Kuala Lumpur, ahol népek, vallások és kultúrák találkoznak

“Miért pont Kuala Lumpur?”, kérdezte tőlem Bin Bálint kicsit értetlen arccal, miközben előkészítette a tananyagot az aznapi kínai órámhoz. “Miért ne?” vágtam vissza kínaiul egy olyan “Korinnás mosollyal”. Ennyi idő után már megszoktam, hogy tősgyökeres igazi sanghajiként időnként furcsállja a helyeket ahova utazunk. Ugyanakkor alig várja, hogy visszatérjünk és meséljek neki.

Elgondolkodtam… Tényleg, miért pont Kuala Lumpur? A válasz igen egyszerű. Semmi gyerekkori álom vagy távoli romantikus elképzelés, mint máskor. Ezúttal, tőlem szokatlanul, nagyon is földhöz ragadt gyakorlati módon esett a választás Malajzia fővárosára. A kínai munkarend miatt Gábornak szinte egyáltalán nincs szabadsága, csak egy hosszú hétvégére tudtuk elhagyni Sanghajt, így a szokásos körutazás, egy újabb tartomány megismerése nem jöhetett szóba. A másik nagyon fontos tényező, hogy a nyári szünet miatt mindenki utazik. Európai ésszel szinte felfoghatatlan a tömeg a belföldi látványosságoknál. Ilyenkor Sanghajban is kerüljük a turista helyeket. Jobbnak láttuk, ha négy napra elhagyjuk Kínát.

Európából valószínűleg sohasem indultunk volna el Kuala Lumpurba, de ha már itt van a “közelben”… Egyedüli külföldiként szálltunk fel a China Eastern reggeli járatára. A kiadós reggeli után egyből álomba zuhantunk, majd 5 és fél óra elteltével már egy másik országban ébredtünk fel. Mivel eddig csak egyszer léptük át Kína határát az elmúlt 2 és fél évben, így nagy izgalommal töltött el a tudat, hogy Malajziában vagyunk. Miközben a reptéren kapott “welcome” rózsa-licsi jeges teát ittam, kíváncsian figyeltem a maláj feliratokat, reklámokat és a rengeteg új arcot ami fogadott. Azt hiszem, ezt akkor érti meg az ember igazán, ha ennyi ideje lakik Kínában. Az elkövetkező napokban annyi típusú embert láttam, mint még soha életemben, ami nagyon különleges érzés volt.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Nem csoda a sokszínűség, hiszen Kuala Lumpur a kultúrák, vallások és népek igazi olvasztótégelye. Habár más európai városokhoz képest történelme igen fiatal, eseményekben nem szűkölködik. A XVI. századtól kezdve portugál, holland, majd angol gyarmati hatalmak érkeztek a Maláj-félszigetre. Az európai gyarmatosítók többszöri cserélődése után, 1824-ben Londonban az angol-holland szerződésben meghatározták a határokat Brit-Malaya és Holland-Kelet-India (későbbi Indonézia) között. A külföldiek által uralt területen megnövekedett gazdasági szükségletek kielégítésére a XIX. század közepén megindult a kínai és indiai (tamil) munkások bevándorlási hulláma.

Ez az az időszak, 1857. körül, amikor a Klang és a Gombak folyó találkozásánál az ón lelőhelyeknek köszönhetően megszületett a későbbi Kuala Lumpur. Ez a vidék akkortájt még igazi vadregényes, dzsungellel sűrűn benőtt, mocsaras terület volt. Az itt létrejött település neve is innen ered, “sáros összefolyás”, Kuala Lumpur. A kezdeti nehézségek ellenére, az ónbányáknak köszönhetően a terület gyorsan felvirágzott. Kereskedők érkeztek, üzletek nyíltak. A Klang és a Gombak folyó találkozásánál és az attól keletre lévő Medan Pasar (régi piactér) körül alakult ki Kuala Lumpur első városmagja. Az újonnan érkező malájok, kínaiak és indiaiak saját negyedeket hoztak létre, melyekben még ma is sétálhatunk, megkóstolhatjuk ételeiket, betekintést nyerhetünk vallásukba és kultúrájukba.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Dús pálmaültetvények között suhantunk a reptérről a város felé. Habár a hőfok és a pára hasonló volt, mint Sanghajban, a táj mégis annyira más volt. Nekünk is vannak pálmafáink az utcákon, de a sötétzöld színben pompázó pálma “dzsungel” egyszerűen elvarázsolt. Csak néztem kifelé az ablakon és csodáltam az óriás leveleket. A Monorail magasban futó sínpárjain zötykölődve, mondhatni madártávlatból, végre megpillantottuk Kuala Lumpur első épületeit. Kicsit romos, kicsit régi, kicsit zsúfolt. Olyan délkelet-ázsiai. Lakóházak, mecsetek és színes hindu templomok között dőltünk be az éles kanyarba, miközben az alacsony építmények között egyszer csak feltűnt a képekről jól ismert üveg felhőkarcoló, a világ második legmagasabb tornya, a Merdeka 118. Éles késként hasítja fel a kék égboltot a “semmi” közepén. Formailag egyszerre egyszerű és rafinált, semleges és meghökkentő, csúnya és szép. Első találkozásunk feldobott, majd unalomba ejtett, míg az utolsó napra szerelembe estünk egymással.

Piros Monorail vonatunk lassan bekanyarodott a Bukit Bintang negyedbe, ahol a szállásunk is volt. Egy kicsit mintha Hong Kong szűk utcáin, vagy egy mini Manhattenben jártunk volna.

