More...,  Travel

Banános pizza, Tapioca és Caipirinha – Avagy a mi riói gasztro kalandunk

Rio de Janeiro Brazília gasztronómiai olvasztótégelye, itt szinte mindent megkóstolhatunk ami jellemző a brazil étkezésre. Távoli, de mégis oly ismerős ízek, melyek a különböző konyhák keveredésének köszönhetőek. A dél-amerikai indián őslakók hagyományos ételei egyesültek a portugál hódítók európai ízlésével, de jelentősen hatott a spanyol, olasz és német telepesek, valamint az Afrikából behurcolt rabszolgák ízvilága is. A különböző kontinensekről származó alapanyagok és étkek egy igazán különleges, friss és szerethető konyhát hoztak létre. Keljünk útra, és ismerkedjünk meg pár helyi finomsággal, amit a riói kalandunk alatt fogyasztottunk.

Hosszú repülőúton voltunk túl, örültünk, hogy megérkeztünk a csodálatos Pestana Rio Alantica hotelbe. Fáradtak voltunk, de nagyon éhesek. Mivel még csak pár órája landoltunk a városban, és nem nagyon ismertük a lehetőségeket, így első utunk a szálloda tetőteraszán lévő étterembe vezetett. 360 fokos kilátás fogadott minket a Copacabana strandra, illetve a Rio körüli hegyekre. Mivel még csak délután volt, különféle snackek közül választhattunk az étlapról. Lehet, nem éppen egy nagy nemzetközi hotellánc bárja a legalkalmasabb hely az eredeti brazil konyha megismerésére, én mégis valami nagyon finomat kaptam, ami azóta is a jó emlékeimben él. Talán az amerikai és a helyi kultúra találkozásának nevezhetném a mini hamburgereket, amik rengeteg sajttal és banánnal voltak töltve, egy kosárka chipssel felszolgálva. Akkor még nem is sejtettem, ez csak a kezdete volt a sós és édes ételek közös összjátékának.

Reggeli, ami sokkal több, mint egy reggeli

Rio de Janeiro utcáit járva lépten-nyomon kisebb-nagyobb étkezdékbe, mozgó utcai ételárusokba botlunk. A város lakói, a Carioca-k szenvedélyesen szeretik az életet, és mindent ami hozzá tartozik, így az evést is. Rio jellegzetes gasztronómiai arculatához szervesen hozzátartoznak a “pékségek”, melyek sokkal többet jelentenek, mint az Európában jól ismert pékség. Többségében saroképületben találhatóak, így minden irányból nyitottak. Pezseg az élet odabent, turistaként szinte elvész az ember. Ínycsiklandó, többségében olajban kisütött, sajttal, hússal, rákkal, hallal és különféle krémekkel töltött sós süteményektől (Pastel, Pastéis) roskadoznak az üvegpultok, míg a háttérben frissen facsart egzotikus gyümölcslevek csöpögnek a poharakba, és antik kávéfőző szisszen fel hangosan a gőzt kiengedve. A nagy nyüzsgésben nehéz eldönteni mit szeretnénk, kicsit zsákbamacska szerű a dolog, hogy milyen tölteléket kapunk, inkább szimpátia alapján választunk. A fizetésnél gyerekkori emlékeim törnek a felszínre, amikor Budapesten a Jégbüfében francia krémest kaptam gépi colával, és a számlát egy különálló kasszánál, üveg fal mögött ülő néninél kellett kifizetni. Pontosan így működik Rióban is. Mutogatva kiválasztjuk amit szeretnénk, majd a bolton átvágva egy másik helyen kifizetjük, és újra visszamegyünk a számlával a pulthoz, ahol megkapjuk a reggelinket. Elsőre lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de a második naptól kezdve már minden természetes.

De miért mondtam, “reggeli, ami sokkal több, mint egy reggeli”? Ami nekünk a reggeli volt, és úgy feltöltött energiával, hogy több órán át gondtalanul róttuk az utcákat éhség érzet nélkül, az a helyi lakosoknak inkább ebéd. Kevésbé tartják fontosnak a reggelit, csak egy szelet vajas kenyeret esznek gyümölcslével, illetve a kávét helyettesítő guaranás turmix-al.

