Travel

Életemben először… Mallorca

Szürke esős vasárnapra ébredtünk. Az első hideg őszi nap volt. Olyan igazi német időjárás, amikor az ember kinéz az ablakon, majd úgy dönt, inkább bebújik a meleg takaró alá és egész nap sorozatokat néz egy bögre meleg tea társaságában. Fura nyarunk volt, ami után hirtelen köszöntött be a hűvös és nedves idő. Egy másik vasárnapon talán tényleg ki se dugtam volna az orrom, de nem ezen. Ezen a napon izgatott voltam. Izgultam, mert gyorsan kellett mindent összepakolni és a viharos idöjárásban pontosan kellett elérni a repülőt. A repülőt… 

A repülőt, amit három nappal azelőtt foglaltunk le és úgy gondoltuk hogy a nyárba repít minket.

Tőlem szokatlan módon spontán vágtunk bele az útba. Pár nappal az indulás előtt nézegettem az Eurowings légitársaságtól kapott emailt. Mindig sok ajánlatot, akciót küldenek, de eddig valahogy sosem volt szerencsém. Egészen mostanáig! Ezúttal ott várt ránk a tökéletes három napos kiruccanás, henyélés a homokos strandon, úszás a meleg és kristálytiszta tengerben. 

Bedobáltuk a fürdőruhákat és a strandpapucsokat a bőröndbe és elindultunk, hogy megkeressük a nyarat.

Hát így kerültünk arra a három nappal azelőtt foglalt repülőre, ami a Balear szigetcsoport és egyben Spanyolország legnagyobb szigete felé, Mallorca irányába tartott.

Ez itten kérem Miami!

Kilépve a reptérről el sem hittük amit látunk. Mintha egy Miamiban játszódó filmbe csöppentünk volna. Alig két órája még szakadt az eső, nem láttuk az eget a sűrű szürke felhőtakarótól és a nyakam köré csavartam a meleg sálat a hideg őszi szélben. Palma egyből a legcsodálatosabb képeslap arcát mutatta meg nekünk. Ameddig a szem ellát, mindenhol pálmafák lengtek a kellemes langyos fuvallatban. A nap már készült nyugovóra térni, utolsó sugaraival a rózsaszín és a lila milliónyi árnyalatára festette az eget. Csak álltunk ott és néztük ezt a Miamiba illő látképet, amíg a nap utolsó fénye is eltűnt és a rózsaszínes lilát felváltotta a sötétkék.

Ez itten kérem Miami!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

S’Arenal a “mini Németország”, vagy inkább a nagy party központ?

A hirtelen jött utazásokkal az a baj, hogy nincs idő a tervezgetésre, a hely pontos feltérképezésére, így megesik, hogy a nagy sietségben lefoglaljuk az első szabad hotelszobát ami a szemünk elé kerül, anélkül hogy megnéznénk hol van pontosan. Így jártunk mi is. Szabadidőmet szívesen töltöm a Booking.com oldal böngészésével, élvezettel keresgélek a városok és hotelek között, vadászok a jobbnál jobb napi ajánlatokra. Ahogy a férjem mondja, ez már a hobbimmá vált. Most viszont nem maradt erre idő. Mivel Mallorcát nem ismertem, így lefoglaltam egy szobát egy tengerparti településen, ami viszonylag közel volt a reptérhez és a fővároshoz Palma-hoz. Csak annyit néztem meg a nagy sietségben, hogy sokan a “mini Németország” kifejezéssel jellemzik. Gondoltam ez nem lehet probléma, hiszen több mint 10 éve élünk Németországban, ismerem a német kultúrát és a szokásokat. Csak akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor közeli német barátaink akik már többször jártak Mallorca-n és jól ismernek minket, sorra a fejükhöz kaptak hogy tudjuk e melyik városba készülünk. “Persze, a mini Németországba.” – mondtam magabiztosan.

S’Arenal ahogy a hivatalos mallorca-i nyelven hívják, vagy katalánul L’Arenal valaha egy apró halászfalu és kikötő volt. Ennek ma már nyoma sincs. Az 1960-as években kezdődő tömeges turizmusnak köszönhetően a tengerpart mentén szálloda a szálloda hátán áll, minden irányba hotelek, hostelek, éttermek, bárok és elképzelhetetlen mennyiségben szuvenír üzletek várják a turistákat. A több mint 6 km hosszú homokos tengerpartja és kristálytiszta tűrkízkék vize napozásra és úszásra csábítja az embert. Yachtkikötő, vizisportok minden mennyiségben, kilátás Palma városára és öblére, kék ég, napsütés. Első ránézésre a tökéletes hely a pihenésre és a kikapcsolódásra. Na de akkor hol van a probléma, kérdezhetitek ezek után.