Mi a Saba Suites at Platinum KLCC egyik apartmanját választottuk a fotókon látott tetőteraszon lévő infinity pool miatt. Sajnos az interneten elég sok félresikerült foglalásról lehet olvasni Kuala Lumpurral kapcsolatban. Legjobb esetben “csak” nem azt kapjuk amit online meghirdetnek, mivel más fotókat használnak. Rosszabb esetben az érkezéskor derül ki, hogy a szállás nem is létezik. Minden elővigyázatosságom és odafigyelésem ellenére ennyi év utazás után mi is beleestünk a csapdába. A Saba Suites épülete kitűnő helyen van, pár perc sétára a híres Petronas ikertornyoktól. Az apartman is rendben volt, leszámítva némi légkondicionáló problémát, amiből a kifolyó víz a fél hálószobát elöntötte. A Booking.com-on előre kifizetett reggeli viszont nem létezett, illetve ami a tetőtéri medencét és az onnan nyíló kilátást illeti, ők is a szomszéd épület fotóit használták. Mint kiderült, Kuala Lumpurban egy épületben nem egy hotel van, mint ahogy azt Európában vagy Kínában megszoktuk. Egy épületen belül több hotel és több apartman van, mindegyiket más üzemelteti, más adja ki. Az interneten ez viszont nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy melyik fotó melyik szálláshoz tartozik. Távolról így nagyon nehéz megítélni, hogy melyik a számunkra megfelelő hely. Félreértés ne essék, tudom, ez “luxusprobléma”, de én is úgy érkeztem Kuala Lumpurba mint sokan mások, én is egy tetőtéri medencét szerettem volna háttérben a Petronas ikertornyokkal. Ezért választottuk ezt a szállást, ezért fizettünk többet. Habár az ikrek elbújtak a szomszéd hotel és annak az infinity pool-ja mögé, nekünk csodálatos kilátás nyílt a narancs naplementében megcsillanó másik két ikonikus épületre, a Merdeka 118-ra és a KL Tower-re.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az ismeretlen helyeken általában jobban szeretjük, ha van reggeli a szálláson, de néha abban is van valami jó, ha magunknak kell bevásárolni a helyi élelmiszerüzletben. Miután visszakaptuk a nem létező reggelire befizetett pénzünket, útnak indultunk vásárolni. Az üzletbe megérkezve gyorsan elszállt minden addigi a szállással kapcsolatos idegesség. Több mint 2 éve élünk Kínában, így más Európából érkező utazókkal ellentétben számunkra a legnagyobb öröm, ha otthoni ízekre lelünk. Kiderült, hogy Kuala Lumpur élelmiszerboltjaiban nagyon sok külföldi, nagyon sok európai étel és ital kapható. Így lett a bosszúságból öröm.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Első reggelink után hova máshova vezethetett volna az utunk, mint a Kuala Lumpur látképét uraló “ikrekhez”. Ugyan van két másik híres magas toronyépület is, én mégis ezt a találkozást vártam a legjobban. Hányszor láttam képeken a művészettörténet könyveimben. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ott fogok állni előttük én is, hogy megcsodáljam fenséges megjelenésüket. Első találkozásom a Petronas ikertornyokkal pont olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, mint amikor először pillantottam meg New York ikonikus történelmi felhőkarcolóit, a Chrysler Buildinget és az Empire State Buildinget. A César Pelli argentin építész által megálmodott posztmodern stílusban, vasbeton alapra épült üveg és acél ikertornyok közel 20 évvel ezelőtt még a világ legmagasabb tornyai (451,9 méter) voltak. Lehet, magasságukkal ma már nem versenyeznek az élvonalban az “öreg fiúk”, de szépségükkel szerintem kevés felhőkarcoló vetekszik. Az 1998-ban átadott épületek számomra a klasszikus, elegáns felhőkarcolók utolsó generációjának képviselői. Valaha az új világ szimbólumai voltak modernitásukkal, mely magában hordozza a tradíciót és a vallást is. A homlokzati elemeket és az alaprajzot az iszlám művészetből ismert motívumok alapján alakították ki, ezzel szimbolizálva az ország fő vallását, az iszlámot. A Rub-el-Hizb vallási szimbólumból (két egymást fedő négyzetből létrejött oktagram) kialakított alaprajz az iszlám alapelveit, vagyis a harmóniát, egységet és a stabilitást szimbolizálja.

A helyiek azt mondják, a Petronas ikertornyok az egyetlenek a világon, amelyek a tervezett határidő előtt épültek fel. Ennek az oka, hogy a két tornyot két kivitelező cég építette egy időben, akik egymással versenyeztek, hogy ki készül el hamarabb.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A két Petronas tornyot egy üveghíd (Skybridge) köti össze 170 méter magasságban a 41. és 42. emelet között. Ez, és a 86. emeleten lévő zárt kilátó (Observation Deck) látogatható. Az épületek többi részében a Petronas olajvállalat, illetve más cégek irodái találhatóak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ha szeretnénk felmenni és sétálni a Skybridge-en, vagy lenézni a városra a 86. emeletről, akkor ajánlott a jegyeket már az utazás előtt online megvenni. A limitált mennyiségben kiadott belépőjegyek pontos időpontra szólnak. Mi kombinált jegyet vettünk, ami a Petronas ikertornyokba és a KL Tower-be volt érvényes. Úgy látom, sokan spórolnak a belépőn és csak kívülről nézik meg az épületet, pedig belülről is nagy élmény. Véleményem szerint, ha valaki már eljut ilyen messzire Kuala Lumpurba, akkor ne hagyja ki a Petronas ikertornyok belsejét sem.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ki ne emlékezne arra a felejthetetlen jelenetre, amikor Sean Connery és Catherine Zeta-Jones a Petronas ikertornyokat összekötő üveghídról lógnak le a Briliáns csapda című 1999-es filmben? Mi kerestük őket, de mind hiába.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Nagyon megszerettük a Petronas ikertornyok látványát és az aljukban lévő Suria KLCC bevásárlóközpontot, így minden nap visszatértünk ide, hogy a nap különböző szakában, különböző fényviszonyok között készítsünk fotókat. A kínai “Instagramnak”, a “Kis piros könyvnek” (小红书 Xiǎo hóng shū) köszönhetően ezzel nem voltunk egyedül. Ahogy ment le a Nap és felgyúltak a város fényei, mintha fél Kína jelent volna meg az amúgy nem túl nagy területen. Helyi maláj “fotósok”, akik kezükben telefonjukat lóbálva próbálják eladni szolgáltatásukat és milliónyi kínai turista, aki mind pontosan azt a fotót akarja elkészíteni, mint ami a “Kis piros könyvön” már megszámlálhatatlan mennyiségben megtalálható. Türelem ide, türelem oda, vannak azok a szituációk, amikor én sem bírom tovább. Kuala Lumpur-i utunk során ez többször is bekövetkezett.

