Travel

A panda, aki nyugat felé tekint – Peking I. rész, vallások, hiedelmek, szokások

Egy apró fekete fehér alak üldögélt magányosan az ágyon a hotelszobában. Az égig érő üvegépület sokadik emeletéről nem a legszebb kilátás nyílt a városra. A máshol tömött és zsúfolt metropolisz itt szinte üresnek, kihaltnak hatott. A sűrű szmog egybefüggő nagy szürkeséggé változtatta a légkört, de ezt, és a csontig hatoló január végi hideget már megszokták az itt élők. Bent a szobában álmosítóan kellemes meleg volt, a forró leves vacsora után, a kínai tévé esti adása mellől álmodozva nézelődött kifelé az alak. Pontosan nyugat felé tekintett, hiszen tudta, hamarosan útra kel egy új világ, az új otthona felé.

Pár nappal később és 10000 kilométerrel távolabb, izgatottan léptem be este a lakásba a munka után. A fa konyhaasztal közepén pontosan úgy ült ott háttal nekem a kis gömbölyű fekete fehér foltos alak, mint a fotón, amit kaptam tőle pár héttel azelőtt. Megfordítva és a kezembe véve hatalmas meglepetés ért, hiszen nem volt egyedül. Panda Mama és az ő bocsa bambuszággal a kezükben egészen Pekingből, a Mennyei Béke templomából utaztak hozzám, Németországba.

A panda, aki nyugat felé tekint…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Annak a bizonyos elegáns hotelnek a sokadik emeletén lévő szobájából nem csak ők nézelődtek vágyakozva nyugat irányába, hanem férjem is, aki az 1 hónapos szolgálati útja után a pandákkal együtt végre hazatért.

Egy váratlan utazás

Még egy év sem telt el a pandák megérkezése óta, amikor egy augusztusi napon egy repülőn ültem Peking, vagy ahogyan a világban ismert, Beijing felé. Érdekes módon sosem vonzott előtte Ázsia, valahogy nem gondoltam rá, hogy Kínát mindenképpen szeretném látni az életemben. A lehetőség, hogy férjemet ezúttal elkísérjem, hirtelen jött, szinte csak egy hetünk maradt mindent elintézni a közel három hetes úthoz. Annyira kevés volt az idő, és annyira sok a tennivaló, hogy tőlem szokatlan módon, már nem tudtam előre felkészülni a város látnivalóiból és a kultúrából. Férjem próbált ráhangolni az ottani “életre”, de be kell valljam, nem gondoltam semmire, hiszen addig még sosem találkoztam az európaitól ennyire különböző kultúrával. Tudatlan boldogságom egészen a landolásig tartott, majd kiszálltam Peking repterén, ahol pár másodperccel később kultúrsokkot kaptam, és szó szerint levegő után kapkodtam. Forróság és 90 százalék fölötti páratartalom már reggel hétkor, vastag, szinte tapintható szürkeség fullasztóan nehéz szmoggal, és A SZAG. Az a bizonyos szag… A szag, ami mindig mindenhol belengte a várost. Nem szeretném hosszan ragozni, de az első pár napban azt hittem, nem fogom kibírni a három hetet levegő nélkül.

Pekingi napfelkelte. Forróság, állandó 90 százalék fölötti páratartalom, fullasztóan nehéz szmog és szürkeség.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Miután már nem maradt több mosdó a reptéren, ahova ne mentem volna be, és rohantam volna ki egyből rémülten a bent látottak alapján, úgy döntöttünk, némi cukorra van szükségünk, így gyorsan felhörpintettünk egy kínai betűkkel ellátott dobozos Coca Colat a szintén kínaiul kiírt McDonald’s-ban. Mire végre kikeveredtünk az épületből, és fáradtan vonszoltuk magunkat egy “taxisofőr” (Ebben a mai napig nem vagyok biztos, hogy tényleg az volt e.) után, a páratartalom még feljebb, a nagy szürkeség pedig még lejjebb kúszott, mondhatni teljes súlyával ránk telepedett. Olyan mennyiségű csapadék zúdult a nyakunkba, hogy az eső egy egybefüggő vasfüggönnyé változott, talán csak 1 méternyire lehetett látni, és pillanatok alatt a féllábszárig érő vízben álltunk. Mint utóbb kiderült, a mi gépünk volt az utolsó, ami landolhatott Peking repterén a vihar miatt. Miközben több órára leállították a légi közlekedést, mi már a végeláthatatlan dugóban araszoltunk a hotelünk felé, ahol végre bedőlhettünk az ágyunkba.

