CHINA PHOTO GALLERY

Egy vasárnapi séta története. Ningbo

Európaiként Kínában az utcára kilépve minden egyes pillanatban a figyelem középpontjában állunk. Így volt ez már annak idején Pekingben is, amikor először jártunk itt. Azóta nem sok minden változott, főleg ha az ember egy olyan városba kerül, ahol ő az egyetlen külföldi. Egy fura és megszokhatatlan érzés. Kína hatalmas ország, ahol az emberek nagy része egész életében nem hagyja el hazáját, így érthető a kíváncsiságuk, ha “idegent” látnak. A kínai mértékkel mérve “aprócska” másfél milliós Hangzhou Bay után azt gondoltuk, a magát nemzetközinek hírdető Ningboban sétálva kevésbbé fogunk majd feltűnést okozni. Nagyot tévedtünk! Szerettünk volna elvegyülni a városi forgatagban, élvezni az ébredező természetet, és megcsodálni a modern felhőkarcolók és az antik kínai épületek ellentétes világát, melyek mégis tökéletes harmóniában férnek meg egymással. A kíváncsi szemek és a “kíváncsi” telefonok kameráinak össztüzében azért mi is szemügyre vettük Ningbo lakóinak vasárnap délutánját az egyik legkedveltebb helyükön, a Holdtó környékén.

“Tavasz Ningboban – Séta a Tianyi Pavilon és a Holdtó körül” itt olvasható.

Peking utcáin járva

Peking utcáin járva színek, szagok, és emberek milliói vesznek körbe minket. Minden olyan idegen és szokatlan. Különleges, modern grafikára emlékeztető, a számunkra olvashatatlan, csodálatosan megformázott feliratok, végeláthatatlan széles utak, járművek kettő, három, és négy keréken. Örökös zaj és zsúfoltság. Furcsán öltözködő helyiek, akik alig, szinte csak pár másodpercre emelik fel tekintetüket az örökké kézben lévő mobiltelefon kijelzőjéről. Ha viszont felnéznek, és véletlenül arra jár egy európai, vagy amerikai, már készül is a közös selfie. Telefonjuk fordítója még abban is segít, hogy megtudják, honnan jövünk. Micsoda boldogság, amikor kiderül, hogy a számukra egy ismeretlen, közép-európai kis országból származunk. Ne aggódjunk, ha véletlenül nem ismernénk a fotókon használt jól bevált gesztusokat, örömmel mutatják meg nekünk, hogyan formáljunk ujjainkkal kis szívecskét, miközben fülig érő szájjal mosolygunk.

Peking ámulatba ejtően hatalmas, ahol múlt, jelen és jövő keveredik tradícióval, vallással, szocializmussal, előremutató gondolkodással és néha furcsának ható, sajátságos divatolással. Aki járt már ott, talán érti, amikor azt mondom, Peking egy megapolisz méretű falu, amit lehet imádni, lehet utálni, de az biztos, hogy senkit sem hagy hidegen.

“Piros villamossal a jövőbe – A modern Peking” itt olvasható.

Pekingi kacsa, dumpling és skorpiók. Food Tour Pekingben

Ki ne ismerne legalább egy kínai büfét Budapest utcáin sétálva? Ragacsos mézes puha csirke, zöldségekkel teli sült tészta, édes, bundában kisütött banán. Gyerekként szerettem, amikor hétvégenként egyszer-egyszer ilyen helyen ettünk. Más volt, izgalmas, az ízek által egy akkor még ismeretlen távoli kultúrába utazhattam. Ahogy nőttem, és egyre többet láttam a világból, egyre több “külföldi” barátom lett, lassan világossá vált, legyen szó kínai, thai, indiai, vagy akár mexikói konyháról, minden étel európaizálva, az adott ország ízlésére van formálva.

Pekingbe megérkezve alig vártam, hogy felfedezhessem az “igazi” kínai ízeket. Ugyan lépten-nyomon utcai árusokba botlunk, ahol a gyors snackekből sosincs hiány, de turistaként meglelni az irodaépületek 100. emeletén, vagy akár a lakóházak között, valahol a pincében eldugott éttermet, felér egy “mission impossible” küldetéssel. Ha pedig mégis sikerrel járunk, ott a következő akadály, hogyan kapjunk több órányi várakozás után egy asztalt, illetve hogyan válasszunk és rendeljünk a kínai nyelven megírt étlapból.

A kínai konyha sokkal összetettebb és érdekesebb, mint ahogy azt Európában megismertük. Nem csak egy tál rizsből, némi zöldségből, tofuból és húsból áll. Kóstoljuk meg együtt a híres pekingi kacsát (Peking Duck), üljünk be egy kifőzdébe egy dumplingra (tésztabatyu, gőzgombóc), vegyünk egy állat figurás nyalókát, és borzongjunk egy kicsit sült skorpiók, férgek és polipok között a Wangfujingról nyíló “snack street-en”.

“Piros villamossal a jövőbe – A modern Peking” itt olvasható.

Szürkék, sárgák, vörösek – Beton, biciklik, emberek

Kicsit mintha egy időutazás résztvevői lennénk, amikor megérkezünk Pekingbe. Aki Közép-, illetve Kelet-Európába született, döbbenten szembesül már a reptérről a város központja felé haladva a jól ismert szürkeséggel. Míg Európa országai igyekeztek megszabadulni a nyomasztó emlékektől, levetni a kommunista világ “szépséges zubbonyát”, addig Pekingben a mai napig meghatározza ez a múlt az emberek hétköznapjait. A korszak súlyos betonként ágyazódott be nem csak az óriási épületekbe, széles utakba, a népet és a munkát éltető szoborkompozíciókba, de a tudatokba is.