Az előző esti tömeg sokkból kijózanodva másnap reggel egy jóval csöndesebb és nyugodtabb hely várt ránk egy kicsit távolabb a belvárostól. A Masjid Wilayah mecset (Szövetségi Területi Mecset) talán nem a legismertebb a Kuala Lumpurba látogatók körében, annál inkább a helyi házasodni vágyóknál. DK hideg vízzel fogadott minket a légkondicionált szobában és segített beöltöznöm. Mi voltunk az elsők, akikkel Magyarországról találkozott. Eredetileg a Petronas ikertornyokban dolgozik az egyik irodában, szabadidejében pedig tökéletes angol tudással vezeti körbe az idelátogató idegeneket. A kora reggeli órákban egyedüli külföldiként sétáltunk az isztambuli Kék mecset által inspirált épületben összegyűlt imádkozók és esküvői csoportok között. DK sokat mesélt az épületről, a szimbólumokról, a Koránról és az iszlám vallásról, miközben kíváncsian hallgatta amit én meséltem neki az én vallásomról és az otthonunkról. Néha nevetve kínai nyelvre váltottunk, hiszen mind a ketten azt tanuljuk. Nagy türelemmel figyelte Gábort, amint cserélgette az objektíveket a fényképezőgépen. Érdeklődve nézte, milyen új nézőpontokat talál, ahonnan legszebb mivoltában tudja bemutatni a csodálatos épületet.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Masjid Wilayah Malajzia egyik legnagyobb mecsete, melyet 2000. október 25-én adtak át a hívőknek. Az országban több vallással is találkozunk, mondhatni, Malajzia a vallások és kultúrák olvasztótégelye, de a lakosság több mint a fele szunnita muszlim. Az iszlám és a modernizmus fontos szerepet játszott a maláj nacionalizmusban, többek között ez a mecset is Kuala Lumpur kortárs muszlim kozmopoliszként való felemelkedését szimbolizálja.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Első ránézésre az isztambuli Kék mecset jutott az eszünkbe, de minél beljebb mentünk és minél több részletét, rejtet zugát ismertük meg a mecsetnek, annál jobban kirajzolódtak a különböző stílusok, melyeket a világ különböző részein található épületek inspiráltak. DK hol az egyiptomi boltívekre és oszlopokra mutatott, hol a Tádzs Mahalnál is használt indo-perzsiai mecsetekre jellemző Agrából, Jaipurból és Makranából érkezett makranai márványból készült boltívekre és a mihrab díszítésére. A Masjid Wilayah építészeti terveire hatással volt a XVI. századi Oszmán Birodalom építészete és a tradicionális maláj kézművesség. Míg a fehér márvány finoman megmunkált aprólékos díszeit indiai faragómestereknek köszönhetjük, addig a belső terek fa dekorációit, a csodálatosan míves fa ajtókat az ország északkeleti régiójából érkezett mesterek faragták cengal fából. A 22 kupolát díszítő fényesen mázas türkiz cserép gondolatban Iszfahán ősi mecseteinek a világába repít, míg a mindenhol megjelenő patkóívek a Córdobai nagymecsetbe.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Szerencsések vagyunk, mivel hétvégén jártunk ott, több esküvői csoporttal is találkoztunk. DK elmesélte, hogy a Masjid Wilayah nagyon felkapott a házasodni vágyók körében, mivel a kis esküvői szoba kibérlése nagyon olcsó, a környezet pedig gyönyörű. Az ünneplő családtagok és barátok minket is mosollyal és boldog integetéssel köszöntöttek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“Mecset a kertben.” A Masjid Wilayah egy öt hektáros területen épült. Fentről nézve olyan, mintha a sűrű zöld dzsungelben megbúvó tó közepén lévő ékszerdoboz lenne. A folyami kavicsokkal teli szökőkutakban lágyan csobogó víz és a tó csendes hullámainak egy-egy csobbanása békét és nyugalmat sugároz.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Miután elköszöntünk DK-től és újra a saját, addigra az abaya és fejkendő alatt csuromvizesre átizzadt ruhámban voltam, elindultunk kifelé a kertből, hogy az iszlám világot magunk mögött hagyva elmerüljünk egy másik, egy a számunkra jóval ismertebb vallásban. Már csak egy aprócska probléma volt. Nem tudtuk hogyan jussunk el oda. Kora reggel taxival jöttünk a hoteltől a mecsetig, a Masjid Wilayah környékén viszont nem találtunk egyetlen egy taxit vagy tömegközlekedési eszközt sem, a kínai telefonjainkon pedig nem ment az internet. Szerencsénkre a kapuban strázsáló őr meglátta tanácstalanságunkat és egyből behívott minket magához az árnyékba, bekapcsolta a ventilátort és leültetett minket. Habár nem nagyon volt közös beszélt nyelv, ő mégis megértett mindent, és pár perc múlva már ott volt egy kocsi, ami elvitt minket a város fölé magasodó dombon álló kínai Thean Hou templomhoz (乐圣岭天后宫 Yuè shèng lǐng tiān hòugōng).

Aki Kínában lakik, annak talán nem okoz olyan nagy meglepetést a Hainanból származó tengeri halászok leszármazottai által Thean Hou istennő tiszteletére épített buddhista templom. Láttunk már ettől öregebbet és nagyobbat is, mégis megszerettük ezt a kedves és színes helyet. Valószínűleg a déli tűző Napnak és hőségnek köszönhető, hogy kevesen voltak. A Petronas ikertornyoknál látottak után kicsit aggódtam, mivel ez a hely is egy igazi Instagram és 小红书 (Xiǎo hóng shū) sztár. Nem csoda, hiszen az élénk piros oszlopok, az udvar fölött futó vidám narancs lampionok sokasága és a klasszikus kínai sárkánytetőkön megcsillanó díszes nagy állatfigurák átvezetnek minket egy másik világba. A buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus elemei keverednek modern építészeti megoldásokkal. Úgy éreztem, a színek sokkal impulzívabbak, a szobrok díszesebbek és csillogóbbak, mint a Kínában megismert templomokban. Mintha a tradicionális kínai stílus keveredne a délkelet-ázsiai kicsit élénkebb stílussal. A letisztult geometrikus formákat felsorakoztató, inkább finom színekkel játszó Masjid Wilayah mecset után igazi kontraszt program volt a harsány és játékos Thean Hou templom. Én szerettem mind a kettőt.

