PHOTO GALLERY – Ningbo utcáin járva, életképek egy kínai kis-nagyvárosból

Emlékszem, amikor először gurult végig velünk DK kocsija Ningo fákkal szegélyezett utcáin. Nagyon más volt, mint Hangzhou Bay monoton szürkesége, de az általunk ismert fővárosra, Pekingre sem hasonlított. Az utópisztikus karanténhotelek és a kínai beton valóság után emberibbnek, zöldebbnek, de leginkább európaibbnak tűnt. Mintha az északon vonuló a Kínai Nagyfalat magán cipelő hegység ormai alól másztunk volna ki, végre fellélegeztünk. Milyen jó volt látni a házak sokszínűségét, hogy nem csak az égbe nyúló barna betonkolosszusokból álló lakóparkok uralják a várost, hanem kicsit rendezetlenebb, alacsonyabb házak, melyek ablakából kilógatva, hosszú rudakon száradnak a ruhák egészen az autóút fölé nyúlva, miközben minden oldalról fák lombjai borulnak össze, melyek még télen is zöldek. Csatornák sokasága, amik a három folyó, a Yuyao, a Yongjiang és a Fenghua találkozásából ágaznak szerteszét, ezzel fellazítva a városképet.

Külföldről érkezve talán nem sokat mond nekünk a Jangce-delta déli részén fekvő Ningbo (宁波, Níngbō) neve, pedig Kína legrégebbi városai közé tartozik. Sok kultúra és dinasztia felemelkedésének és hanyatlásának volt szemtanúja ez a valamikori kereskedőváros. A több mint 7000 éves Hemdu kultúra szülőhelye, majd a Song dinasztiától (960-1279) kezdve fontos külkereskedelmi kikötőváros. Az ópiumháború (1840-1842) után Kína első öt kikötője közé került, ma pedig éves rakományforgalma első helyen áll a világon. Kínai mértékkel mérve egy aprócska település, melynek összlakossága megközelíti egész Magyarországét. Az emberbarát utcákon sétálva mégsem érezzük a már jól ismert kínai monumentalizmusra való törekvést. Pedig itt is megvan.

A gazdaságilag stabil és gyorsan fejlődő Ningbo városában jól keveredik a modern felhőkarcolókból álló üzleti negyed a klasszikus kínai lakóházakkal és a több ezer éves kultúrával. A régi és az új, a hagyományok és a modern életvitel jól megférnek egymás mellett, miközben a valamikori európai “behatolók” által maguk után hagyott világ egybeolvad a császárokéval. A világmárkák üzleteit felsorakoztató kedvelt Tianyi tér esténként fényárban úszik, hangos zenére táncolnak a szökőkutak égig feltörő vízsugarai, miközben innen csak pár utcányira csöndben elmélkedhetünk Ázsia legrégebbi magánkönyvtárának, a Tianyi Ge klasszikus kertjében. Tradícionális kínai dallamok csendülnek fel a Holdtó környékén, idősek csoportjai táncolnak a Virágok szigetén és a három folyó találkozásánál kiépített, parkok és felhőkarcolók által körbevett sétányon. A sötétség beköszöntével fényárban úszik a Bund és a környéke, a legmodernebb fényjáték kápráztatja el a helyieket. A Ningbo Old Bund (Laowaitan), a valamikori külföldi koncesszió hagyatéka, egy körülbelül három utcából álló mini Európa. Az éttermekké és bárokká átalakított “otthoni” stílusban épült házakból hajnalig szól a zene és a kínaiak kedvence, a “KTV”, vagyis a karaoké. Hétvégenként megtelik a Nantanghe Old Road és a Gulou Street helyiekkel. A régi, vagy régi stílusban újonnan épített házak között belengi az utcákat a fekete “Stincky Tofu” (“büdös tofu”) “illata”. Itt megtalálunk mindent, ami street food és ningboi specialitás. Hanfuba, vagy valamelyik ázsiai comic figurának a jelmezébe öltözött lányok, modern urban style a’la China, trendi kutyák pórázon, táncoló öregek, csirkeláb és Bubble Tea minden mennyiségben. Egy magát nemzetközinek hírdető város, ahol a külföldi mégis olyan ritka és különleges, hogy telefonkamerák milliói követik figyelemmel minden egyes mozdulatát.

Ningbo utcáin járva akkor még nem tudtam azt amit most, Ningbo egy mini Shanghai. Legalábbis érzésre.

“Tavasz Ningboban – Séta a Tianyi Pavilon és a Holdtó körül” itt olvasható.

“PHOTO GALLERY – Egy vasárnapi séta története” itt látható.

A “Séta a Tianyi Pavilon tavaszi kertjében és a Holdtó körül” című videó a Korinna’s World Youtube csatornáján itt látható. Kövessetek minket ott is!