Tavasz Ningboban – Séta a Tianyi Pavilon és a Holdtó körül

Úgy tűnik igazuk volt új barátainknak, amikor a Siming hegyen állva, reszketve a hidegtől és átázva a havas esőben magabiztosan állították, a Tavasz Fesztivál elhozza a jó időt Kínába. Alig ért véget a kínai újév, a piros lampionok helyét a fákon apró rügyek vették át, melyek az egyre melegebb időben lassan kibontották fehér és rózsaszín szirmaikat. Szinte egyik pillanatról a másikra berobbant a tavasz. Hangzhou Bay szögletes, monoton bézsszínű utcaképe egyre színesebbé vált ahogy a növények ébredezni kezdtek a tél után.

Kínai újév, Tavasz Fesztivál, most pedig a Qingming Fesztivál. Azt lehetne gondolni, hogy itt minden hétre jut egy ünnep. Természetesen ez nem igaz, de az biztos, hogy Kínában a mai napig élnek a régi szokások, sokmindennek tulajdonítanak jelentést, így bőven van mód megemlékezni és ünnepelni. A Qingming Fesztivál ideje pontosan ennek a kettőnek, a megemlékezésnek és az ünneplésnek az elegye. A Gergely-naptár szerint április 4-re vagy 5-re eső ünnepnapot a “Sírseprés napjának”, illetve “Tiszta fény napjának”  is nevezik. Az emberek egyszerre tisztelegnek a halott ősök előtt és ünneplik az életet és egészséget szimbolizáló újra beköszöntő tavaszt. Észak-Kínában éppen csak zöldelni kezd a növényzet, miközben Dél-Kína a rózsaszín minden árnyalatában pompázó fák tengerében úszik. Ahogy melegszik az idő és téli öltözékét leveti a természet, az emberek egyre több időt töltenek kint a szabadban, hogy megcsodálják az egymás után sorban nyíló virágokat, sárkányt eregessenek a zöld fűben és magukba szívják a Nap meleg sugarait. Első tavaszi sétánk Ningboba a Holdtóhoz és a közelében található Tianyi Pavilonhoz vezetett, ahol már javában egyik legszebb arcát mutatta a természet.

Tianyige Múzeum – Tianyi Pavilon

A Tianyi Pavilon (天一阁) Kína legrégebbi magánkönyvtára és egyben a világ három legrégebbi családi könyvtárának az egyike, ahol egyszerre gyönyörködhetünk a klasszikus kínai építészetben és tájtervezésben, miközben bepillantást nyerünk a könyvgyűjtemény fenmaradt példányaiba. Fa- és kőfaragványok, arany díszítések teszik még varázslatosabbá ezt a Ningbo felhőkarcolói között megbúvó, számomra mesebeli világot.

Fan Qin a Ming-dinasztia katonai osztályának volt nyugalmazott miniszterhelyettese, akit aktív éveiben Kína számos pontján neveztek ki tisztviselőnek. Szenvedélyes könyvszeretetének köszönhető, hogy 1561-ben megépíttette a Tianyige-t gyűjteménye számára. Első sorban helyi évkönyveket, kortárs antológiákat és feljegyzéseket gyűjtött különböző dinasztiákról. A személyes könyvtár fontos részét képezték a barátaitól kapott kötetek és a könyvek kézzel írt másolatai. Halálakor már több mint 70.000 példányból állt ez a történelmileg, kulturálisan és művészileg is jelentős gyűjtemény.  

A jelentős könyvgyűjtemény megőrzésének érdekében a Fan család minden egyes tagjára szigorú szabályok vonatkoztak. Senki sem birtokolhatott egyetlen egy könyvet sem. A Tianyi Pavilon díszes fa kapui zárva voltak, a család férfitagjai őrizték a kulcsokat, így csak akkor lehetett kinyitni őket, amikor mindenki jelen volt. Csak az épületen belül olvashattak, aki kivitt, vagy kikölcsönzött egy példányt, azt egyből kitagadták. A női családtagok egyáltalán nem olvashatták a könyveket.

A Qing-dinasztia idején, 1665-ben Fan Qin dédunokája, Fan Wenguang építtetett egy tópavilont. Körülötte mesterséges dombokat és sziklakertet emeltek, ahol a sziklákat állatokra emlékeztető halmokba rendezték. A “kilenc oroszlán és egy elefánt” jelenet például a dél-kínai kertészet jellegzetessége. De találunk állatokat, melyek a boldogságot, jólétet és a hosszú életet szimbolizálják. 

Amikor Qianlong császár meglátogatta a Tianyi Pavilont, utasítást adott ki, hogy emberei készítsenek pontos tervrajzot az épületekről és a könyvespolcokról. Később ezeket a terveket használták fel a Wenyuan Chamber és a Wenjin Chamber királyi könyvtárak felépítéséhez, így a Tianyi Pavilon Könyvtár hatása széles körben elterjedt Kínában. Érdekes mennyire előrelátóan és modernül gondolkodott a Fan család, ugyanis az épületeket téglából építették, hogy megakadályozzák a tüzet. A parkban található tavak nem csak a kínai kertművészet jellegzetes elemei, hanem fontos szerepet töltöttek be az esetleg mégis fellobanó lángok oltásában. Még a házakat díszítő szimbolika is a vízre utal. A Tianyi Pavilon két szintes épületét, más néven Baoshulou (宝书楼), keletről és nyugatról egy a tetőtől 1 lábbal magasabb íves tűzfal védi.