Az 1981. és 1987. között épült buddhista templomot Thean Hou-nak (天后 Tiānhòu) szentelték, aki a hainani emberek védőistennője. Úgy tartják, ő vigyáz a halászokra. Az ő szobra mellett még két alakot találhatunk itt, Guan Yin-t (觀音 Guānyīn) az irgalom istennőjét és Shui Wei Sheng Niang-ot (水尾圣娘 Shuǐ wěi shèng niáng), aki a tengeri utazók védelmezője. Őt széles körben imádják a hainani bevándorlók, akik tengeren vándoroltak más országokba.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Guan Yin (觀音 Guānyīn), az irgalmasság istenének szobra a templom belsejében. Ő egy buddhista bódhiszattva (“megvilágosodott lény”), aki az együttérzést képviseli.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Akárcsak Kínában, a piros szín itt is fontos szerepet tölt be. A bejárat élénkszínű oszlopai a jólét és a szerencse jelképei.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Magasan járt már a Nap a kristálytiszta kék égen mire megnéztünk mindent. Akárcsak pár órával korábban a Masjid Wilayah mecset kapujában, most is ugyanabba a problémába ütköztünk. Sehol egy metró vagy egy busz. Taxi volt bőven, de vagy APP-en keresztüli rendelésre érkeztek, vagy olyan turistákra várakoztak, akik egész napra kibérelték a kocsit. Hiába kérdeztük meg az embereket, mindenki csak annyit mondott, használjuk a Grab aplikációt. Na igen, ha lett volna internetünk… Egy idő után feladtuk és elindultunk lefelé a dombról abba az irányba amerre a várost sejtettük. Kuala Lumpur szerkezete érdekes, kicsit néha Rio de Janeiro jutott eszembe, mivel itt is vannak a városon belül olyan területek, amit az igazi dzsungel ural. Ilyen a Thean Hou templomtól lefelé vezető meredek kanyargós út is. A sűrű sötét növényzet között egyszer csak hatalmas puffanást hallottam, amire felsikoltottam és arrébb ugrottam. Hangos motoszkálás következett, mintha valami nagyon nagy dolog mászott volna végig a domboldal alját borító avarban. Szívem gyorsan vert. A forró párás időjárásban amúgy is izzadtam, de most olyan ideges lettem, hogy egyszerre még melegebbnek éreztem mindent. Amikor pedig Gábor izgatottan felkiáltott, “Oh, ez egy nagy kígyó!”, már futottam is el. Miközben én túl voltam egy könnyed szívinfarktuson, Gábor továbbra is az ismeretlen állatot kutatta a szemével a dzsungel fái között. Végre megpillantotta a varánuszt, aki lehet jobban megrémült az én sikolyomtól, mint én tőle. Legyen bárhogyan is, igyekeztem minél gyorsabban minél messzebbre kerülni tőle.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ezek után többsávos autópályára emlékeztető körgyűrűn gyalogoltunk, az építőmunkások legnagyobb örömére keresztül egy építkezésen, át egy bezárt üres parkolóházon, majd nagy megkönnyebbülésünkre végre ráleltünk egy metrómegállóra. De addigra már olyan fáradtak, éhesek és szomjasak voltunk a délutáni hőségben, hogy legszívesebben visszamentem volna a légkondicionált szállásunkra. Lehet, ha sejtettem volna, hogy mi vár még ránk a következő pár órában, akkor tényleg a hotelünkhöz vezető Monorail-re szállok fel. Miután ételhez jutottunk egy kis arab imbiszben és beszereztem egy borzasztóan giccses arany színű “Malaysia” feliratú hűtőmágnest, elindultunk, hogy megnézzük a naplementét a KL Tower kilátójából. És akkor itt most visszatérnék a város szerkezetéhez… Akár itthon Sanghajban, akár otthon Budapesten, vagy utazzunk bármerre a világban, mi szeretünk sétálni. Így jobban meg tudjuk ismerni a várost és az ott lakókat, így tudunk különleges, szép, érdekes, meglepő fotókat és videókat készíteni, hiszen a szemünk folyamatosan kutat az új téma után. Ha nem gyalogolunk, akkor szívesen használjuk a helyi tömegközlekedést, ezáltal is közelebb kerülve a helyiek hétköznapjaihoz. Kuala Lumpurról viszont az a személyes véleményünk, hogy részben a város szerkezetének, részben a számunkra kicsit kaotikus nem túl jó struktúrájának köszönhetően ez a város leginkább a taxiknak és a Grabeknek kedvez. Sok szép hely van, de a kettő között nincs igazán semmi. A látnivalók egymástól függetlenül, elszórtan helyezkednek el, amit sok esetben tényleg csak autóval lehet megközelíteni. Nem olyan, mint egy Sanghaj, ahol még a legkisebb, kinézetre legegyszerűbb utcán is mindig történik valami, találunk valami érdekes fotótémát. De Európa legtöbb városában is, legyen az kicsi vagy nagy, élvezet az utcákon csak úgy lófrálni.

Mivel a hotelünk tetőteraszáról jól látszott a Kuala Lumpur tévétorony (Menara Kuala Lumpur Tower vagy röviden KL Tower), úgy gondoltuk közel van és pár perces sétával könnyen megközelíthető. Mondanom sem kell, a pár percből több mint két óra lett. Útmutató táblák hiányában a rossz irányba indultunk el, és mint órákkal később kiderült, a fél belvárost körbekerültük úgy, hogy mindenhonnan egy karnyújtásnyira volt a torony, de sehonnan sem lehetett megközelíteni, mivel csak egy bejárat van. Mire végre odaértünk, már semmi kedvem nem volt az egészhez… Szerencsére a 300 méter magas kilátóból (Sky Deck és Sky Box) a lassan esti ruháját magára öltő város látképe minden fáradságért pótolt minket.

A Bukit Nanas (Ananász hegy) Erdei Természetvédelmi Terület közepén épült KL Tower a 421 méteres magasságával a világ hetedik legmagasabb önmagában álló tornya, melyet a több fázisban végrehajtott nagyszabású építkezést követően 1996. július 23-án adtak át a nagyközönségnek. Az első sorban telekommunikációs célokat szolgáló Menara Kuala Lumpur egyben tradicionális iszlám obszervatórium is, ahonnan a félhold alakulását figyelik Ramadan idején.
Szerintem kívülről nem egy szép építmény, a magassága mellett viszont érdekesnek tartom, hogy az építészek itt is, mint sok másik Kuala Lumpur-i épület esetében, modern építészeti technikákat ötvöztek a hagyományos iszlám forma- és szimbólumvilággal. Ennek köszönhetőek például az iszfaháni mesterek által készített muqarnas formában (perzsa építészetben jellemző cseppkőboltozat) kialakított, üvegcsempével borított kupolák, amik a földszinti lobbiban láthatóak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A mi kombinált jegyünk a torony mind a négy látogatható részére érvényes volt. (Sky Walk 100 méter, Observation Deck 276 méter, Sky Deck és Sky Box 300 méter) Mivel szerettük volna látni a naplementét, így a 100 méter magasságban lévő Sky Walk-ot, vagyis a torony oldalában lévő sétát kihagytuk, és egyből a 300 méter magasan lévő nyitott Sky Deck-re mentünk. Aki szeretne a semmibe kilógó Sky Box-ba bemenni, az számoljon azzal, hogy több órás várakozás után mindenkinek 60 másodperce van elkészíteni a fotókat.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Merdeka 118 égbe szökő tornyát a város szinte minden pontjáról látni. Azt gondolom, a Petronas ikertornyok mellett a másik nagyon feltűnő, jellegzetes épülete Kuala Lumpurnak. Ezt nem csak magasságának, hanem meghökkentő megjelenésének is köszönheti. A 2022-ben elkészült 678,9 méter magas Merdeka 118 Malajzia és Délkelet-Ázsia legmagasabb felhőkarcolója, világszinten pedig a Burj Khalifa mögött a kimagasló második helyet foglalja el. A “merdeka” maláj szó jelentése “függetlenség”.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @kltower

