A kínai 1001 éjszaka meséje – Selyemút, Xinjiang I. rész, Kashgar, Pamír fennsík, Tashkurgan

Hosszú idő telt el mióta magam mögött hagytam Dunhuangot (墩煌 Dūnhuáng) és az ott megismert új szőrös barátomat, Korgavant a fehér tevét. Míg én visszatértem Sanghajba, ő útra kelt, hogy a Takla-makán sivatagot megkerülve újra találkozhassunk a túloldalon, a Selyemút egy másik fontos városában, Kashgarban. Ahogy megérkeztünk a poros, száraz forró levegőjű valamikori oázisvárosba, újra megelevenedtek előttem a gyerekkori könyveim Selyemútról szóló történetei. De ezúttal tényleg mintha az “1001 éjszaka meséjébe” csöppentem volna Kína legnyugatibb tartományának, Xinjiangnak a déli részén. Taxisofőrünk vidáman énekelt a rádióból hangosan szóló, számomra leginkább azokra a hastánc zenékre emlékeztető dalra, amikre annak idején táncoltam. Közben a telefonján videó chat-en keresztül mutatta meg feleségének a kocsija hátsó ülésén ülő két fura alakot, a két vigyorgó és integető világos bőrű és szemű külföldit. Az általa beszélt nyelv hol töröknek, hol arabnak, hol orosznak tűnt némi kínaival. Ahogy közeledtünk a szállásunkhoz, a város látképe egyre inkább a Közel-Keletre emlékeztetett. Ez persze nem véletlen.

Kashgar látképe a hotelszobánkból.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ébredező Kashgar.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Akárcsak Dunhuang (墩煌 Dūnhuáng), Kashgar (قەشقەر Qeshqer ujgur nyelven, 喀什 Kāshí kínaiul) is több mint 2000 éves múltra tekint vissza. A Chang’an-ból (mai nevén Xi’an, 西安 Xī’ān) induló valamikori Selyemút (絲綢之路 Sīchóuzhī lù) karavánjainak fontos megállóhelye volt, kapocs Kína, a Közel-Kelet és Európa között. Dunhuang és Kashgar voltak azok a városok, ahol a karavánok, kereskedők, szerzetesek hosszabban megpihenhettek mielőtt nekivágtak a félelmetes Takla-makán sivatagot északról és délről megkerülő hosszú és fárasztó útnak. Kína legnyugatibb városa, Kashgar akárcsak akkor, most is a különböző kultúrák olvasztótégelye. A Kirgizisztán és Tádzsikisztán által határolt terület lakosságát ma ujgurok, Han kínaiak, kirgizek, tádzsik, és üzbégek színes keveréke alkotja. Egy varázslatosan egyedi kultúra, mely pont olyan sokszínű, mint az óváros bazárjának fűszerei.

Alig vártam, hogy túl legyünk a hosszas regisztráción a Luxemon Qinibagh Hotel recepcióján, hogy ruhánkat nyáriasabbra cserélve végre belevethessem magamat a kashgari 1001 éjszaka meséjébe. Pár perc múlva már ott álltunk a fotókról jól ismert “Ancient City of Kashgar” feliratú hatalmas homokszínű kapu előtt. Mintha valamelyik XIX. század eleji festő festményének a világába csöppentem volna. Ugyan az európai művészetben ismert orientalizmus a keleti kultúráról egy idealizált képet mutatott tele romantikával és egzotikummal, de most valahogy mégis valósággá vált minden. Azt mondják, Kashgar lelkét Kashgar óvárosában (喀什老城 Kāshí lǎo chéng) leljük meg. Milyen igaz, gondoltam, miközben a labirintusszerűen kanyargó hol szűkebb, hol szélesebb utcákon bolyongtam.