A hang, ami hív

Peking, lakosságát tekintve körülbelül kétszer nagyobb, mint Magyarország, és ezzel a népességgel még nem is Kína legnagyobb városa a valamikori császári székhely. Európaiként egyszerűen felfoghatatlan az embertömeg az utcákon. Legyen nappal, vagy éjjel, folyamatos a nyüzsgés. Egy idő után nem marad más, mint megszokni a helyzetet, mindig és mindenhol valaki hozzánk fog érni, nyomódni az embertengerben. Már csak azért is, mert általánosan bevett szokás mobiltelefonnal a kézben közlekedni, aminek a képernyőjéről nem szívesen emelik fel a tekintetüket a helyiek, így nem is nagyon nézik, ha valaki mellettük van, vagy éppen szembe jön. A lényeg, “megszoksz vagy megszöksz”, jobb felvenni a ritmust és az árral együtt úszni.

Vedd fel a város ritmusát!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Még ebben a hangos, zajokkal teli zsibongásban is jól hallottam egy hívó hangot, ami olyan ismerősen csengett, mégsem tudtam mi az. Követve a császárok által kijelölt, szabályosan megszerkesztett észak-déli utat, mely Beijing lüktető szívétől, a Tiltott Várostól vezet lefelé, egy csodálatos parkhoz értünk. Érkezésünk óta minden új és szokatlan volt, izgalommal töltött el az ismeretlen felfedezése. Tudtam, a fák mögött ott rejtőzik egy épület, amit a könyvekből már jól ismertem, ami egy kínai képeslapról sem hiányozhat, és ahol a férjem elmesélése alapján Panda Mama és bocsa laktak, mígnem hozzám kerültek. Ugyan nem lettünk kevesebben, a keleti kapun belépve mégis béke és nyugalom járta át a lelkem. Zöldellő fasoron át, virágzó kertek között, csöndben meditáló és tai chi-t gyakorló idősek csoportja mellett vezetett az út, majd egy színesen festett, fából faragott keskeny oszlopcsarnokon át elértük a sárkányokkal díszített kőfalat.

Tudtam, a fák mögött ott rejtőzik egy épület, amit a könyvekből már jól ismertem…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Szerettem Pekingben, hogy a helyiek olyan természetesen és otthonosan használják a város parkjait. Szívesen ücsörögnek, lustálkodnak az augusztusi forróságban, néha el is bóbiskolnak pár percre. Akár úton a Mennyei Béke temploma felé is.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Már kora reggel sokan igyekeznek látni Peking egyik fő látványosságát.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Végre megpillantottam a reggeli fényben fürdőző kék tetőcserepes, kerek ikonikus épületet, ami Peking egyik legismertebb látványossága. Csodálattal teli szívvel álltam az Ég oltára (Ég temploma) nevű taoista épületegyüttes talán legjelentősebb építménye, a Jó termésért szóló imák csarnoka előtt, miközben körülöttem a tér lassan megtelt színes esernyős kínai turistákkal. Komótosan körbejártam az összes márványból készült szintet, majd leültem a többiek mellé a földre, a fából, szögek nélkül készült szent hely által nyújtotta árnyékba. Csak ültem, és figyeltem a selfie botokkal felszerelt tömeget.

