PHOTO GALLERY

Pekingi kacsa, dumpling és skorpiók. Food Tour Pekingben

Ki ne ismerne legalább egy kínai büfét Budapest utcáin sétálva? Ragacsos mézes puha csirke, zöldségekkel teli sült tészta, édes, bundában kisütött banán. Gyerekként szerettem, amikor hétvégenként egyszer-egyszer ilyen helyen ettünk. Más volt, izgalmas, az ízek által egy akkor még ismeretlen távoli kultúrába utazhattam. Ahogy nőttem, és egyre többet láttam a világból, egyre több “külföldi” barátom lett, lassan világossá vált, legyen szó kínai, thai, indiai, vagy akár mexikói konyháról, minden étel európaizálva, az adott ország ízlésére van formálva.

Pekingbe megérkezve alig vártam, hogy felfedezhessem az “igazi” kínai ízeket. Ugyan lépten-nyomon utcai árusokba botlunk, ahol a gyors snackekből sosincs hiány, de turistaként meglelni az irodaépületek 100. emeletén, vagy akár a lakóházak között, valahol a pincében eldugott éttermet, felér egy “mission impossible” küldetéssel. Ha pedig mégis sikerrel járunk, ott a következő akadály, hogyan kapjunk több órányi várakozás után egy asztalt, illetve hogyan válasszunk és rendeljünk a kínai nyelven megírt étlapból.

A kínai konyha sokkal összetettebb és érdekesebb, mint ahogy azt Európában megismertük. Nem csak egy tál rizsből, némi zöldségből, tofuból és húsból áll. Kóstoljuk meg együtt a híres pekingi kacsát (Peking Duck), üljünk be egy kifőzdébe egy dumplingra (tésztabatyu, gőzgombóc), vegyünk egy állat figurás nyalókát, és borzongjunk egy kicsit sült skorpiók, férgek és polipok között a Wangfujingról nyíló “snack street-en”.

“Piros villamossal a jövőbe – A modern Peking” itt olvasható.

Szürkék, sárgák, vörösek – Beton, biciklik, emberek

Kicsit mintha egy időutazás résztvevői lennénk, amikor megérkezünk Pekingbe. Aki Közép-, illetve Kelet-Európába született, döbbenten szembesül már a reptérről a város központja felé haladva a jól ismert szürkeséggel. Míg Európa országai igyekeztek megszabadulni a nyomasztó emlékektől, levetni a kommunista világ “szépséges zubbonyát”, addig Pekingben a mai napig meghatározza ez a múlt az emberek hétköznapjait. A korszak súlyos betonként ágyazódott be nem csak az óriási épületekbe, széles utakba, a népet és a munkát éltető szoborkompozíciókba, de a tudatokba is.

A város mégis lenyűgöző a maga módján. Császári paloták keverednek hétköznapi hutongokkal, az örökkévalóságnak épített gigantikus szocialista terek és épületek mellett színes templomok bújnak meg, miközben Peking horizontján már kirajzolódnak a még nagyobb, és még magasabb üveg felhőkarcolók sziluettjei.

Szürkék, sárgák, vörösek… Beton, biciklik, emberek… Mao Ce-tung öröksége…

“A világ megváltozott körülöttem – Egy képzeletbeli séta Mao Ce-tung Pekingjében” itt olvasható.

