfátylat lendítettek lágyan a magasba. A legidősebbek egy kis kerek pavilon árnyékában körben ültek és ritmusgyakorlatokat tapsoltak aprócska kezeikkel. Figyeltem őket, és közben mosolyogtam. Mindig jó kedvre derítenek a parkokban táncoló idősek. Az egyik legszebb szokás itt Kínában, ami nem csak jó egészséget, szellemi frissességet és hosszú életet ad ezeknek az embereknek, de a tánc által lehetőségük van társasági életet is élni.

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xiangyang park (襄阳公园 Xiāngyáng gōngyuán)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lassan magam mögött hagytam a parkot és elindultam a régi sanghaji házak által szegélyezett utcákon. Kezdtem éhes lenni, itt volt az ideje, hogy végre megismerkedjek a “négy harcossal” (四大金刚 Sì dà jīngāng), vagyis a klasszikus sanghaji reggeli négy alap pillérével, a nyálkás rizstekerccsel (粢饭 Cī fàn), a szójatejjel (豆浆 Dòujiāng), a sült fánkkal (油条 Yóutiáo) és a szezámpalacsintával (大饼 Dà bǐng).

Meg még ki tudja mi minden finomsággal…

Már kora reggel hangosan sercen a forró olaj, fehér gőz száll fel és pizsamás helyiek lepik el az utcákat, hogy frissen készült reggelit vásároljanak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

蛋饼 (Dàn bǐng, tojásos palacsinta) vagy 山东煎饼 (Shāndōng jiānbing, ropogós Shandong palacsinta)?
Teljesen mindegy! A jiānbing (煎饼) egy reggelen sem hiányozhat.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A palacsintára emlékeztető ételt (煎饼 Jiānbing) kérhetjük csirkehússal, virslivel, csípős savanyú zöldségekkel, de akár yóutiáo-val (油条 sült “fánk”) töltve is. A belecsavart ropogós tésztalap pedig már csak a “hab a tortán”.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A 葱油饼 (Cōng yóubǐng, palacsinta újhagymával) szintén a jiānbing (煎饼) egyik fajtája. Ez is nagyon finom, de azért nálam a klasszikus változat verhetetlen.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ha már a kedvencekről beszélünk, akkor az olajban kisütött fánkra emlékeztető hosszú 油条 (Yóutiáo) sem hiányozhat egy jó sanghaji reggeliből.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A 油条 (Yóutiáo, sült “fánk”) forró édes szójatejbe (甜豆浆 Tián dòujiāng) mártva a legfinomabb.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Reggelit árusító klasszikus hely Sanghaj belvárosában.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

咖喱牛肉汤 (Gālí niúròu tāng, marhahúsleves curryvel), 锅贴 (Guōtiē, sült töltött “ravioli”) és 煎饼 (Jiānbing, palacsinta) az egyik kifőzdében. Kínában nem csak ebédre, kora reggel is népszerű étel a leves, ebben az esetben a marhahúsleves.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A sanghaji utcák látványának elengedhetetlen kelléke a hosszú bambuszrudakon száradó ruhák sora. Igen, ez is Sanghaj.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A hatalmas fonott bambuszgőzölők egy másik kedvelt helyi finomságot rejtenek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A teában főtt tojás nem csak a reggeli elmaradhatatlan étele. A nap bármely szakaszában jól esik akárcsak snackként bekapni az utcasarkon.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Legyen szó reggeliről, tízórairól, uzsonnáról vagy késő esti snackről, a bāozi (包子) mindig jó választás. Egy gőzölt gombóc, melyet ehetünk sósan, többféle hússal, zöldséggel töltve, vagy akár édes szezámpasztával. Ti melyiket kóstolnátok meg? 猪肉包子 (Zhūròu bāozi, disznóhúsos táska), 香菇菜包 (Xiānggū cài bāo, gombás-zöldséges táska), 黑芝麻包 (Hēi zhīma bāo, fekete szezámpasztával töltött táska) és így tovább…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Aki szereti a mákot, az ezt is imádni fogja. 黑芝麻包 (Hēi zhīma bāo, fekete szezámpasztával töltött táska), a személyes kedvencem.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

甜豆浆 (Tián dòujiāng, édes szójatej)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Reggeli klasszikusok az egyik kis imbiszben: 咸豆浆 (Xián dòujiāng, sós szójatej), 豆花 (Dòuhuā, sós “leves” puha tofuval), 糍饭糕 (Cí fàn gāo, nyálkás “rizstorta”), 油条 (Yóutiáo, sült “fánk”),
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

10 óra van, lassan itt a vége a reggelinek. Minden reggelizőhely pár perc alatt átalakul ebédet felszolgáló imbisszé.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

锅贴 (Guōtiē, sült töltött “ravioli”)
Először megfőzik vízben, majd ropogósra pirítják az alját a serpenyőben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Reggeli a parkban?
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Habár elmúlt 10 óra, mi még mindig nem értünk a klasszikus sanghaji reggelik végére… 麻球 (Má qiú), pihe-puha édes szezámgolyó.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Azt hiszem a 炸猪排 (Zhà zhūpái), vagyis a sült sertésszelet mindenkinek ismerős lehet. Mindössze annyi a különbség, hogy Kínában egy savanyú ecetbe mártjuk a rántott húst mielőtt beleharapunk.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ez az étterem 24 órában nyitva tart. Szinte az összes reggeli klasszikust megtaláljuk itt.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Be kell valljam, a kétnapos reggeli food tour után egész hétre volt mit ennem…
Utolsó felvonás, vagyis 鸡汤小馄饨 (Jītāng xiǎo húntún, csirkeleves wontonnal), 炸猪排 (Zhà zhūpái, sült sertésszelet, rántott hús), és 小笼包 (Xiǎo lóng bāo, kis töltött táskák belül levessel), amibe óvatosan beleharapunk, kiszívjuk a gazdag ízekkel teli lét, végül megesszük a töltött tésztát.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

És hogy visszatérjek a történetem elején feltett rejtélyes kérdéshez, “你吃了吗?” (“Nǐ chīle ma?” “Ettél már?”). A hétköznapi nyelvben ez annyit jelent, “Szia! Hogy vagy?”, amire a válasz, “吃了.” (Chīle.” “Ettem.”), vagyis “Köszönöm, jól vagyok.”

Szóval, 你们吃了吗 (nǐmen chīle ma), ti ettetek már?