A Jó termésért szóló imák temploma Peking egyik ikonikus épülete, nincs képeslap nélküle.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Lifestyle Tiāntán
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Mennyei Béke temploma – Jó termésért szóló imák csarnoka
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Bőven volt kitől tanulnom Kínában, hamar rákaptam a selfie készítésre.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Dél körül lassan ellepték a teret a színes esernyős kínai turisták.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A hatalmas park, és a benne lévő templomkomplexum mindössze 1913. óta látogatható, addig csak a szertartások résztvevői mehettek be, míg a hétköznapi ember, a köznép nem láthatta ezt a szépséget. A taoista hitnek szentelt helyet Yongle császár idején, 1406. és 1420. között építették, majd Jiajing császár uralkodása alatt, a XVI. században kibővítették, és elnevezték a Mennyei Béke templomának (Tiāntán). Szintén az ő nevéhez és korszakához fűződik Peking keleti részén a Nap templom, északon a Föld templom és nyugaton a Hold templom. A taoizmus legfontosabb tanítása a természet erőivel harmóniában együttműködő emberi lét szükségessége. Kína császára, akit a Menny Fiának tekintettek, az ember és a világegyetem állandó összhangjának fenntartása érdekében évente kétszer áldozatot mutatott be a Mennynek. Ilyenkor ő, és kísérete a Tiltott Városból végigvonultak a Mennyei Béke templomáig. Összesen három fő épületcsoportot találunk, ahol megfigyelhetjük az Ég és a Föld, a császár, és az idő körforgásának a jelképeit. A Jó termésért szóló imák csarnoka és a Kerek oltárhalom négyzetes alapra épült kör alakú építmények, melyek a Föld és a Menny szimbólumai. De megjelenik a négy évszak, tizenkét hónap és tizenkét kínai óra jelképe is oszlopok formájában, míg a 9-es szám a császár száma, de a tetőcserép sötétkék színe sem véletlen, a Mennyre, az Égre utal. Amikor a “legnagyobb yang”, a Nap a leggyengébb, vagyis a téli napfordulókor állatáldozatot mutatott be a Menny Fia az Égnek a Kerek oltárhalmon, míg a tavasz és a nyár kezdetén a jó termésért, esőért imádkozott.

A Fölséges Menny terme a Jó termésért szóló imák csarnokának a kicsinyített változata, melyet egy visszhang fal vesz körbe. Ha a fal irányába kiáltunk egy szót, akkor a túloldalon tisztán lehet azt hallani. Próbáljuk ki!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Mennyei Béke temploma – Fölséges Menny terme
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Pihenni bárhol lehet, még a Mennyei Béke templomában is.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A szertartásokat több napos böjt előzte meg, majd itt, a Kerek oltárhalom tetején mutatta be az áldozatot a császár.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A Kerek oltárhalom tetejéről visszanézve tökéletesen láthatóvá válnak az Eget és a Földet szimbolizáló kerek és szögletes formák.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Magasan járt már a Nap, egyre több nylon zoknis papucsban tipegő, színes mintás ruhakölteményeket viselő, selfie botokkal, telefonokkal és esernyőkkel hadonászó helyi lepte el az Ég oltárát, így elindultunk a déli kapu felé. De ekkor újra felcsendült az a bizonyos, ismerősen csengő hívó hang. A nagy, vörösre festett fa kapu aljában fejemet oldalra fordítva megláttam őt. Rémülten, egészen apróra összegömbölyödve, egy bambusz ágat szorongatva figyelt engem a tömegben. Végre felismertem a hangot. Ott, ahol hónapokkal korábban a januári mínuszokban Panda Mama és bocsa várakoztak, most a Pekingben felejtett nagyobbik fia kiáltott utánam.

A Mennyei Béke temploma, pontosabban az a bizonyos kapu, ahol a panda gyerek várakozott.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A sárkány az első Han császártól kezdve mindig az uralkodó szimbóluma volt. Minden császári épületen megjelenik, általában sárga, császári színben. A Mennyei Béke templomában a cserepek sötétkékek, ezzel utalva az Égre és a Mennyre.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Éppen a Panda gyerekkel fotózkodtam, amikor egy kisfiú lépett oda hozzám. Egy autogramot kért tőlem. Először furcsán néztem, nem értettem a dolgot. Nem vagyok én híres sztár, gondoltam. Őt követte még egy kisfiú, majd még egy, és még egy. Pár pillanattal később már egy egész kínai kisiskolásokból álló osztály állt körbe, és mosolyogva mind füzeteket és trikókat lengettek felém. Még mindig döbbenten, de igyekeztem minden gyerek kívánságát teljesíteni. Még egy emlékezetes “osztályfotó” is készült, háttérben Peking ikonikus oltárával, és egy magas szőkével középen. Ekkor még nem sejtettem, hogy milyen fotómaraton vár rám a következő hetekben.
(És igen, így néz ki az ember 95 százalékos páratartalomban.)
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás

Férjemnek az érkezésünk utáni első pár nap elteltével munkába kellett állnia, így egyedül indultam el, hogy jobban elmerülhessek a vallások világában. Kínában három hagyományos filozófiai iskola létezik. Mivel a taoizmussal már megismerkedtem a Mennyei Béke templomában, szerettem volna a konfucianizmusnak is utána járni. Erre a legtökéletesebb példa Kína második legnagyobb konfucianista temploma, az 1302-ben épült, Pekingben található Konfuciusz templom. Egy kék és arany színben pompázó faragott fa kapu alatt sétáltam át a kis utcába, amit minden irányból behajló zöldellő fák védtek a forró Nap sugaraitól. A templomegyüttes kertjébe belépve több száz éves cédrusfák, és maga a mester, Konfuciusz fogadott. Az egyik Ming korszak beli népi legenda szerint, a Chujianbai (Talán “ördög érintése cédrus” fordítható.) névre keresztelt ősi cédrus egyszer leverte az éppen mellette elhaladó közismerten korrupt köztisztviselő kalapját. Az emberek innentől kezdve azt gondolták, a fa meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Ezzel a mesével máris közelebb kerültem a konfuciuszi tanok megértéséhez.

Már messziről jól látható melyik utcában találjuk Konfuciusz templomát. Csak kövessük az embereket!
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Belépve maga a nagy tanító, Konfuciusz fogadott.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A népi legendák fája, ami különbséget tud tenni a jó és a rossz között.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az árnyas kertekben sétálva, a dél-északi tengely mentén felépített vörös csarnokokban gyönyörködve, Konfuciusz tanain, és a mai kor emberein elmélkedtem. A valamikori tanító mindig a nemes emberrel állította szembe a kicsinyes embert, a tökéletes, lelkiekben nemes ember ideálját helyezte előtérbe. Szerinte, neveléssel mindenki számára elérhető ez a tökéletes állapot, hiszen születésünkkor mindannyian az erény alapjaival jövünk a világra. Milyen szép és időtlen gondolatok. Még egy olyan zsúfolt, nyüzsgő és hangos óriás metropolisz, mint Peking, közepén is békére és szépségre lehet találni ezeken a mindenki számára nyitott, mégis zárt helyeken. Elnézve a kertek és az épületek tökéletes összhangját, a kőbe vésett kínai jeleket, a színes csillogó kerámia cserepeket, és a tavakban vígan ficánkoló narancs színű halacskákat, még egy nyugati katolikust is megérintenek ezek a keleti eszmék. Láttam magam előtt, amint a császár és hivatalnokai a pekingi méltóságok körében, fáklyák fényénél mutatják be áldozataikat, miközben ősi szertartási dallamok csengnek fel. Mintha most is hallanám ezt a misztikus zenét a fák lombjai között. A hang irányába fordulva, piros és kék kosztümökbe öltözött fiatal táncosok elevenítették meg éppen a múltat.

Az árnyas kertekben sétálva, a dél-északi tengely mentén felépített vörös csarnokokban gyönyörködve, Konfuciusz tanain, és a mai kor emberein elmélkedtem.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Szépség és béke tökéletes összhangja egy nyüzsgő metropolisz közepén.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Kínai jelekkel ellátott kőtáblák sokaságát találjuk a melléképületekben. 198 táblán olvashatjuk annak az 51624 konfuciánusnak a nevét, akik a XIV. század és 1904. között sikeresen letették a legmagasabb hivatalnoki vizsgát. Egy másik “kőerdőben” további 189 kőtáblát lelünk, melyeken a konfuciánus kánon teljes szövegét láthatjuk.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Múltat idéző táncosok.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Gyönyörű faragások díszítik a Konfuciusz templom épületeit. A sárkány motívummal természetesen itt is találkozunk.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ahol a vallás élővé válik

A metróból kilépve, már a többsávos autóút szélén húzódó vörösre festett magas kőfal fölött lehetett látni, amint szürkés fehér füst tölti meg az eget. Minél közelebb értem a bejárathoz, annál sűrűbb lett. Nem voltam egyedül, buddhista hívők sokasága tartott velem, hogy kívánságaik, imáik eljussanak aznap is az égiekhez Kína legnagyobb tibeti buddhista szentélyében, a Láma templomban (Yonghegong, vagy Yonghe templom). Belépve mindannyian füstölőket kaptunk a kezünkbe, hogy már az első udvarban, a két bronz oroszlán által őrzött épület előtt meggyújtsuk őket, és a füsttel együtt az égbe szálljanak vágyaink. A már megszokott dél-északi tengely mentén húzódó hat épület által alkotott monostor egy igazi művészeti gyöngyszem, ahol a császári építészet találkozik mandzsúriai, tibeti és mongol stílussal. Szemnek és léleknek egyaránt felemelő hely, melynek különleges hangulatát tovább fokozza az élő vallás jelenléte. Mai napig körülbelül 100 Tibetből és Mongóliából érkezett szerzetes lakik a templom csodálatos falai között.