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Hosszú, fárasztó, forró és izzasztó volt az egész nap, így nem igazán örültünk, amikor kiderült, hogy a KL Tower Observation Deck szintjéről való lejutáshoz ismételten közel egy órát kell várnunk a sorban állva. Leérve megfogadtam, ha törik ha szakad, valahol szerzek egy kocsit ami elvisz minket a szállásunkra. Határozott léptekkel indultam el a lefelé kanyargó szerpentinen, amikor megláttam egy sárga taxit a mosdó előtt. Egy jókedélyű indiai sofőr ült benne, kezében egy nagy tál illatos, ínycsiklandóan kinéző indiai étellel. Gábor az egész napos eredménytelen taxi hajkurászás után reménytelenül kopogott be hozzá az ablakon. Azt hiszem, nagyon lehangolóan nézhettünk ki, legalábbis én nagyon úgy éreztem magamat, mert egyből beültetett minket a kocsiba és félretette a vacsoráját. Mint kiderült, nem volt szolgálatban, a tévétoronyban dolgozó feleségéért jött hogy hazavigye munka után. Amíg neje beugrott a mosdóba, ő vacsorához készült, de ekkor jelentünk meg mi. Felesége kicsit meglepődött, amikor férje mellé beülve két fáradt, de vigyorgó idegent talált a hátsó ülésen. Miközben az esti dugóban lassan araszoltunk át a belvároson, vidám sofőrünk boldogan osztotta meg velünk a látnivalókat, amiket hol a kocsiból kifelé intve, hol a telefonján mutatott meg nekünk. Végre hazaértünk.

Az előző nap délutánjának megpróbáltatásai után úgy éreztük, egy kicsit lazábbra vesszük a következő napot, így reggeli után kimentünk fotózni a Petronas ikertornyokhoz. Lehet, nem a délelőtti fényviszonyok a legérdekesebbek, de így legalább elkerültük a sok influenszert. Miután megettünk egy rózsaszín Dunkin Donuts fánkot, ami szintén csak a hosszú ideje Kínában élők számára nagy kincs, elindultunk Kuala Lumpur régi koloniális negyedébe, hogy a délutáni nyitásra odaérjünk egy aprócska ékszerdobozhoz.

Egy kis játék a maláj színekkel, vagyis sárga…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

…kék…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

…és piros.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az új indonéz “barátnőim”. Azt hiszem, Kuala Lumpurban járva barátságból és kedvességből nincs hiány, legyen szó a helyi malájokról, vagy a környező ázsiai országokból odalátogató turistákról.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Évek teltek el mióta az első ónbányák megnyíltak, bányászok és kereskedők költöztek a Klang és a Gombak folyó összefolyásához megalapítva Kuala Lumpur ősi városmagját. Az 1867-ben kitört Selangor polgárháború következményeként nehéz időszak következett. A polgárháborúnak a Brit Birodalom közbelépésének köszönhetően 1874-ben lett vége. Abdul Samad selangori szultán először csak a britek rezidensi szerepét fogadta el, de ez gyorsan megváltozott. A századfordulóra a szultánnak már csak névleges hatalma maradt. 1880-ban Kuala Lumpur lett Selangor fővárosa és a brit gyarmati adminisztráció is ide költözött. Polgárháború, kolera járvány, tűzvész, árvíz, a szultánok által vezetett rendszer meggyengülése. Mozgalmas időszak ez a város történetében, aminek az 1882-ben kinevezett új brit rezidens, Frank Swettenham vetett végett. Nagyszabású építkezések, városrendezés vette kezdetét, melynek köszönhetően egy virágzó és modern város jött létre. Ebben az időszakban születtek a talán mai napig legszebb épületek Kuala Lumpurban, melyek a gyarmati építészet remekművei.