A történelem sajnos nem kímélte a Tianyi Pavilon gyűjteményét sem. Az ópiumháború utáni britt razzia következményeként több történelmi és földrajzi művet eltávolítottak. A Kínai Népköztársaság megalakulásakor már csak 13.000 kötet maradt meg, sokat kisajátított a bürokrácia, elloptak vagy elpusztult. Az 1950-es évekre néhány Ming-dinasztia kori példány előkerült. Szerencsére még éppen időben, mielőtt csak a múlt egyik emléke vált volna belőle, 1994-ben egyesült a Ningbo Múzeum és a Kulturális Védelmi Iroda, és megalakult a Tianyi Pavilon Múzeum, ahol védik és őrzik Fan Qin megmaradt örökségét kiegészítve számos más kultúrtörténetileg fontos régi könyvvel. 

Yuehu park – Holdtó

A Tianyi Könyvtár zárt, varázslatos világából kilépve pár perc sétára egy másik mesés világba csöppentünk, ami jóval zsúfoltabb és nyüzsgőbb. A Holdtó, más néven Nyugati-tó, és a körülötte lévő park Ningbo lakóinak kedvenc helye, ahol szívesen töltik szabadidejüket. A tavaszi napsütés és a virágba borult természet helyiek ezreit vonzza. Mindenki szeretne egy közös fotót a lágy szellőben ringó rózsaszín fákkal, amint szirmok százai szállnak lassan a levegőben. Elmosolyodtam, emlékeim visszarepítettek Pekingbe a Beihai Parkba, amikor megpillantottam a vizen ringó kacsás vizibicikliket. Akárcsak ott, itt is sárgára festették a tavat. Fekete egyenruhába öltözött őrök, munkájukat nagyon is komolyan véve, sétáltak föl-alá néha belekiabálva a kezükben lévő hangosbemondóba, “A fűre lépni tilos!”. És ez a “néha” inkább “nagyon gyakran” volt. De érző szívüket ők sem tagadhatták meg, amikor a következő pillanatban már az elegánsan felöltözött napszemüveges hölgy pórázon sétáltatott macskája mellett guggoltak és simogatták a kényeskedő szőrös jószágot. Közben a park látogatói sárkányt eregettek, sziesztáztak a “tiltott” füvön, tömött sorokban vártak a felszabaduló “kacsákra”, és persze pózoltak legszebb ruháikban a tökéletes fotóhoz.

A Yuehu-tavat (月湖, Holdtó) még a Tang-dinasztiában ásták ki, de igazán a Song-dinasztiában virágzott. Összesen négy szigetet alakítottak ki, melyek közül mi a legnagyobb, a Virágok szigete felé indultunk el. A gyönyörű növényzet nem csak a pillangókat és méheket vonza ide. Írókat, festőket, zenészeket ihletett már meg ez az idilli világ. A történetek szerint a Tang-dinasztia egyik híres költője, He Zhizhang, aki magát a “Siming vad fickójának” nevezte, egy ideig itt élt a Holdtó partján. A kor tisztelte őt zseniális tehetsége miatt, ma is megtalálható a He Zhizhang Emlékcsarnok (He Mi Jian Ci). De nem csak ezzel az egy épülettel találkozunk sétánk során. A tökéletesen megtervezett, parkosított szigetek és a part több ókori kínai templomot, díszes csarnokot, pavilont rejt, melyeket egyesével fedezhetünk fel, miközben íves kőhidakról csodáljuk a vizet. 

Az árnyat nyújtó fedett pavilonok rögtönzött színpaddá válnak, amikor táncosok, énekesek, zenekarok töltik meg művészettel. Éppen csak egy pillanatra álltam meg az egyik helyi zenész mellett, hogy meghallgassam játékát. Ő egyből abbahagyta, és erősen gesztikulálva, mosolyogva mutogatta, hogy üljek le mellé. Sorra vette elő táskájából a különböző hangszereket. Gyorsan egy rögtönzött privát koncert közepén találtam magam. Alig telt el pár perc, emberek kezdtek gyülekezni körülöttünk telefonjaikkal, egyre nagyobb lett a tömeg. A végére már nem egészen volt tiszta, hogy újdonsült barátom előadását, vagy inkább a szőke európait fotózzák és veszik videóra, aki lelkesen tapsol a zene ritmusára. Némi segítséggel és a minimális kínai tudásommal tisztáztuk honnan jövünk, és hogy most már mi is itt lakunk. Miután elkészültek a közös fotók zenész barátommal, a tömegben lévő gyerekekkel és családokkal, köszönetet mondtam a különleges élményért és kedvességért amivel fogadtak minket Ningboban, a Holdtó közepén lévő Virágok szigetének egyik gyönyörű szegletében.

Lassan lefelé kúszott a Nap a város fölött, utolsó fénysugarai meleg narancsosra festették a parkot. Ahogy a Holdtó-hídon (月湖桥) sétáltunk, egyre több klasszikus kínai viseletbe, hanfuba öltözött fiatal lány jelent meg. Hosszú sötét hajukat ékes díszekkel fogták össze, arcuk porcelán fehérsége törékenységet és ártatlanságot sugárzott. Az aranyfonallal hímzett barack és pasztel rózsaszín öltözékek tökéletesen illettek a lenyugvó Nap fényében tündöklő természethez. Mintha egy festmény elevenedett volna meg. Apró kezükben legyezőt tartva pózoltak a cseresznyefák lombjai alatt, háttérben a pagodákkal, a kőhídakkal és a tóval. Lágy furulyaszó hangja lengte be a Yuehu parkot (月湖公园), miközben lassan besötétedett és felgyulladtak Ningbo fényei.

“PHOTO GALLERY – Egy vasárnapi séta története” itt látható.

A blogbejegyzéshez tartozó “Séta a Tianyi Pavilon tavaszi kertjében és a Holdtó körül” című videó a Korinna’s World Youtube csatornáján itt látható. Kövessetek minket ott is!