Hatalom, erő, császárság. Tiltott Város, Szén-hegy, Beihai park, Kínai Nagy Fal

A legendák szerint Panku, az első kínai több millió évvel ezelőtt, az ég és a föld szétválasztása után tűnt fel. Ezután az ég tizenhárom császára 234000 évig, majd az emberek kilenc császára 45000 évig uralkodott. Az égi császároknak kígyótestük, az embereknek leányarcuk, lópatájuk és szintén kígyótestük volt. Fákon és barlangokban laktak, szárnyas szarvasokon és sárkányokon jártak. A sárkány motívum több ezer éven át kísérte a császárokat, hiszen az esőt és áldást hozó ötkarmú felhősárkány az uralkodó jelképévé vált, amit minden császári épületen, műalkotáson megtalálunk. Pekingben járva egy egyedülálló civilizációval, kultúrával ismerkedhetünk meg. A titkokkal övezett császárok az Ég fiai voltak, akik isteni segítséggel hatalomra és erőre tettek szert. Egy kontinensnyi méretű terület fölött uralkodtak, melyet a nehézségek ellenére is meg tudtak védeni, ha kellett, újra fel tudtak állni, ezzel megtartva vezetői szerepüket a világban. A XXI. században ugyanez a mentalitás jellemzi Kínát. Habár új módszerekkel, de újra világhatalomra törnek, és ha néha meg is torpannak, újjá születnek és tovább menetelnek. Nem csak a modern Kína, de már a valamikori uralkodók is büszkén mutatták meg fél Ázsia méretű uralmukat, melynek legszebb emlékei ma is hatalmat, erőt, és császári nagyságot sugároznak.

Legyen tél, vagy nyár, kemény fagy, vagy tikkasztó hőség, 2021-ben is császárok kísérnek utunkon Pekingben.

“Sárkányok között járva – Peking II. rész, császárok és császárnék” itt olvasható.

Yiheyuan, a császárok és a turisták nyári palotája

Azon ritka napok egyike köszöntött ránk, amikor felszállt a sűrű szürke szmog Pekingről, és képeskönyvbe illő aprócska fehér gomolyfelhős kék égen ragyogott a Nap. A hőmérő már kora reggel 35 fokot mutatott, páratartalom 90 százalék fölött. A bejáratban információs tábla fogadott minket, ami szerint az előző napon 150000 látogató járt itt, aznapra “csak” 130000-et vártak. Azt hiszem, ez kínai mértékkel mérve is szép szám. 

Színes esernyők sokasága között álltam a “kínai Velence” csatornájának szűk partján, miközben papírsárkányok lengtek a szélben a több száz éves fa épületek homlokzatán, rózsaszín lótuszvirágok között császári csónakok turisták millióival indultak rövidke útjukra. Csurom vizesen, mintha a zuhany alól léptem volna ki, szinte egy nagy masszává válva ragadtam össze a körülöttem egyre növő tömeggel. Ahol valaha Cixi császárné sétálgatott békésen az árnyat nyújtó fák alatt, és gyönyörködött a Kunming tóra nyíló kilátásban, ma kínaiak milliói szeretnék telefonjukkal császárian fenséges módon megörökíteni magukat, családjukat, az arra tévedt szőke európai idegent, és a hely szellemét.

Nézzünk szét együtt ebben a csodálatos, zsúfolt mesevilágban.

“Sárkányok között járva – Peking II. rész, császárok és császárnék” itt olvasható.

Két évszak, három vallás, emberek milliói. Mennyei Béke temploma, Konfuciusz templom, Láma templom

Dermesztő, szinte csontig hatoló januári hideg és füllesztő, izzasztó augusztusi meleg. Égnek meredő csupasz fák, kopár táj, melynek rideg szürkeségét csak a szélben lengő piros ünnepi lampionok és aprócska színes zászlók sora töri meg. Zöldellő növényzet mögül kikacsintó kőoroszlán, tarka virágok, napfényben megcsillanó kék és sárga csempék, szivárványszínű esernyők sokasága. Kínai újév és egy átlagos hétköznap. Ellentétek, melyek egymással összefonódva mégis egy egészet, egységet alkotnak, ezzel emberek millióit összehozva.

Utazzunk együtt Pekingbe, és ismerjük meg a vallásokat, szokásokat, és az embereket. Mi így láttuk!

„A panda, aki nyugat felé tekint – Peking I. rész, vallások, hiedelmek, szokások” itt olvasható.

Vissza a múltba, időutazás a Fekete-erdőben. Vogtsbauernhof, Gutach

Gyerekkoromban az egyik kedvenc helyem a szentendrei skanzen volt. Alig vártam, hogy jó idő legyen és mehessünk. Ettől jobban csak azt szerettem, ha húsvét, pünkösd, vagy augusztus 20. volt, mert olyankor nem csak a mesebeli házakat látogathattam meg, hanem megjelentek a népviseletbe öltözött kézművesek, akikkel együtt készíthettem kis kerámiákat, vajat köpültem, kenyeret sütöttem, szőlőt tapostam, majd mustot ittam. Fiatal felnőttként minden vágyam az volt, hogy egyszer egy nemzeti ünnep alkalmával én is táncolhassak ott a néptánc együttessel. A mai napig sokat jelent számomra hazám néprajza, így nem csoda, hogy választott otthonom népi kultúrájában is szívesen merülök el.