Már a metrókocsiból kiszállva fenséges látvány fogadott minket a magasan épített peronról. Mintha egy XIX. század elején játszódó filmbe csöppentünk volna valamelyik régi brit gyarmatra. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy az élénkzöld pálmafák közül előtűntek a régi mecset fehér kupolái, háttérben a Merdeka tér koloniális épületeivel és a szélben büszkén lobogó maláj zászlóval. Percekig csodáltam a látványt, ami tényleg olyan valótlannak, meseszerűnek tűnt. Az előző napi Masjid Wilayah mecsetet is egy ékszerdoboznak neveztem, de az előttem álló Jamek mecsetet is annak tartom. Két különböző épület, melyek különböző korokat és stílusokat képviselnek, ezáltal teljesen más hangulatúak.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Masjid Jamek mecset (más néven Sultan Abdul Samad Jamek mecset) pontosan ott, a Klang és a Gombak folyó találkozásánál épült fel, ahol annak idején megszületett Kuala Lumpur. A valamikori maláj temető helyén 1907. és 1909. között épült imahely Malajzia legrégebbi mecsete, az első nagymecset, ami a muszlim közösség legfontosabb helye volt egészen 1965-ig, amikor is elkészült Malajzia nemzeti mecsete a Masjid Negara. Arthur Benison Hubback brit építész volt, aki mór, indo-szaracén és mogul építészeti stílusokat ötvözve tervezte meg a Jamek mecset különlegesen szép formáit. Nevéhez nem csak ez a gyöngyszem fűződik, hanem számos más épület is, mint például a Merdeka tér ikonikus épülete, a Sultan Abdul Samad palota.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Két nagyobb és több kisebb elegáns minaret, három csúcsos kupola, és a jellegzetes rózsaszín-vörös-fehér színkombináció, amit a „Blood ‘n’ Bandages”, vagyis “vér és kötszer” hasonlattal illetnek az építészetben. Légiesen könnyed épület, mely nyugalommal és békével tölti el az odalátogató szívét.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A “Jamek” név az arab jāmiʿ (جامع) szó maláj megfelelője, aminek jelentése a hely, ahol az emberek összegyűlnek imádkozni. 2017-ben Selangor szultánja, Sharafuddin Idris Shah szultán őse után Abdul Samad Jamek szultán mecsetre keresztelte át, mivel a mecsetet eredetileg Selangor állam tulajdonában lévő földterületen építették. A helyik “Péntek mecsetként” is emlegetik.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A csodálatos kert békéjét és az ima után sziesztára készülő híveket magunk mögött hagyva árnyat nyújtó pálmafák alatt indultunk el a nemzeti lobogó irányába. Akármerre néztünk, mindenhonnan a különleges koloniális stílusú épületek homlokzatai kacsintottak vissza ránk, miközben a háttérben a modern kor ikonikus szereplői, a Merdeka 118, a Petronas ikertornyok és a KL Tower figyelő szemei vigyázták koros őseik nyugalmát. Ha eddig nem éreztük volna magunkat egy régi mozifilmben, akkor a Merdeka teret elérve biztosan visszarepülünk az időben. Délután 4 óra körül értünk oda, a Nap ereje, a hőség és a pára szinte elviselhetetlen volt. Rajtunk kívül nem is nagyon sétált arra más turista. Mindenki visszahúzódott inkább a légkondicionált hotelokba és a medencékhez. Az impozáns Sultan Abdul Samad palota tövében egy pálmafa árnyékában rogytam le egy kőpadra, hogy erőt gyűjtsek. Az épület és a belőle sugárzó valamikori hatalom, elegancia és kifinomultság magával ragadott. Szinte láttam magam előtt amint az 1900-as évek elején fehér könnyed lenvászon öltönyükben itt sétálnak a brit úriemberek. Néhányan megpihennek egy ital mellett a tér másik oldalán lévő Royal Selangor Club teraszán és figyelik a füvön krikettezőket.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Klang és a Gombak folyó találkozása, ahol megszületett Kuala Lumpur ősi városmagja. Ma a Masjid Jamek mecsetet találjuk itt.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kuala Lumpur városának születésekor a Klang folyótól keletre telepedtek le a kínai és maláj közösségek, míg a nyugati terület az úgynevezett Kapitan China (Yap Ah Loy) magas rangú kormányzati tisztviselő tulajdonában volt. Amikor 1880-ban Selangor állam fővárosát Klangból Kuala Lumpurba költöztették, az akkori brit rezidens, William Bloomfield úgy döntött, hogy a kormányzati épületek a folyótól nyugatra kell hogy helyet kapjanak. Ez a földterület akkor még egy mocsaras, egyenetlen rész volt, amit később lecsapoltak és rendeztek, hogy Parade Grund néven megépüljön a rendőrség gyakorlatozó tere. Nem sokkal később, 1882-ben Frank Swettenham brit rezidens megvásárolta Yaptól és átnevezték Padang-ra (jelentése “mező”). Alig tíz évvel később, Ernest Birch brit diplomata látta meg benne a lehetőséget, hogy milyen jó hely lenne kriketthez. Ennek köszönhetően épült meg a Royal Selangor Club, melynek ma is látható formája 1910-ben készült el a már említett Arthur Benison Hubback brit építész újragondolásában Mock Tudor (“gúnyoló” Tudor stílus) stílusban. De a tér legjelentősebb és legszebb épülete nem a klubház, hanem a vele szemben álló Sultan Abdul Samad palota.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az 1897-ben átadott mór stílusú brit és iszlám vonásokat magán hordó Sultan Abdul Samad palotát eredetileg Arthur Charles Norman brit építész tervezte klasszikus reneszánsz stílusban. Az alaprajzot megtartva a végső tervet azonban Regent Alfred John Bidwell és a frissen Malaya-ba érkező Arthur Benison Huback készítette el. A különböző stílusok keveredése Malajzia sokszínűségét és történelmi örökségét jelképezi.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az elegáns tornyokkal, kupolákkal, boltívekkel díszített kormányzati hivatal a gyarmati adminisztráció épülete volt. Mai nevét csak 1974-ben kapta Selangor negyedik szultánja, Sultan Abdul Samad Ibni Almarhum Raja Abdullah után, aki az építése alatt uralkodott.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A központi 41 méter magas óratorony a londoni Big Ben mintájára épült.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A sűrű élénkzöld pázsiton sétálva nem volt semmi, ami árnyékot nyújtott volna a délutáni Nap sugarai elől. Azt néztem, nem kaphatnánk e mi is egy asztalt a Royal Selangor Club napernyővel védett teraszán, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a Sultan Abdul Samad épületre. Mindössze páran voltunk kint abban az órában a téren, mindenki lassan mozgott és enyhülés után kutatott. Csak a maláj zászló lobogott rendületlenül a fejünk fölött büszkén a szélben. Az 1826-ban alapított British Malaya 1957-ben kivívta a függetlenségét, augusztus 30-án éjfélkor engedték le utoljára a Padangon a brit Union Jack-et. Másnap felvonták a független Malajzia saját zászlaját, mely a mai napig ott lobog a téren az angol építészek által tervezett csodálatos épületekkel körbeölelve. Mai nevét, Dataran Merdeka (Függetlenség tere) 1989-ben kapta.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A téren kívül végre találtunk egy utcai árust, aki jeges limonádét árult. Kezünkben a hűsítő itallal, alig pár sarokkal arrébb egy teljesen más világban találtuk magunkat. Az elegáns koloniális épületeket és az impozáns Merdeka teret szűk, zsúfolt utcák váltották alacsony színes házakkal. Hangos zene szólt, az árusok bódéinak kavalkádjában az emberek ettek, ittak, nézelődtek. A színes épületek között gyorsan megtaláltuk az egyik legkedveltebb turista célpontot, a Central Market babakékre festett hosszú lapos csarnokát. Úgy gondoltuk, csak benézünk, ha már ott járunk, nem igazán vártunk túl sokat a helytől, meg amúgy is egy másik, számunkra sokkal érdekesebb cél felé tartottunk. Jól esett a benti légkondicionálás, így végül úgy döntöttünk, a piacon sétálunk keresztül. Legnagyobb meglepetésünkre nem egy ócska, turistáknak szóló zsibvásár tárult elénk, mint amire eredetileg számítottunk. A helyi kézművesek és művészek által készített termékek, textilek színes sokasága, antik szobrok és tárgyak, művészeti galériák és kis éttermek fogadtak minket. Maláj, kínai, indiai, pont olyan sokszínű, mint amilyen Kuala Lumpur.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Akárcsak a pár perc sétára található Merdeka tér épületei, a Central Market (Pasar Seni) története is a brit gyarmati időkbe nyúlik vissza. Eredetileg 1888-ban épült “nedves” piacként (wet market), ahol a hústól kezdve a halig minden nem száraz élelmiszer kapható volt. A következő évek során újabb és újabb bővítések következtek, a ma ismert Art Deco épület 1937-ben készült el. Az 1970-es évek gyorsan fejlődő Kuala Lumpurjának szüksége lett volna a helyre, ezért le akarták bontani az öreg épületet. Szerencsére a Malaysian Heritage Society (Malajziai Örökségének Társasáag) közbenjárásának köszönhetően megmenekült és védett történelmi örökséggé nyilvánították, amit az 1980-as években komplettül felújítottak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az utcák egyre zsúfoltabbak, egyre szűkebbek és kaotikusabbak lettek. Éreztük, jó irányba haladunk. Kicsit mintha “otthon”, Kínában lettünk volna. A Central Market főbejáratán kilépve szinte egyből a Chinatown-ban találtuk magunkat. Más Kuala Lumpurba látogatókkal ellentétben, nekünk nem ez volt a kiválasztott célpontunk, mivel a mindennapjainkat az “eredeti nagy kínai negyedben” éljük. Ugyanazokat a kis éttermeket, teázókat, boltokat láttuk, mint Sanghajban, vagy bármelyik kínai városban, így nekünk ez kevésbbé volt érdekes. A kínai negyed egyik utcájában viszont megbújik egy igazi kincs, mi azt szerettük volna megtalálni.