A buddhista Láma templom egy többsávos, forgalmas autóút közvetlen szomszédságában található, odabent mégis megszűnik minden körülöttünk, és valami evilágon túli élményben lesz részünk.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A bejáratban minden hívő kaphat füstölőt.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Hatalmas bronzból készült oroszlánok vigyáznak a szerzetesekre és a hívőkre.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az 1694-ben megkezdett épületkomplexum első lakói a Csing dinasztia eunuchjai voltak, majd Kang-hszi császár fia számára, Jung-csengnek lett átépítve, aki császárrá koronázásáig, 1722-ig élt itt. Ekkor alakították át az épület egyik felét lámakolostorrá a tibeti buddhista szerzetesek számára, másik fele császári palota maradt. A ma látható okker sárga csempék Jung-cseng utódjának, Csien-lungnak köszönhetőek, aki császári státuszt adott a templomnak, így a valamikori türkizt a császár színére cserélték.

Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Csien-lung császári státuszt adott a Láma templomnak, így a valamikori türkiz csempéket sárgára, a császár színére cserélték.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A Láma templom hat fő épülete a Béke és Harmónia kapuja és csarnoka (Yonghemen és Yonghegong Dian), az Örök Áldás csarnoka (Yongyoudian), a Törvény Kerekének csarnoka (Falundian), a Tízezer Öröm pavilonja (Wanfuge) és a Békés Beteljesülés pavilonja (Suichengge).
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography

Udvarról udvarra, épületről épületre haladtam, a terek egyre kisebbek és tömöttebbek lettek. A hívők sorra gyújtották füstölőiket, bódító illat és füst lengte be a környéket. Néha feltűnt egy-egy narancs ruhába öltözött szerzetes a gránátalmafák árnyékában. Mintha megszűnt volna a valóság, és valahol a Föld és a Menny között lebegtem volna. A Tízezer Öröm pavilonjába belépve végleg elhagytam az evilágot. Buddha, egy darab fehér szantálfából kifaragott 18 méter magas aranyozott képmása tekintett le rám. Aprónak és jelentéktelennek éreztem magam a hatalmas szobor lábánál.

Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Yonghegong – Láma templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography

Vissza a valóságba, avagy a panda újra hív

Habár nehezemre esett, de itt volt az ideje, hogy magam mögött hagyjam a templomok, vallási és filozófiai tanok világát, és újra kövessem a panda hangját vissza a valóságba. Gyermeki izgalommal keltem útra férjemmel, és még több millió kínaival együtt egy szombati napon, hogy láthassam Kína és Peking egyik fő attrakcióját, ami mint kiderült, egy igen kényelmes, lusta szőrős jószág, akit nem nagyon izgat, hogy a fél ország arra vár, hogy akárcsak a fejét felemelje édes álmából. Visítás, kiabálás, integetés, lökdösődés, tömeg… Az 1906-ban épült pekingi állatkert sztár lakóit, az óriás pandákat mindez nem nagyon zavarja. Lábaikat szétdobva, fejüket a fáról lelógatva békésen aludtak mind. Néha az egyik kinyitotta a szemét, alig észrevehetően felemelte a fejét, mire a tömeg rock koncerten hallható sikításba kezdett. Abban a pillanatban panda barátunk kényelmesen vissza is helyezte busa fejét a mancsaira. Micsoda öröm volt, amikor több órányi várakozás után valamelyik bambusz ágért nyúlt, hogy elrágcsálja, vagy amikor az egyik álmából felébredve addig vakarta a hasát, míg lomhán lecsúszott a kőről, amin feküdt. Kicsit még öntudatlan állapotban felállt, és a látogatók legnagyobb örömére, csámpás hátsó lábaival visszamászott a helyére, majd újra belépett a pandák álomvilágába.

Beijing Zoo – Giant Panda
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Szerintem nem csak egész Peking, de fél Kína is az óriás pandákat akarta látni. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Beijing Zoo – Giant Panda
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Aznap egy másik panda is járt a bambuszerdőben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Lifestyle Beijing Zoo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A kérdés, ki van bent és ki van kint? És egyáltalán hol a panda?
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Beijing Zoo – Giant Panda
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Beijing Zoo – Giant Panda
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Egy kicsit mintha én is álomvilágba kerültem volna minden jóval és rosszal együtt, amikor Pekingbe megérkeztem. Egy új világ tele ismeretlennel, amiben egy panda fogta a kezemet és vezetett.