“Por kilos” a kedvenc

A “por kilos”, azaz a “kilós” éttermek nagyon népszerűek Rio de Janeiroban. New Yorkban már jártam hasonlóban, de itt sokkal frissebb és háziasabb ételek közül lehet választani. Belépve itt is találunk egy részt pékáruval, egy pultot friss gyümölcsökkel, ahol kiválaszthatjuk az italunkat, és leghátul ott sorakoznak büfé szerűen kipakolva a meleg főételek. Csirke, marha, sertés, leginkább grillezve, halak és rákok, zöldségek, rizs, krumpli, manióka és tápióka. Bármiből szedhetünk ami megtetszik, majd lemérik a tányérunkat, és felírják egy cetlire az árat. Annyiszor szedünk újra ahányszor szeretnénk, hiszen minden alkalommal az étel súlyát mérik, mi pedig csak távozáskor fizetünk a fogyasztás után. Remek lehetőség többféle brazil, illetve speciálisan riói étel kóstolására, miközben a Carioca-kat is megfigyelhetjük, hiszen ők is szívesen ebédelnek ezeken az árban is jutányos helyeken. Nekem nagy kedvencem volt a “por kilos” éttermi módszer, ilyet nálunk is el tudnék képzelni.

Ha inkább klasszikusabb étteremben szeretnénk enni, abból sincs hiány. Mi volt, hogy napi menüt választottunk, ami olyan méretes volt, hogy négyen nem tudtunk vele megbirkózni, de volt, hogy az étlapról kóstoltunk a hely specialitásai közül. Szinte minden alkalommal húst vagy halat kaptunk, rizzsel, sültkrumplival, salátával és fekete babbal. A főételek elhagyhatatlan eleme a bab mellett a Farofa, vagyis a vajon pirított maniókaliszt. Hosszan tanakodtunk rajta, hogy mi lehet ez a dara szerű étel, ami tökéletes kiegészítője a grillhúsoknak. A Farofa az egyik kedvenccemmé vált a banános-sajtos pizza mellett. Sajnos a riói kalandunk óta egyiket sem ettem.

Street Food

Már említettem, hogy mennyire szeretnek enni a brazilok, így nem meglepő, hogy a street foodnak is nagy hagyománya van. Az egyik talán legkülönlegesebb utcai étel amit ettem, a Tapioca. Maniókalisztet szórnak forró serpenyőbe, vagy mint a mi esetünkben, forró fémlapra. Egészen érdekes, ahogy a hő hatására egy palacsintaszerű tésztává alakul át a liszt. Kérhetjük sós, vagy édes töltelékkel, de akár vegyesen is. Népszerű a marhasonka sajttal, banán sajttal, vagy sajt kókuszreszelékkel. Lehet furcsán hangzik, de minden Rióban elfogyasztott banános-sajtos ételért rajongtam. Szerintem a világ egyik legjobb ízkombinációja.

A várost járva szinte minden sarkon találunk egy színes gyümölcsstandot, gyümölcsbárt. Az érett exotikus gyümölcsök szépen sorban vannak felpakolva, bármit választhatunk, mindenből készítenek nekünk egy pohár frissen facsart levet. Érdemes kipróbálni olyan gyümölcsöket, vagy gyümölcskombinációkat is amiket nem ismerünk, nem fogunk csalódni.

Ennyi sós után már biztosan vágyunk valami édesre. Az egyik legfinomabb desszert, a churros talán ismerősen hangzik, hiszen egy Spanyolországból származó édességről van szó, de a török konyhában is találkozhatunk hasonlóval. Dél-Amerikában, így Brazíliában is csokoládéval, vagy dulche de lechével töltik meg, kókusszal megszórva. Mi mind a két variációt megkóstoltuk a Praia Vermelha homokjában ülve, de nem tudtunk dönteni melyik a finomabb.

Ha már strand és street food, akkor Globo keksz. A Carioca-k nosztalgikus “pilóta keksze” a maniókalisztből készült ropogós, légiesen könnyű Globo. A Copacabana és Ipanema partjain ülve Globo kekszet ropogtatva nosztalgiáznak a rióiak, nincs aki ne szeretné.

Legyen szó street foodról, “por kilos”-ról, klasszikus étteremről, vagy luxus hotel tetőteraszán lévő bárról, Brazília nemzeti itala, a Caipirinha kihagyhatatlan. Cukor, lime, cachaça sok jéggel és igazi brazil életérzéssel.

Előttem a kék óceán viharos hullámai, talpam alatt a Copacana barna homokja, miközben a fülemben visszacseng a mozgó árus hangja, “Caipirinha, Caipirinha”…

“Riói kaland – Rio de Janeiro” itt olvasható.

A “Banános pizza, Tapioca és Caipirinha – Avagy a mi riói gasztro kalandunk” című bejegyzésben megjelent fotókat készítette @korinnas_world, szerkesztette @gabriel.nemeth.photography.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Tetszik a KORINNA'S WORLD? Iratkozz fel!