A város mégis lenyűgöző a maga módján. Császári paloták keverednek hétköznapi hutongokkal, az örökkévalóságnak épített gigantikus szocialista terek és épületek mellett színes templomok bújnak meg, miközben Peking horizontján már kirajzolódnak a még nagyobb, és még magasabb üveg felhőkarcolók sziluettjei.

Szürkék, sárgák, vörösek… Beton, biciklik, emberek… Mao Ce-tung öröksége…

“A világ megváltozott körülöttem – Egy képzeletbeli séta Mao Ce-tung Pekingjében” itt olvasható.

Hatalom, erő, császárság. Tiltott Város, Szén-hegy, Beihai park, Kínai Nagy Fal

A legendák szerint Panku, az első kínai több millió évvel ezelőtt, az ég és a föld szétválasztása után tűnt fel. Ezután az ég tizenhárom császára 234000 évig, majd az emberek kilenc császára 45000 évig uralkodott. Az égi császároknak kígyótestük, az embereknek leányarcuk, lópatájuk és szintén kígyótestük volt. Fákon és barlangokban laktak, szárnyas szarvasokon és sárkányokon jártak. A sárkány motívum több ezer éven át kísérte a császárokat, hiszen az esőt és áldást hozó ötkarmú felhősárkány az uralkodó jelképévé vált, amit minden császári épületen, műalkotáson megtalálunk. Pekingben járva egy egyedülálló civilizációval, kultúrával ismerkedhetünk meg. A titkokkal övezett császárok az Ég fiai voltak, akik isteni segítséggel hatalomra és erőre tettek szert. Egy kontinensnyi méretű terület fölött uralkodtak, melyet a nehézségek ellenére is meg tudtak védeni, ha kellett, újra fel tudtak állni, ezzel megtartva vezetői szerepüket a világban. A XXI. században ugyanez a mentalitás jellemzi Kínát. Habár új módszerekkel, de újra világhatalomra törnek, és ha néha meg is torpannak, újjá születnek és tovább menetelnek. Nem csak a modern Kína, de már a valamikori uralkodók is büszkén mutatták meg fél Ázsia méretű uralmukat, melynek legszebb emlékei ma is hatalmat, erőt, és császári nagyságot sugároznak.

Legyen tél, vagy nyár, kemény fagy, vagy tikkasztó hőség, 2021-ben is császárok kísérnek utunkon Pekingben.

“Sárkányok között járva – Peking II. rész, császárok és császárnék” itt olvasható.

Yiheyuan, a császárok és a turisták nyári palotája

Azon ritka napok egyike köszöntött ránk, amikor felszállt a sűrű szürke szmog Pekingről, és képeskönyvbe illő aprócska fehér gomolyfelhős kék égen ragyogott a Nap. A hőmérő már kora reggel 35 fokot mutatott, páratartalom 90 százalék fölött. A bejáratban információs tábla fogadott minket, ami szerint az előző napon 150000 látogató járt itt, aznapra “csak” 130000-et vártak. Azt hiszem, ez kínai mértékkel mérve is szép szám. 

Színes esernyők sokasága között álltam a “kínai Velence” csatornájának szűk partján, miközben papírsárkányok lengtek a szélben a több száz éves fa épületek homlokzatán, rózsaszín lótuszvirágok között császári csónakok turisták millióival indultak rövidke útjukra. Csurom vizesen, mintha a zuhany alól léptem volna ki, szinte egy nagy masszává válva ragadtam össze a körülöttem egyre növő tömeggel. Ahol valaha Cixi császárné sétálgatott békésen az árnyat nyújtó fák alatt, és gyönyörködött a Kunming tóra nyíló kilátásban, ma kínaiak milliói szeretnék telefonjukkal császárian fenséges módon megörökíteni magukat, családjukat, az arra tévedt szőke európai idegent, és a hely szellemét.

Nézzünk szét együtt ebben a csodálatos, zsúfolt mesevilágban.

“Sárkányok között járva – Peking II. rész, császárok és császárnék” itt olvasható.

Két évszak, három vallás, emberek milliói. Mennyei Béke temploma, Konfuciusz templom, Láma templom

Dermesztő, szinte csontig hatoló januári hideg és füllesztő, izzasztó augusztusi meleg. Égnek meredő csupasz fák, kopár táj, melynek rideg szürkeségét csak a szélben lengő piros ünnepi lampionok és aprócska színes zászlók sora töri meg. Zöldellő növényzet mögül kikacsintó kőoroszlán, tarka virágok, napfényben megcsillanó kék és sárga csempék, szivárványszínű esernyők sokasága. Kínai újév és egy átlagos hétköznap. Ellentétek, melyek egymással összefonódva mégis egy egészet, egységet alkotnak, ezzel emberek millióit összehozva.

Utazzunk együtt Pekingbe, és ismerjük meg a vallásokat, szokásokat, és az embereket. Mi így láttuk!

„A panda, aki nyugat felé tekint – Peking I. rész, vallások, hiedelmek, szokások” itt olvasható.