Piros lampionok fényénél köszöntött be a Tigris éve – Kínai újév és Tavasz Fesztivál Hangzhou Bayben

Valamikor réges régen, még az ókori Kínában, élt a tengerek mélyén egy szörny, Nián (年, jelentése “év”), aki évente egyszer felbukkant, hogy felfalja az embereket és az állatokat. Ilyenkor a falusiak mind a hegyekbe menekültek. Történt egyszer, hogy egy koldus érkezett a faluba, akit senki se akart befogadni. Végül egy idős asszony szánta meg, akinek hálából megígérte, megvédi őt Niántól. Piros papírokkal ragasztotta körbe az ajtót és az egész házat. Amikor éjfélkor megérkezett a szörny, földbe gyökerezett a lába a bejárat előtt, és egy lépést sem mert tovább menni. Minden porcikája remegni kezdett, mikor meglátta a pirosba öltözött koldust. Petárdák és tüzijátékok robajától zengett az egész környék, miközben puskapor füstje lengte be az utcákat és a házak udvarát. Nián nem tehetett mást, félelmében visszamenekült a tengerbe.

Még csak pár hete érkeztünk meg. Egy kicsit talán időn és téren kívül lebegtünk az elmúlt hetek sűrű történései után. Pont jókor, a kínai újév kezdetekor léptük át a Hangzhou Bayben lévő új lakásunk piros, fekete és arany írásjelekkel díszített ajtaját, mely felirat sok szerencsét, és sok pénzt kívánt nekünk az éppen beköszöntő Holdújévre. Mivel a karácsonyt és a szilvesztert egyedül egy karanténhotelban töltöttük folyamatos megfigyelés alatt, így gyermeki izgalom lett rajtam úrrá a közelgő ünnepségsorozat hallatán. Igyekeztem minél többet megtudni a szokásokról, hogy én is együtt ünnepelhessem a helyiekkel az év legnagyobb ünnepét, a kínai újévet és a Tavasz Fesztivált. 

Másnap reggel egy tál gőzölgő forró rizskásával a kezemben ültem az ablakban a 27. emeleten, miközben néztem a szorgos hangyasereget, akik mind egy irányba tartottak a hajnali párába burkolt széles utakon a gyár felé. Vajon ma ők is Laba rizskását reggeliztek? A Holdnaptár 12. hónapjának a 8. napján van a Laba Fesztivál (腊八 / Làbā jié), ez a nap a hivatalos kezdete a kínai újévi ünnepségsorozatnak. A ragacsos rizsből, vörös babból, diófélékből, és szárított gyümölcsökből készült étel neve is a dátumra utal, miszerint a “la” a 12. holdhónapot, a “ba” pedig nyolcat jelent. A “babao” (Nyolc kincs) zabkásának is nevezett téli étel nem csak tápláló, de aminosavakban, fehérjében és vitaminokban is gazdag. 

Miközben tovább kanalaztam a Laba-t, egyre mélyebben merültem el az új kínai olvasmányaimban. Idén, 2022-ben, január 24-én a “kis évvel” (小年 / xiǎo nián) kezdődtek meg az előkészületek. Hangzhou Bayben ugyan még nem lehetett sok mindent látni, de az emberek lélekben már felkészültek az istenek fogadására, és a 16 napig tartó ünneplésre. Szokás ilyenkor tisztességesen kitakarítani a házat, hogy kiseperjük a balszerencsét.

Ahogy teltek a napok az új otthonunkban Kínában, lassan megjelentek a várost ellepő piros lampionok a lámpapóznákra, és a homlokzatokra fellógatva. A lakóparkok bejáratait, és a fákat színes fényben villódzó fénysorokkal díszítették. A kapukra és az ajtókra felragasztották a szörny Niánt távoltartó, és egyben jókívánságokkal teleírt piros papírcsíkokat, a csipkeszerűen áttört papírdekorációkat, és a boldogságot és jó szerencsét jelentő “fú” (福) jelét. A boltokat roskadásig tömték a kereskedők mindenféle piros újévi dekorációval, jellegzetes ételekkel, melyek természetesen mind valamit szimbolizálnak, mint szinte minden Kínában. Be kell valljam, a több hetes ingerszegény bezártság után, a “hú de izgi ez a sok újdonság” érzés, és a tömeges vásárlási láz hamar magával ragadott, és nem kellett hozzá sok, hogy a következő napokon már együtt hömpölyögjek az emberárral a shopping mall-ban, felvéve a kínai ritmust. A kicsit rideg, és szinte üres lakásunk lassan barátságosabbá vált az újévi díszeknek köszönhetően. Egy kicsit mintha karácsony lett volna.