Kíváncsi vagy a folytatásra? Kattints ide!

TOP 10 Peking I. rész

1. Azt mondják, nem mindegy hol foglal szállást az ember Pekingben, hiszen egy 20 milliós városról beszélünk. A turisták többsége inkább a külső körgyűrűk környékét szokta választani, ahol “jobb” hotelek, és több étterem található. Mi ettől sokkal központibb helyen laktunk, közvetlenül a pekingi főpályaudvar (北京火车站 Beijingzhan Jie) közelében, a Paragon Hotelben. Városnézésre tökéletes helyen van, metrómegálló, ahonnan a főbb látnivalók mind nagyon egyszerűen megközelíthetőek, illetve akár el is sétálhatunk a Wangfujing bevásárló utcáig, vagy egészen a Tiltott városig és a Tian’anmen térig. A metróhálózat nagyon egyszerű, könnyen átlátható és olcsó. Egyedül a kínai feliratok okoznak egy kis nehézséget, de azt is meg lehet szokni gyorsan. Erről egy későbbi fejezetben írok majd bővebben. (Howard Johnson Paragon Hotel Beijing)

2. A Mennyei Béke temploma (天坛 Tiāntán) a Tiltott Város mellett az egyik “kötelező” látnivaló, ha csak néhány napunk van Pekingben. Az egymásba nyíló tereket és udvarokat járva, látva a tai chi-t gyakorló idős embereket a fák árnyékában, megcsodálva a misztikus épületek szépségét, biztosan kapunk egy összképet a császári templomi és vallási kultúráról. Fél napot, de ha megtehetjük, akár egy egész napot is szánjunk a látogatásra. A legközelebbi metrómegálló a keleti kapunál található, onnan haladjunk dél felé a valamikori főbejárathoz. Érdemes a déli kapun kilépve a környék utcáit is felfedezni egy kicsit. (Metróállomás a keleti kapuhoz: Line 5, Tiantan Dongmen, “A” kijárat)

3. A Láma templom (雍和宫 Yonghegong, Yonghe Temple) Peking azon kevés buddhista templomai közé tartozik, ahol még ma is élnek szerzetesek, így az élő vallás szemtanúi lehetünk. Januárban, a kínai újév napján hívők ezrei gyűlnek össze itt, hogy együtt imádkozzanak, miközben sűrű füst száll fel a kezükben meggyújtott füstölőkből. (Metróállomás a Láma templomhoz: Line 2 vagy Line 5, Yonghegong, “F” kijárat)

4. A Láma templom közvetlen szomszédságában, egy fákkal övezett utcában találjuk a Konfuciusz templomot (北京孔庙 Běijīng Kǒngmiào). Nagyon könnyű megtalálni, egy díszesen faragott, színesre festett tipikus kínai kapu jelzi hol kell jobbra fordulnunk a főútról. Innen már csak kövessük az embereket egészen a bejáratig. Nagyon nagy terület, ahol mindig találni valami érdekeset, ezért nem ajánlom a Konfuciusz templom és a Láma templom megnézését ugyanazon az egy napon, csak ha nagyon kevés időnk van a városban. (Metróállomás a Konfuciusz templomhoz: Line 2 vagy Line 5, Yonghegong, “G” kijárat)

5. Ha marad még időnk a Konfuciusz templom után, és nem vagyunk túl fáradtak, akkor a gyalogosan szintén közelben lévő Föld templomot (地坛 Dìtán) ajánlom. A szögletes építmény érdekes kontrasztja a kerek Mennyei Béke templomának. Kínai mértékkel nézve nem túl nagy területen fekszik, így jó levezetése a napnak. A körülötte lévő parkban, árnyat nyújtó fák alatt pihenhetünk egy kicsit, mielőtt visszametróznánk a szállásunkra. (Metróállomás a Föld templomhoz: Line 2 vagy Line 5, Yonghegong, “F” kijárat)