A kínai imbiszeket hirtelen sárga, fehér, piros virágfüzéreket áruló indiai utcai árusok váltották. Már nem a szecsuáni bors és a szójaszósz illata szállt fel, hanem curry és tamarind lengte be a környéket. Alig pár méterre a Guan Di kínai templomtól, végre megpillantottuk a szűk utcában megbúvó, színes szobrokkal zsúfolt homlokzatot.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Sri Mahamariamman templom a legrégebbi és talán a legszebb hindu templom Malajziában. K. Thamboosamy Pillai építtette 1873-ban, kezdetben a Pillai család magán szentélye volt, majd az 1920-as évek végén megnyitották a többi hívő előtt is. Eredetileg valahol a Kuala Lumpur vasútállomás közelében állt, jelenlegi helyére 1885-ben költöztették. Az épület mostani formáját csak 1968-ban kapta, a mesébe illő bejárata (gopuram) 1972-ben készült el.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Azt hiszem, nincs ember, aki csak úgy elsétálna az élénk színekben tündöklő magas gopuram (torony) előtt. Percekig, talán órákig is ott állhatunk, mindig lesz egy új részlet amit felfedezhetünk. Azt mondják, a templom szerkezete a hátán fekvő emberi testhez hasonlít, melynek a feje nyugat felé, lába pedig kelet felé néz. A 228 hindu isten által díszített, dél-indiai stílusban épült, öt szintes gopuram szimbolizálja a lábakat. Itt lépünk át az anyagi világból a szellemi világba.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Aki hosszabb ideje olvassa a Korinna’s World blogot, tudja, hogy a Németországban eltöltött életünkben milyen fontos szerepet töltött be egy német-indiai család. Nekik köszönhetően sok indiai ünnepségen vettünk részt, együtt ettünk, együtt sírtunk és nevettünk, együtt táncoltunk. Habár ismerem az indiai szokásokat és kultúrát, úgy érzem, még sohasem kerültem olyan közel Indiához és a hindu valláshoz, mint Kuala Lumpurban. Szinte megbabonázva álltam a Sri Mahamariamman hindu templom bejárata előtt. Az élénk színek, a hindu istenségek szobrai, a színes száriban érkező hívők, a virágfüzér árusok és a közeli indiai éttermekből érkező illatok valami földöntúlian hatottak rám. Legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy mindent magamba tudjak szívni és örökre bezárjam az elmémbe. Cipőinket levéve végre beléptünk a kapun és az idő tényleg megállt pár órára.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A freskókkal és falfestményekkel gazdagon díszített fő imaterem mellett még négy másik szentélyt találunk, melyeket Ganesha-nak és testvérének, Lord Murugan-nak szenteltek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A fő imaterem leghátuljában található a garbagraham (“szentek szentje”) vagy sanctum sanctorum, ami a fejnek felel meg. Egyetlen bejárata kelet felé néz. Ebben a belső szentélyben, a legszentebb helyen áll Sri Mahamariamman főisten szobra. A pap itt, a garbagraham előtt állva végzi el a pudzsát (ima).
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Nem tudom mennyi idő telt el a hindu istenek világában, de közben besötétedett. Esti fényeiben is tündökölt a varázslatos Sri Mahamariamman templom a szűk, autóktól és emberektől nyüzsgő utcában. Közben megteltek az éttermek, a közelben lévő kínai piacon egy tűt sem lehetett leejteni. Mi is éhesek voltunk, de a kínai ételek helyett inkább indiaira vágytunk. Ennek ellenére tettünk még egy kis kitérőt a Chinatown-ban, mielőtt beültünk volna egy jó csípős indiai vacsorára.