Szállodasor S’Arenal-ban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Pihenés… Ezt a szót felejtsük el egyből amikor megérkezünk S’Arenal-ba. A fővárostól keletre egészen Arenal-ig húzódó partszakasz a német fiatalok és a már nem annyira fiatal sláger generáció buli helye. Ballermann, Bierkönig, Megapark stb. Minden az ő igényeik kiszolgálására jött létre. A buli alatt ne egy klasszikus éjszakába nyúló szórakozásra gondoljunk. L’Arenalban összemosódik a nappal az éjszakával, 24 órás tivornya, üvöltő sláger zene, ivás a végső kidőlésig. Az amúgy fegyelmezett, szabályt betartó, merev németek itt eresztik ki a gőzt egy hosszú hétvége alatt. (A mallorca-i kormány nagy bánatára.) A “Mutterland”, az európai nagy hatalom, Németország ontja magából az újabbnál újabb sztár sláger “énekeseket”, akik félmeztelenül hergelik további sör fogyasztásra a már amúgy is betépett, zenére őrjöngő publikumot.

Ez egy nagyon más típusú “mini Németország”.

Vihar előtti csend… Indul a végeláthatatlan party S’Arenal-ban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Palma az elegancia, a katolicizmus és a cipők városa

Szerencsénk volt, mivel a fővárosba, Palma-ba közlekedő busz pont a hotelünk előtt állt meg. Nem volt menetrend kitéve, így készülődés közben az erkélyünkről megfigyelve próbáltam megfejteni az igen csak sajátságos időközönként induló “menetrend szerinti” járatot. Azt gondoltam, jó vagyok, nem fog ki rajtam ilyen egyszerűen egy sima városi busz. Akkor még nem sejtettem, hogy de igen…

Palmaba megérkezve egy másik világ fogadott minket. Egy igazi szép és nagy európai város, ahol különböző építészeti stílusok találkoznak. A hagyományos katalán építészet keveredik a gótikával és a szecesszióval, helyenként modernizmussal és mór elemekkel. Igazi spanyol hangulat tapas bárokkal, kávézókkal, szűk kis utcácskákkal az óvárosban, pálmafákkal és cipőboltok végtelen tengerével. Nem csak Palma, de az egész sziget híres a tradicionális cipőkészítéséről, klasszikus bőrárujáról. Szebbnél szebb kisebb – nagyobb butikokat találunk igazi bőrből készült cipőkkel, táskákkal, övekkel. Egy olyan cipőmániásnak mint én, maga a mennyország. Azt sem tudtam hirtelen, hogy jobbra vagy balra nézzek, ebbe vagy abba az üzletbe menjek be. Csak az a fránya spanyol méretezés ne lenne olyan kicsi…

Szűk kis utcácskák Palma óvárosában.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Palma óvárosában hangulatos szűk utcák labirintusában bolyongtunk, templomok mellett haladtunk el, miközben megcsodáltuk a kézzel készült legyezőket és esernyőket az egyik kirakatban. A pékségek és cukrászdák mellett a levegőbe szippantva ott lebeg az egyik leghíresebb mallorcai sütemény, az Ensaimada csodálatos illata. Üljünk le egy pillanatra és kóstoljuk meg egy forró csoki kíséretében, vagy csomagoltassuk be és vigyük magunkkal a klasszikus nyolc szögletű dobozban.

Ki ne szeretné megkóstolni a híres mallorcai süteményt az Ensaimada-t?
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az óváros régi házikói és a szecessziós épületek közül kiérve egy várfal toronnyal és egy pálmafákkal, csobogókkal, szökőkutakkal, modern képzőművészettel teli park, a régi királyi kert fogadott minket. Lassan emelkedett az út a Hort del Rei-en keresztül, amikor a sűrű zöld növényzetből kiérve megpillantottuk a magasban lobogó spanyol zászlót. VI. Fülöp spanyol király a mai napig itt intézi hivatalos ügyeit a Palau de l’Almudaina falai között amikor a szigeten tartózkodik.

Palau de l’Almudaina a királyi kertből megpillantva.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A királyi palota szinte eltörpül a közvetlenül mellette álló, első számú mallorcai turista látványosság mellett. A tengerparton lévő apró dombon a katolikus egyház egyik talán legszebb és legjelentősebb építménye magasodik. Hatalmat, biztonságot és stabilitást sugall a La Seu, azaz A KATEDRÁLIS.