Végül elérkezett a várva várt nap, amit a földgolyó népességének több mint egy negyede ünnepel. A nyugati Gregorian naptártól eltérően az ázsiai országokban a holdciklus határozza meg, hogy a “szilveszter” (除夕/ chúxì) a 12. holdhónap 29. vagy 30. napjára esik. Ebben az évben január 31-én ünnepeltük az itteni szilvesztert. Ilyenkor mindenki hazatér a családjához, lakjon bárhol is Kínában, mivel ezen az estén kerül sor az év legfontosabb vacsorájára, az újraegyesülés vacsorára. A családok közösen élvezik a finomabbnál finomabb ételeket, miközben az év legnézettebb showját sugározza a kínai tévé. Vacsora után a gyerekek kis piros borítékot kapnak pénzzel, a szülők pedig, hasonlóan az európai szilveszterhez, megvárják az éjfélt és az új évet (守岁 / shǒu suì).

Ahogy nyugovóra tért a Nap, Hangzhou Bay utcái megteltek gyerekekkel, szülőkkel és nagyszülőkkel. Fényárban úszott az egész város, amint petárdák, tüzijátékok és mindenféle színes robbanószerek ezrei szálltak fel az égbe elüldözve a szörnyet, a gonosz szellemeket, és köszöntve az új évet, a Tigris évét. A házak között sétálva akár háborús övezetben is érezhettük volna magunkat a falakról visszaverődő robaj és durranások miatt, miközben puskapor szagát lélegeztük be, és tetőtől talpig beborított minket az égből aláhulló pernye. De mitől is féltünk volna, hiszen beköszöntött a Tigris éve, eljött a dzsungel királya, akinek sebességével és életerejével nem versenyezhet senki. Ő a bátorság, a bölcsesség, és az erő szimbóluma. A múlt nehézségeit magunk mögött hagyva együtt táncoltunk, és kiáltottuk egymásnak: Xīn nián kuài lè (新年快乐), boldog új évet!

Másnap korán ébredtünk. Még mindig, vagy már újra robbannak a petárdák mindenfelé? Kicsit összemosódott a tegnap a mával. A holdújév első napján tüzijátékkal, és rakétákkal köszöntik egymást, és mondanak áldást a szomszédok. Az ókori kínaiak ezen a napon feljegyezték az időjárást, és megfigyelték a Holdat és a csillagokat, hogy megjósolják a következő év szerencséjét. Én is szívesen megjósoltam volna az előttünk álló évet, de a fehér égbolt, a pára és az eső ezt nem engedte. 

Új év, új ország, új otthon, új szokások, és új barátok mind új, piros és tigris mintás ruhába öltözve. Mivel a kínaiak nagyon babonásak, így a piros szín és az újonnan vásárolt öltözék mind elengedhetetlen tartozékai az újévi szokásoknak, ha szeretnénk a következő évben sikeresebbek és gazdagabbak lenni, mint az előzőben. Mosolyogva figyeltük a minket körbevevő “family look-ban” pompázó családokat, miközben együtt indultunk el az év első kirándulására a közelben lévő Siming tóhoz. 

Misztikus pára lepte be a tavat és a körben magasló Siming hegyeket. Klasszikus kínai kőhíd ívelt át a tó közepe felé a nagy fehérségbe. Mintha a semmibe tartottunk volna. Utunkat kővé dermedt mítikus figurák tekintete kísérte, miközben a távolban néha felderengett a hegy vonulata, egy-egy apró sziget, vagy csak egy fa a vízből kimagasodva. Egy álom, mely festménnyé válik. Aprószemű eső zendített rá, ami a bambuszerdővel borított hegyekben kanyarogva hóvá vált. Egyre magasabbra és magasabbra vezetett az utunk, miközben figyeltem az európai szemnek szokatlan növényzetet, kutatva az itt élő lények után. A helyi legendák szerint pandák élnek a Siming hegy bambuszai között. A hegycsúcson kiszállva a gyerekek boldogan ugráltak a hóban, némelyikük zacskóba gyűjtötte a havat, hogy a kocsiban magával tudja vinni haza. Ami nekünk természetes, az itt maga a csoda. Kínának ezen a részén nagyon ritka a havazás, sokan egész életükben nem látnak havat.