6. Nem éppen a legfelkapottabb turista látványosság, de számomra látványban a legszebb buddhista templom Pekingben a Fehér Dagoba temploma (妙应寺 Miàoyìng Sì), így ha valami különlegesre vágyunk, akkor érdemes rászánni pár órát az épületre, és a környező utcákra is, ahol a modern üvegépítészet keveredik a régi klasszikus kínai lakónegyedekkel, a hutongokkal. (A környékről bővebben egy későbbi részben olvashattok majd.) (Metróállomás a Fehér Dagoba templomához: Line 2, Fuchengmen, “B” kijárat, vagy Line 4, Xisi, “A” kijárat)

7. Ha már a Fehér Dagoba temploma környékén járunk, akkor érdemes megnézni egy elfelejtett emléket, az Ókori uralkodók templomát (Lidai Diwang Miao, Temple of Ancient Monarch). Annyira ismeretlen még a helyiek számára is, hogy ott jártamkor szinte teljesen egyedül voltam, ami Pekingben igen furcsa érzés. Gyönyörűen restaurálták az épületeket, egy igazi császárkori gyöngyszem. (Metróállomás az Ókori uralkodók templomához: Line 4, Xisi, “A” kijárat)

8. A valamikor császári park, a Beihai park (北海公园) az egyik kedvenc helyem, ahova szinte minden délután, kora este visszatértem pihenni, és nézni táncoló párokat. A park egyik legszebb pontján, a vízililiomokkal teli tó közepén úszó Jáde virágszigeten magasodik az 5. Dalai Láma tiszteletére1651-ben épült Fehér Dagoba (白塔 Bai Ta, “Fehér torony”). Nem tudom ti hogy vagytok vele, engem elvarázsoltak ezek a sztúpák. (A Beihai park szépségeiről hamarosan olvashattok a következő részben.) (Metróállomás a Beihai parkhoz: Line 6, Beihai Bei, “B” kijárat)

9. A pekingi állatkertet (Beijing Zoo) csak erős idegzetűeknek ajánlom, és nekik is inkább hétköznap. Az embertömeg fogalma egy új szintre lép, főleg hétvégén. Mintha mind a 20 millió pekingi lakos egyszerre szeretné látni az óriás pandákat. (Metróállomás az állatkerthez: Line 4, Dongwuyuan (Beijing Zoo), “B” kijárat)

10. Ha van szerencsénk a szokásostól több időt eltölteni Pekingben, és nem sietünk sehova, akkor érdemes nyitott szemmel járni. Én mindenhova metróval, illetve gyalogosan közlekedtem, sokszor a véletlennek köszönhetően fedeztem fel helyeket két turistáknak ajánlott “híres” épület vagy utca között. Mivel a férjem dolgozott, így többségében egyedül jártam a várost. A rendszer általi megfigyelés pozitívuma, hogy a kameráknak és a folyamatosan járőröző katonáknak köszönhetően nagyon jó a közbiztonság, sehol sem kellett félnem, vagy aggódnom. Igen, magas szőke európaiként mindenhol megnéztek, és igen, néha órák teltek el, mire mindenki készített velem egy közös fotót. De erről egy későbbi részben.