Úton a kínai negyedbe.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Kwai Chai Hong (鬼仔巷) egy igazi időutazás az 1960-as évekbeli KL Chinatown-ba.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Habár a legszárazabb hónapban érkeztünk Malajziába, másnap hajnalban zuhogó esőre ébredtünk, ami még reggel sem hagyott alább. Nézegettük a felhőket az ablakból, az időjárás előrejelzést a telefonunkon, de nem volt túl bíztató. Az egész város magára vette szürke köpenyét. Ez volt az utolsó teljes napunk, és még hiányzott Kuala Lumpur egyik legismertebb látnivalója, a Batu Caves (Batu barlangok). Előző este láttunk egy ezüstből készült szekeret a Sri Mahamariamman templomban, ami a tamil hindu Thaipusam fesztivál fontos eleme. Mivel a fesztiválon Murugan hindu isten Surapadman démon felett aratott győzelmének emlékét ünneplik, így az ünnep napján Lord Murugan és hitvesei (Devayanai és Valli) szobrát ezzel a “járművel” szállítják a városból a Batu Caves-hez. Mi ettől egy kicsit gyorsabb közlekedési eszközt választottunk, főleg, hogy a reggeli eső átcsapott olyan igazi trópusi forró és sűrűn szakadó esőbe. Ismételten egy kedves indiai taxisofőrt fogtunk ki, aki nem csak hogy gyorsan elvitt minket Gombakba, a városon kívül található híres hindu szentélyhez, de több órát várt ránk és vissza is vitt a belvárosba.

A reggeli zord időjárás és a korai óra talán egy kicsit elbizonytalanította a többi turistát, így viszonylag kevesen voltunk, akik az addigra már az esernyőt a kézből kicsavaró erősségű szélben próbálták megközelíteni a Batu Caves bejáratát. Pár perc elteltével azonban úgy tűnt, Lord Murugan és a többi hindu isten szíve mégis megesett rajtunk és alább hagyott a vihar. Felnéztem a bejáratot őrző hatalmas arany Murugan szoborra és láttam, amint a feje fölül lassan elúsznak a felhők és kitisztul az ég.

A hegy belsejében található mészkőbarlang rendszer keletkezéstörténete több mint 400 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza. A barlangokat az őslakosok menedékként használták, majd az 1860-as évektől a kínai telepesek guanót kezdtek kiásni a földműveléshez. 1878-ban egy amerikai természettudós, William Hornaday felfedezte a barlangokat, így kerültek a köztudatba. A történet szerint, a barlang bejáratának a “vel”-hez (lándzsa, ezt tartja Lord Murugan a kezében) való hasonlósága ösztönözte Thamboosamy indiai tamil kereskedőt arra, hogy hindu templomot építsen ezen a helyen, ami 1891-ben készült el és Murugan istennek lett szentelve.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kezdetben gyalog kellett felmászni a szent barlangokhoz, majd falépcsőket építettek, amit a gyors kopás miatt betonlépcsőkre cseréltek. A ma is használt 272 lépcsőfok 1940-ben készült el. Azért, hogy még vonzóbbá tegyék a helyet a turisták (és az Instagram influenszerek) körében, 2018. augusztusában a lépcsőket élénk színűre festették. Az biztos, hogy élőben és fotón is nagyon látványos.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Murugan a háború istene, Shiva és Parvati istenek fia, Ganesha testvére. A tamil nép isteneként tartják számon, akit örökké ifjú férfiként ábrázolnak egy indiai páván (Paravani) lovagolva, vagy egy páva közelében. Kezében egy “vel” nevű lándzsát tart, amit édesanyjától Parvatitól kapott és többek között a Tarakasura és a Surapadman démon elleni győzedelmes csatákban használt. Malajziában és a világ más országaiban, ahol nagy létszámú tamil közösség él nagyon közkedvelt hindu isten. Lord Murugan nem csak hős harcos, de filozófus is, aki az etikus életre törekvést és a Shaiva Siddhanta teológiáját tanította. Zászlaján néha feltűnik egy kakas figura. Gondolom, ez ad magyarázatot arra, hogy miért találkoztam vígan futkorászó kakasokkal a Batu barlangokban a szentélyek körül és a sziklafal oldalában.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Batu Caves legnagyobb barlangjában található a Subramanian Swamy templom, ahol nem csak a Thaipusam fesztivál idején mutatnak be szertartásokat. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, mivel a látogatásunkkor több vallási ceremóniát is láttunk és hallottunk. Élénkszínű ruhába öltözött hívők érkeztek kezükben virágfüzérekkel, hogy hangos dobszó és zene mellett imádkozzanak, áldást kapjanak. A barlangok megteltek élettel, és a mi lelkünket is átjárta egy különleges érzés, amit csak akkor érezni, ha az ember belecsöppen egy igazi zajos, színes és illatos hindu szertartásba.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az ember azt gondolná, hogy a Batu Caves színes lépcsőinek az aljában álló ikonikus arany Lord Murugan szobor legalább olyan régóta figyeli a hívőket és a látogatókat, mióta Thamboosamy fejében megfogalmazódott a templom megépítése. De nem. A 42,7 méter magas impozáns óriás csak 2006. januárjában a Thaipusam fesztivál ideje alatt készült el, és Malajzia legmagasabb Murugan szobra.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Délután már a hotel tetőteraszán lévő medencéből néztem le a városra, miközben a négy nap alatt látottakon és átélteken gondolkodtam. Szinte minden tetszett, jól éreztük magunkat, de valahogy valami mégis hiányzott ami miatt nem lopta be magát Kuala Lumpur teljesen a szívünkbe. Nehéz megmagyarázni, azóta is ezen jár az agyam. Lehet, hogy Kína lenne a “hibás”? Sok idő telt el mióta elhagytuk Európát és egy a mi kultúránktól teljesen különböző, idegen világba költöztünk. Kína egy zárkózott ország, de minél többet élünk itt, minél többet ismerünk meg belőle, annál jobban szeretjük. Azt hiszem, talán egy kicsit el is kényeztet minket csodálatosan változatos tájaival, gigantikus modern városaival, a kis eldugott falvaival és lakóival. Minden nap minden percében átélünk valami újat, valami felejthetetlent. Kuala Lumpurban a leginkább az emberek, a kultúrák és a vallások sokszínűségét szerettem. Meghallgatni a történeteiket, kicsit jobban megismerni az iszlámot és a hinduizmust nagyon különleges élmény volt. Ezeknek a közös perceknek, óráknak köszönhetően úgy érzem, hogy sokkal jobban megértettem az ő vallási nézeteiket, közelebb kerültem hozzájuk. Művész szemmel megcsodáltam a Petronas ikertornyokat, a mecseteket és a templomokat, de a turistával telezsúfolt, számunkra összefüggéstelen szerkezetű város atmoszférájával nem sikerült megbarátkozni. Örülök, hogy mindezt láthattam és átélhettem. Már csak az a kérdés maradt, hogy hogyan kerül be ez az utazás a fejemben lévő saját könyvtáramba.

Kuala Lumpur, ahol népek, vallások és kultúrák találkoznak.