A Vogtsbauernhof szabadtéri múzeum Gutachban tökéletes hely az időutazásra. Akár az 1400-as évekig is visszarepülhetünk, és megismerhetjük hogyan éltek az emberek a Schwarzwaldban, azaz a Fekete-erdőben. A múltbéli utazás során olyan, mintha néha a jelenben járnánk, annyira valóságos az egész. A fából, nádból és kőből épült házak mellett tehenek, lovak, kecskék, szamarak és tyúkok élik békés életüket, gyümölcsfák roskadoznak az almától és szilvától, virágos- és zöldségeskertek szelídítik otthonossá a tájat.

“A legek erdeje – Schwarzwald, Fekete-erdő” itt olvasható.

Színek, érzések és érzelmek… Ez mind Mui Ne és Phan Thiet

Északról tartottunk délre, hogy megismerjük Vietnámot, ezt a színekben gazdag országot. Minden egyes városban, faluban egy másik árnyalatot fedezhettünk fel. A közel 3 hetes utunk alatt nem telt el nap, hogy érzések százai ne rohamoztak volna meg minket. Vietnám olyan ország, ahol senki se marad közönyös az ott látottakra.

Zsúfolt metropoliszok és szürreális vidék, csillogó turizmus és mély szegénység. Mesebeli természet, öröm, boldogság és szeretet amivel az új élet felé fordulnak.

Ezekkel a színekkel, érzésekkel és érzelmekkel búcsúzunk Vietnámtól.

Szürreális valóság, valóságos szürrealizmus – Nagy vietnámi körút IV. befejező rész, Dél-Kínai tenger, Mui Ne és Phan Thiet” itt olvasható.

Emberek, városok, részletek… Saigon, Cu Chi, Mekong delta

Saigonban landolva trópusi klíma és egy nyüzsgő nagyváros fogadott minket. Talán a hőség, talán a lakások mérete miatt, de az emberek kint élnek az utcán. Alig sötétedett be, mindenki hozta a kis asztalkáját, székét, és indulhatott az éjszakába nyúló party.

Kontraszt programként a Mekong deltában egy teljesen más világ, perzselően forró nap és vad dzsungel várt ránk.

Emberek, városok, részletek ahogy mi láttuk.

“Kontrasztok világa – Nagy vietnámi körút III. rész, Dél-Vietnám” itt olvasható.

Irány a császáváros Hue és a lampionok városa Hoi An

Vietnám focicsapata játszott aznap Indonézia ellen az Ázsia Kupáért, amikor Hanoiból Hueba repültünk. Egy hatalmas buliba csöppentünk megérkezve a valamikori császárvárosba. Ott éreztük először, “igen, ez az igazi Vietnám”.

A pompás történelmi épületeket és a császári gasztronómiát magunk mögött hagyva, a felhőkön át utaztunk tovább, hogy átélhessük a lampionok városának, Hoi An-nak a tündérmesékbe illő hangulatát.

“Végre megérkeztünk… Nagy vietnámi körút II. rész, Közép-Vietnám” itt olvasható.

Ázsia Berlinje, Hanoi és a sárkányok világa, Ha Long öböl

Életem egyik legkülönlegesebb utazása kezdődött el, amikor Mikulás napján felszállt a Vietnam Airlines Boeing Dreamliner 787-900 típusú gépe Frankfurt repteréről. Egy csodálatosan színes ország várt arra, hogy felfedezzük. A nagy vietnámi körutunk északon, Hanoiban a fővárosban indult és a mesebeli Ha Long öbölben folytatódott.

Gyertek velünk és legyetek részesei ti is ennek a sokszínű utazásnak.

Csak egy apró hírdetés a laptopon… Nagy vietnámi körút I. rész, Észak – Vietnám” itt olvasható.