La Seu, A KATEDRÁLIS.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A legenda szerint I. Jakab 1229-ben Mallorca felé hajózott, hogy elűzze a mórokat és meghódítsa a szigetet. Hatalmas tengeri viharba keveredett a flotta, így nem maradt más hátra, mint a hit. I. Jakab Szűz Máriához imádkozott és megfogadta, ha túléli az utat, akkor egy templomot épített a tiszteletére.

A katedrális főhajója magasságát (43,14 m) és szélességét (19,40 m) tekintve minden idők legnagyobbja az európai gótikus katedrálisok közül. A belsejében sétálva szinte felfoghatatlan a méret és az épségben megmaradt eredeti üvegablakok, rózsaablakok által nyújtott színes fény – árnyék játék. Mintha Isten lehozta volna nekünk a mennyországot és most ott ül velünk és gyönyörködik a látványban.

Mintha Isten lehozta volna nekünk a mennyországot és most ott ül velünk és gyönyörködik a látványban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az 1900-as évek elején Antoni Gaudí-t kérték fel a La Seu renoválására. A spanyol művészettörténet egyik legnagyobb alakja több ponton is ott hagyta a jellegzetes, jól felismerhető kéznyomát. Az oltár fölött egy óriási töviskoszorú baldachin lebeg szinte súlytalanul a levegőben. A főoltár mögötti falat porcelánból készült növények sokasága borítja. Aki nyitott szemmel jár, biztosan megleli a művész által hátra hagyott “nyomokat”.

Járjuk körbe a katedrálist és keressük meg a művész által hátra hagyott “nyomokat”.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Életemben először…

Isten monumentális házából kilépve erős viharos szél fogadott minket. Baljóslóan gyülekeztek a fejünk fölött az akkor még csak szürke felhők. A tengerparti sétány és a kikötő felé indultunk, hogy készítsünk pár képet a katedrálisról mielőtt lecsap a vihar. Egy olyan igazi tipikus tengerparti zuhéra gondoltunk, ami gyorsan jön és gyorsan megy. Szinte még el sem értük a katedrális lábánál lévő mesterséges tavat, amikor az ég hirtelen koromfeketévé vált és éjszakai sötétség köszöntött be. A szél olyan erősen süvített, hogy a pálmafák szinte a földig dőltek, mi pedig alig tudtuk tartani magunkat. A szárazföld irányába az eget és a földet összekötő óriás villámok rajzolódtak ki sorban egymás után az éjfekete háttéren. A kikötő irányába néztem, amikor megláttam és felkiáltottam…

A sötét felhőkből lassan, de biztosan először csak egy pici tölcsér képződött, majd egyre nagyobb és hosszabb lett, míg az alja már a tenger hullámait szántotta. Akkor és ott, életemben először láttam azt amit eddig csak képeken. A szemünk láttára alakult ki nem egy, hanem egyből kettő tornádó Palma kikötőjében. Hosszú perceken keresztül álltunk ott a szakadó esőben és tomboló szélviharban, miközben a két füstszínű tölcsér egymást kergette a tengeren. 

Életemben először… Tornádó Palma kikötőjében.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Végül csurom vizesen, reszketve a hidegben húzódtunk be az egyik szuvenír üzletbe. A tornádó és az utószele még órákon keresztül süvített a sziget fölött, így aznapra már csak annyi várt ránk, hogy meleg és száraz ruhákat vásároljunk magunknak. 

A vihar elvonultával csodálatos fényjáték közepette búcsúzott a nap tőlünk. 

Tornádó utáni naplemente.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Citrus- és olívafákkal álmodtam

A tornádó szó szerint elfújta a strand időt. Még másnap is viharos volt a szél, hatalmas hullámok csapdostak és a még egy nappal korábban patyolat tiszta strandot hordalék borította mindenhol. Nem volt mit tenni, életbe lépett a B terv.

Palmaból egy 1912-ben épült vasútvonalon lehet eljutni a sziget észak – nyugati részén fekvő Sóller városába. Még ma is ugyanaz az eredeti, fából készült vonat szeli át a szigetet a tengerparttól a Tramuntana hegységen keresztül a kis hegyi városig, mint több mint 100 évvel ezelőtt. Az egy órás út először a síkságon vezet keresztül, majd lassan emelkedik, amíg eléri a hegyeket. Fügekaktuszok, kis falvak, és olívafák között visz a vonat egyre magasabbra és magasabbra, míg elénk tárul a völgyben fekvő település, Sóller. 