Miközben kint a gyerekek kacagásától volt hangos minden, minket csönd és béke ölelt körbe. Ott, ahol senki se számítana rá, egy aprócska szentélybe léptünk be. Füstölők illata lengte be a színes szalagokkal díszített teret. Piros gyertyák fényénél, az ajándékba hozott ételek mögül istenek, és egy lány figyeltek békésen. A legenda szerint Cao’e (曹娥) még csak tizennégy éves volt, apja Cao Xu Wu Zixu isten áldozata közben vízbe fulladt a Shun folyóban. Lánya napokig keservesen sírt, míg bánatában ő is vízbe vetette magát. Öt nappal később bukkant fel Cao’e teste kezében édesapja holttestével. Itt, a Siming hegység egyik eldugott pontján az ő tiszteletére emelték a falusiak a kis templomot.

Követve a hegyről hömpölygő folyót újra úton voltunk lefelé, falvakon haladtunk keresztül, melyek ütött-kopott kőházait a már jól ismert piros papírcsíkok díszítették a bejárati ajtók körül. Lampionok lógtak mindenfelé, még a folyón átvezető fedett fahidakon is. Egyik szentély, templom követte a másikat, ahova kígyózó sorokban, ünnepi ruhába öltözött nők és férfiak tértek be imádságra, kezükben az isteneknek szánt színes gyümölcsökkel, édes és sós ételekkel. 

A Holdújév első napja nem csak az eljövetele valami újnak, hanem búcsú a téltől is, a Tavasz Fesztivál kezdete. Hangzhou Bayben lassan virágba borultak a rózsaszín fák, betöltve illatukkal az egész várost. Zöldebbé vált a fű, és az ablakunk előtt lévő csatorna partján is vígan lengtek a fűzfák a víz fölé hajolva. A tüzijátékok és petárdák hangja, az ünneplő emberek lelkesedése, evés-ivás és a szokások, hagyományok tisztelete és követése csak még jobban fokozódott a következő napokban. Végül elérkezett az idő, hogy megkezdjük az előkészületeket a kínai újév legnagyobb ünnepére, a Lámpás fesztiválra (元宵节 / yuán xiāo jié), ami egyben a kéthetes ünnepségsorozat záró akkordja. A kínai mondás szerint, 11-én lármázz, 12-én építs lámpást, 13-án gyújtsd meg a lámpást, 14-én égjen a fény, 15-én jön a telihold, 16-án oltsd el a fényt. A több mint 2000 éves fesztiválnak számos jelentése van. Ünneplik a család újraegyesülését, a társadalmat, ősi hagyományokat ötvöznek a modern életvitellel, miközben néhányan ezt tartják az “igazi” Valentin-napnak Kínában.

Mi Ningboban csodáltuk meg a színes lampionok fényénél előbukkanó teliholdat az éjszakai égbolton, miközben a gömbölyű Holdra emlékeztető édes tāng yuán-t (Dél-Kína: 汤圆, Észa-Kína: yuán xiāo 元宵), az újraegyesülést szimbolizáló ragacsos rizsgolyót ízleltünk. Távol a családunktól, egy új országban, egy új kezdet kapujában lélekben minket is a teljességre és összetartozásra emlékeztetett a tálka, a benne lévő golyók, és a telihold kereksége.

“Szokások és hiedelmek Kínában I. rész – Kínai újév, Tavasz Fesztivál és Lámpás Fesztivál” itt olvasható.

A blogbejegyzéshez tartozó “Az első kínai újévem Kínában” című videó a Korinna’s World Youtube csatornáján itt látható. Kövessetek minket ott is!