Minden reggelt így kezdtünk, és minden estét így zártunk. Kilátás a szobánkból.
Howard Johnson Paragon Hotel Beijing
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Howard Johnson Paragon Hotel Beijing
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Howard Johnson Paragon Hotel Beijing
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Napfelkelte a szobánkból.
Howard Johnson Paragon Hotel Beijing
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A Föld oltára Peking második legnagyobb temploma, ami a város északi részén található. 1530-ban, a Ming dinasztia korában épült, hogy a császárok a nyári napforduló idején, amikor a yin, vagyis a Föld a leggyengébb, áldozatot mutassanak be. Az Ég oltárával ellentétben nem délre, hanem északra néz, nem kerek, hanem négyszögletes az alaprajza, mivel a Földet szögletesnek gondolták. A csempék sötétkék helyett mind agyagsárgára vannak festve.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Ha a szokásostól több időnk van Pekingben, érdemes meglátogatni a Föld templomát is, érdekes kontraszt a Mennyei Béke temploma után.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Föld temploma – Dìtán
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A Föld templomában az épületek elrendezése hasonló, de minden négyszögletes, mivel a Földet szögletesnek gondolták.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Fehér Dagoba a Beihai parkban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Az “örök kedvenc” Beihai park.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
A Lidai Diwang Miao templomot lehet nem találjuk meg a könyvekben a város fő látnivalói között. Én is csak véletlenül leltem rá, amikor a Fehér Dagoba templomából sétáltam egy másik metrómegálló felé. Milyen kár lett volna ezt a csodálatosan restaurált épületkomplexumot nem látni. Főleg, hogy itt végre megismerkedhettem élőben is egy “szellemfallal”, ami a császári építmények bejárata előtt állt valaha, hogy védelmet nyújtson a gonosz szellemekkel, és negatív energiákkal szemben.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Lidai Diwang Miao templom – Ókori uralkodók temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A Lidai Diwang Miao templom (Temple of Ancient Monarch, Ókori uralkodók temploma) a Pekingbe látogatók által kevésbé ismert, inkább elfeledett hely, ami a város azon nyolc temploma közé tartozik, mely bölcs császárok, ragyogó kormánytisztviselők, és katonatisztek imádatának helyeként működött. Az 1531-ben Jiajing császár idejében épült taoista szent hely ugyanolyan fontos szerepet töltött be a Ming- és a Quing dinasztiák alatt, mint a császári és a konfuciánus templomok. Az épületkomplexum fő terme (Jing De Chong Sheng) a második legnagyobb a maga nemében Pekingben a Tiltott Város Legfelsőbb Harmóniájának csarnoka után.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Természetesen itt is a császári sárga dominál.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Lidai Diwang Miao templom – Ókori uralkodók temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
A felújított épületek mögött találtam egy elkerített részt, ahol még javában zajlottak a restaurálási folyamatok. A legszívesebben besegítettem volna én is.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Lidai Diwang Miao templom – Ókori uralkodók temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Az Ókori uralkodók templomának bejárata és a “szellemfal” között ma egy többsávos autóutat találunk.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Fáradtan, a hőségben kimerülve sétáltam kora este hazafelé. Azt hittem, már a metró bejáratánál járok, mert egy autóparkolón keresztül emberek sokasága ment befelé valahova. A Pekingben eltöltött idő alatt megtanultam, hogy nem minden metrólejáró néz ki metrólejárónak, néha hátsó kertekben, házak mögött, vagy nyolc sávos autópálya szerű út közepén kötöttem ki. Ráadásul minden állomásnak 4-6-8 ki- és bejárata van. De erről majd egy későbbi fejezetben… Szóval, gondolkodás nélkül követtem a helyieket. Legnagyobb meglepetésemre, egy árnyas, aprócska buddhista kolostorkertben találtam magam, ahol a szerzetesek és a szintén barna köpenyszerű ruhát viselő hívők éppen az esti imára készültek. Egy véletlennek köszönhetem, hogy részese lehettem egy igazi kínai buddhista szertartásnak a Guangji templomban.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Guangji templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Guangji templom
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Mióta megérkeztem Pekinbe, azóta szerettem volna látni a Fehér Dagoba templomát. Ugyan minden irányból láttam a sztúpát, de egy építkezésnek köszönhetően nem találtam a bejáratot. Csüggedten bolyongtam a körülötte lévő szürke hutong szűk utcáin, néha betévedtem véletlenül egy-egy helyi kertjébe, házába is, de nem leltem a kaput. Csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Pár órával később…
A Miaoying templom (Miaoying Si, Csodálatos válasz temploma), közkedveltebb nevén a Fehér Dagoba temploma talán kevésbé ismert, de számomra az egyik legszebb példája a buddhista szentélyeknek, melyet nepáli építészek terveztek. A Láma templomtól sokkal kisebb és családiasabb hangulatú épületegyüttes a Ming dinasztia korában kapta mai formáját. Szerettem az augusztusi szellőben ringó színes kis imazászlókat, az árnyékot nyújtó örökzöld fákat, és a vörös épületek fölött a kék égbe nyúló vakítóan fehér sztúpa látványát.

Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Miaoying templom – Fehér Dagoba temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Miaoying templom – Fehér Dagoba temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Miaoying templom – Fehér Dagoba temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Miaoying templom – Fehér Dagoba temploma
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Két helyi hölgynek, Mei Lingnek és Fei Feinek köszönhetően közösen róttuk a köröket az óra mutatójával azonos irányba a sztúpa körül.
Fotó: @korinnas_world
Szerkesztette: @gabriel.nemeth.photography
Panda lázban a Mennyei Béke templomában…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
Panda lázban a pekingi állatkertben…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography
És amikor a panda láz panda őrületté válik Pekingben…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Tetszik a KORINNA'S WORLD? Iratkozz fel!