A sólleri vonat és villamos már több mint 100 éve szállítja az utasokat.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Körbe minden irányba a helyenként kopár, de leginkább zöldellő hegység magasodik, lábánál pedig citrom- és narancsültetvények húzódnak egészen a sziget északi tengerpartjáig. Álmomban már jártam itt. Sétáltam a fák között mezítláb és végig simítottam a kezemmel a zöld levelek között megbúvó érett citrusokat. 

Művész szívem már a korabeli vonatozástól és az egzotikus gyümölcsfák látványától hevesen dobogott, amikor megláttam, hogy az állomásra érkező utazókat az épületben egy külön Juan Miró és egy külön Pablo Picasso kiállítás várja. Eddig még nem láttam egy olyan vasútállomást sem ami egyben művészeti galéria is.

Képzőművészeti kiállítás a vasútállomáson.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Mivel Sóller és környékéről származik Mallorca legfinomabb narancsa, így utunk egyből a főtérre vezetett, ahol az egyik kávézó teraszán frissen facsart narancslevet rendeltünk. Csak ültünk a sárga napernyő alatt, kezünkben az édes nedűvel és csodáltuk az előttünk magasló Sant Bartomeu templom homlokzatát. Ezt és a mellette álló bank épületét Gaudí egyik tanítványa, Joan Rubió tervezte. Gondolom el tudjátok képzelni a formai játékok sokaságát. A Placa Constitució különleges hangulatát fokozza tovább a tér közepét átszelő, a kávézók között közlekedő szintén 100 éves villamos, ami az 5 km-re fekvő Port de Sóller-be visz.

Sóller különleges hangulatú főtere.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Tranvía-n (villamos) ülve valóra vált az álmom. Szűk sínpáron, a hegyek közti völgyben, citrus- és olívafák között zötykölődtünk. Karomat kinyújtva elérhetővé váltak a narancs- és citromfák. Ott voltak csak úgy szabadon és én megérinthettem őket.

Karomat kinyújtva elérhetővé váltak a narancs- és citromfák.”
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Port de Sóller egy apró öbölben megbúvó csinos kisváros kikötővel, stranddal, világítótoronnyal, hotelokkal, kávézókkal és éttermekkel. Igazi kikapcsolódás. Nem kell rohanni sehova, mivel a látnivaló maga az ott lévő kilátás. A hegyoldalban elindulva felfelé átélhetjük az igazi katalán óvárosi feelinget. Szűk utcák, sárgás barna kőházak, színes zsalugáterek, lépcsők, leanderek árnyékában sziesztázó macskák és a szélben lengő függönyök. Az öbölben ringó hajók mellett halászok csavarják fel a hálóikat, míg a parton lévő éttermekben az aznap hajnalban kifogott friss halat szolgálják fel sülve, helyi zöldségekkel és sütőtök krémmel.

Port de Sóller apró öble a kikötővel.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az óvárosból kiérve meglepetés várt ránk. Elértük a sziget észak-nyugati szélét. Alattunk függőlegesen buktak alá a sziklák, miközben tajtékzó dühös hullámok habosan csapódtak nekik. Előttünk a nagy kékség a maga természetes erejével és szépségével. A szél olyan erős volt, hogy kapaszkodnunk kellett a korlátba. Ott álltunk és éreztük amint eggyé válunk a természettel. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor még gyerekként az európai szárazföld legnyugatibb pontján, a Cabo da Roca-n jártam a szüleimmel.

Az én mallorcai “Cabo da Roca-m”.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Nem térhettünk vissza a “narancsvidékről” úgy Palmaba, hogy ne ittunk volna meg még egy pohárral a friss narancsléből. És ha már ott voltunk, megkóstoltuk a citromlevet is.

Életemben először spontán nyaralásra indultam, három nap strandon henyélést terveztünk. Az élet, illetve életem első igazi tornádója kicsit közbe szólt, így egy élményekkel teli rövid utazás lett belőle. Szerettem minden pillanatát, így utólag még a csurom vizes nyári ruhában való didergést is. Mert hát hányan mondhatják el, hogy egyszerre két tornádót is láttak?

TOP 10 PALMA, SÓLLER, PORT DE SÓLLER

1. La Seu, a katedrális egy “must have” program Palma-ban. Főszezonban érdemes nyitásra oda érni, hogy ne kelljen sokat sorban állni. Mi szeptember elején voltunk ott, akkor elfogadható volt a várakozási idő.

