Égszínkék ég, narancsfák és flamenco – XXIX. Festival de Jerez, Spanyolország

Fentről a zsúfolt váróteremből figyeltem, amint a peronra lassan behúz a kecses hosszú fehér sárkányra emlékeztető vonat. Akárcsak a reptéren, itt is uniformisba öltözött alkalmazottak jelentek meg a kapuban és hangos kiabálásba kezdtek. “Cádiz! Cádiz!”

Habár ez volt az első alkalom, hogy a spanyol vasutat használtam, mégis olyan egyszerű és ismerős volt minden. Akárcsak Kínában, Madridban is a repterekhez hasonló módon működik a vonatállomás. Még egy utolsó ellenőrzés és már lent is voltam az Atocha pályaudvar peronján. Sietve próbáltam megtalálni a kocsit és az ülőhelyemet, de a két bőrönd és a nagy hátizsák lelassított. Egy év telt el mióta utoljára jártam Európában. Ezúttal egy egész hónapra jöttem, így azt hiszem érthető a csomagok száma. Míg Budapesten jeges szél és mínusz fogadott, Madridban napos 24 fok. Most pedig úton voltam Spanyolország déli részére, Jerez de la Fronteraba, ahol igazi nyárba érkeztem a tél végén. Madridot elhagyva olajfák sűrű zöld erdei mellett haladtunk, majd Sevillahoz közeledve élénk narancs és citromfák váltották a tájat. Vöröses barna téglaépület melynek a falait díszes kék csempék díszítik, magas pálmafák és rajzfilmbe illő kék ég habos fehér felhőkkel köszöntött Jerezben. A zsúfolásig tömött vonat szinte teljesen kiürült, alig utazott tovább valaki Cádizba. Az andalúz kisvárosban ugyan van néhány taxi, de nem ilyen mennyiségben. Miközben megcsodáltam a vasútállomás jellegzetes spanyol stílusú épületét, beálltam a hosszan kígyózó sor végére, melyben a világ minden pontjáról érkező nők és férfiak várakoztak a kocsikra. De vajon miért érkezett ennyi ember ebbe a vidéki városkába?

Jerez de la Frontera pályaudvara egy igazi építészeti gyöngyszem.
Fotó: @korinnas_world

Részletek – Jerezi pályaudvar
Fotó: @korinnas_world

Részletek – Jerezi pályaudvar
Fotó: @korinnas_world

Andalúzia rejtett gyöngyszeme, Jerez de la Frontera a sherryről, a lovakról és a flamencoról híres. Minden év február végén a flamenco szerelmesei lepik el a várost, hogy találkozhassanak és tanulhassanak a legnagyobb táncosoktól, előadásokat hallgassanak, esténként pedig több helyszínen is megcsodálhassák a legújabb performanszokat. Aki maga is táncol, vagy egy kicsit érdeklődik a flamenco iránt, az minden bizonnyal hallott már az egyik legnagyobb táncfesztiválról, a Festival de Jerez-ről. Idén merész dologra vállalkoztam, így a kínai táncos testvéreimmel Sanghajból egészen Jerezig mentem, hogy a flamenco szülőhelyén tanulhassak én is.

29. Festival de Jerez
Fotó: @festivaldejerez

Camino nővérek Jerezben.
Fotó: @caminoflamencostudioshanghai

Fél óra várakozás után végre mi is beszálltunk egy taxiba és elindultunk a szállásunk felé. Gyorsan elértük a régi óvárost, ahol egyre szűkebb egyirányú utcákon kanyarogtunk, míg meg nem álltunk egy fehérre mázolt épület oldalában. A kifelé zárt ház falán mindössze egy kékkel festett csempe árulta el, hogy jó helyen járunk, ez a Patios de la Riva, vagyis az otthonunk a következő közel két hétre. Csodálatos patio interior, belső udvar fogadott minket. Kicsit mintha megelevenedtek volna egyik kedvenc könyvem, az Alhambra meséinek az oldalai. Boltíves nyitott folyosó, régi kőfal, melynek egyik kis bemélyedésében egy galamb pihent. A citromfa levelei közül friss zöld és sárga citromok bukkantak elő. Csak egy pillanat volt, azonnal elvarázsolt a hely. Úgy éreztem, örökre itt tudnék maradni.

“A kifelé zárt ház falán mindössze egy kékkel festett csempe árulta el, hogy jó helyen járunk, ez a Patios de la Riva, vagyis az otthonunk a következő közel két hétre.”
Fotó: @korinnas_world