2. Barangoljunk Palma óvárosának hangulatos kis utcáin, élvezzük az üzletek sokszínűségét, próbáljunk eredeti mallorcai bőrcipőket. Ha elfáradtunk, üljünk be az egyik kávézóba és kóstoljuk meg a híres süteményt, az Ensaimada-t.

3. Rövid időt töltöttünk a szigeten, de amerre jártunk, mindenhol nagy hangsúlyt fektettek a képzőművészet bemutatására. Aki szereti a modern művészetet, remek darabokat láthat a sziget több városában is. A Museu Es Baluard modern és kortárs műalkotásokat mutat be Palmaban. Nem csak a kiállított darabok, de maga az épület is rendhagyó a régi és új építészeti elemek keveredésével. 

4. Ha időnk engedi, ne hagyjuk ki a Palmaból Sóller-be, majd Sóller-ből Port de Sóller-be való kirándulást az 1912-ben épült eredeti vasúttal. Felejthetetlen élmény! (www.trendesoller.com)

5. Ki látott már művészeti galériát egy vasútállomáson? A Sóller-be érkező kirándulókat egy Juan Miró, és egy Pablo Picasso kiállítás várja. Ne menjünk el mellette!

6. Válasszuk bármelyik kávézót a Placa Constitució-n Sóller-ben, biztosak lehetünk benne, hogy a legfinomabb helyi édes frissen facsart narancslevet szolgálják fel. Ha már ott vagyunk, érdemes megkóstolni a citromlevet is.

7. Port de Sóller apró kikötőjéből minden hajnalban kihajóznak a halászok, hogy az öbölben lévő éttermek a legfrissebb halat szolgálják fel. Mivel nem lehet előre tudni mi az aznapi fogás, érdemes megkérdezni a pincért a napi ajánlatról. Így biztosak lehetünk benne, hogy a legfinomabb friss halat kapjuk. A Vint étteremben kitűnő a kiszolgálás és gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre és a kikötőre. 

8. Az én kis “mallorcai Cabo da Roca-m”. Sétáljunk ki egészen a sziget széléig. Fantasztikus érzés a magasban állni a szélben, csodálni a kéken csillogó tengert és hallgatni ahogy a hullámok a szikláknak csapódnak.

9. Induljunk el bármelyik irányba a szigeten, Mallorca természeti világa gyönyörű. Hegyek, amiknek a lábánál olíva- és citrusfák nőnek, kristálytiszta türkíz tenger, homokos strandok, apró eldugott öblök, mesebeli barlang, ezernyi madárfaj. Fedezzük fel a sziget természeti kincseit, nem fogunk csalódni benne!

10. Töltsük együtt az estét a helyiekkel és kóstoljuk meg a tapast egy pohár Sangria, vagy sör kíséretében. A Can Terra tapas bárban a legkülönfélébb ízesítésű kis szendvicsek közül válogathatunk. Kecskesajt, libamáj, húsgolyó, karamelizált cukor, halak stb. A sós és az édes ízek különleges orgiája.

La Seu a “must have” program Palma-ban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A királyi palota és a katedrális esti “öltözékükben” gyönyörködnek a tükörben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Sétáljunk egyet a régi királyi kertben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Sűrű zöld növényzet, csobogók és szökőkutak ékesítik a Hort del Rei-t.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Járjunk bármerre a szigeten, lépten nyomon művészetbe botlunk.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Ne hagyjuk ki a vonatozást Palma-ból Sóller-be. Hatalmas élmény!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Picasso és Miró várják a látogatókat a sólleri vasútállomáson. Ne menjünk el mellette!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Azt mondják a Sóller környékén termesztett narancs és citrom a legfinomabb egész Mallorca-n. Igyunk meg egy frissen facsart narancslevet!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Vint, az egyik legjobb étterem Port de Sóller-ben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Kérdezzük meg nyugodtan az étteremben, hogy mi a napi hal ajánlatuk. Biztosak lehetünk benne, a legfrissebb fogásból készítik el az ételünket.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Kóstoljuk meg a tapast! Nekünk nagyon ízlettek ezek a különleges kis szendvicsek a Can Terra tapas bárban Palma-ban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Szeretnél még több fotót látni? Kattints ide: PHOTO GALLERY – S’Arenal a “mini Németország” és Palma az elegáns európai nagyváros és PHOTO GALLERY – Citrusfákkal álmodtam… Sóller és Port de Sóller

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Tetszik a KORINNA'S WORLD? Iratkozz fel!