Az Óriás cipője és az Ördög asztala – Hauenstein és Dahner Felsenland
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy öreg Óriás valahol a Pfalzi-erdő mélyén. Nagyon fázott szegény, mert nem volt cipője télire. Dideregve, mezítláb járta az utat a fák között éjjel és nappal, kereste, hogy hol találhatna a lábára valót. Egyik nap aztán összetalálkozott az Ördöggel, akiről az a hír járta, hogy pokolian jó cipőket készít, habár ő maga patákon jár.
Narancsszínű fényre és felé áradó hőségre lett figyelmes az Óriás a lombok között, így közelebb ment, hogy megnézze. Varrógépek hada zakatolt és kattogott, a pokol tüze által hajtott gépek zúgtak mindenfelé. Az egésznek a közepén ott ült maga az Ördög, aki éktelenül szitkozódott és csapkodott a dühtől.
– Hát neked meg mi bajod van Ördög?
– Hogy mi bajom van? Nem látod te Óriás? Nem tudom kiszabni a cipőket, mert minden asztalom elég a tűzben.
Az Óriás tudta, hogy az Ördög nem osztogatja olyan könnyen a híres cipőit, csak az kaphat belőlük, aki eladja a lelkét és átlép az ő világába, a pokolba. Fejét vakarva elgondolkodott, majd így szólt.
– Ide hallgass Ördög! Csinálok én neked egy szabóasztalt sziklából, ha te készítesz cipőt a lábamra.
Az Ördög furcsállotta az ajánlatot, nem volt hozzászokva, hogy valaki jót tegyen vele, és ezért ő cserébe cipőt adjon. Miközben törte a fejét, hogy mi tévő legyen, újabb és újabb erdei fából készült asztalok égtek el körülötte.
– Tudod mit Óriás? Ez nem mehet így tovább, legyen amit mondtál! Ha tényleg készítesz nekem egy asztalt, ami kibírja a lángokat és a forróságot, akkor varrok egy cipőt a lábadra.
Hát így történt, hogy az Óriás kifaragta az Ördög asztalát egy sziklából, ő pedig soha többé nem fázott télen, mert már volt saját cipője, ami passzolt a lábára.
Mese volt vagy sem, bizonyosodjunk meg róla magunk.
A cipők városa, Hauenstein
Németország Rheinland-Pfalz tartományának dél-nyugati részén bújik meg Hauenstein, vagy ahogyan többen is ismerik, a “cipőfalu” (Schuhdorf). A német cipőkészítés valamikori legjelentősebb központja több mint 100 éves múltra tekint vissza. A csupán pár km-re fekvő példakép, Pimasens után, 1886-ban megnyitotta első cipőgyárát a Carl-August és Anton Seibel testvérpáros. Anton már 1890-ben önállósította magát egy második gyárral, majd egyre több épült, 1914-re már 14 cipőgyárban készítették a helyiek a cipőket. 1961 volt a csúcs 36 céggel, amiből mára sajnos csak egy üzem maradt meg.
De mitől olyan érdekes Hauenstein? Nekem, aki öltözék tervezőként bőrre, illetve cipő tervezésre specializálódtam annak idején, ez a városka maga a paradicsom. Itt található ugyanis a világ legnagyobb cipőtörténeti múzeuma, a Deutsches Schuhmuseum. Belépve a Bauhaus stílusban épült valamikori gyárépületbe máris valami ismerőssel találkozunk. Egy 247-es méretű hatalmas cipő fogad minket, ami a világ legnagyobb cipőpárja. Aki ekkora lábon él, annak több mint 10 m magasnak kell lennie. Lehet ez lenne az a bizonyos cipő? A cipő, amit az Ördög készített az Óriásnak?
Azt gondolom, ez a különleges múzeum nem csak nekem művészként érdekes és értékes. A régi gyár hangulata egyből visszarepít minket az ipari forradalom idejébe, amikor megjelentek a gőzgépek, varrógépek, stancolók, futószalag stb. Miközben megcsodálhatjuk az ipar fejlődését, nyomon követhetjük egy-egy cipő készítési folyamatát a szabásmintától a szabáson át a varrásig és az összeállításig. Vitrinek között járva ismerkedhetünk meg egy 2000 éves római szandállal, egy kínai Lotus-cipővel, vagy akár a háború alatti “szükség” cipőkkel. Történelem, művészet- és designtörténet, kultúr- és társadalomtörténet, ez mind egy épületben.
Aki nem csak a cipők története után érdeklődik, hanem szívesen hordja is őket, az mindenképpen autózzon át Hauensteinon a múzeum után, és álljon meg a város túloldalán található Schuhmeile nevű résznél. Itt szinte minden márkát megtalálhatunk, és ha szerencsénk van, nagyon jutányosan vásárolhatunk szebbnél szebb cipőket.
Hauenstein nem csak a cipők szerelmeseinek nyújt kikapcsolódást. A Pfalzi-erdő különleges, helyenként absztrakt, bizarr sziklaképződményeket rejt, melyeket 7 prémium túraútvonalon járhatunk körbe. Ha figyelmesen szeljük át az erdőt, lehet itt is rálelünk valami ismerősre a meséből.
Teufelstisch – Az Ördög asztala
A zöldellő Pfalzi-erdő sárga és piros színű, különleges formájú homokkősziklákat rejt. A Dahner Felsenland (dahni sziklaország) néven ismert terület szél által csiszolt sziklaképződményei mindig is izgatták az embereket, így rengeteg legenda, mítosz és történet kering róluk. Lehet, hogy tényleg óriások laktak valaha az erőben és ők faragták ilyen művészire a tájat?
Ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, és Dahn városkából felnézünk a fákkal borított dombokra, nem csak középkori várak romjait, és bizarr színes sziklákat láthatunk magunk körül, hanem a mesénket is. Igen, pontosan ott, pont előttünk magasodik a naplementében vörös színben pompázó Teufelstisch, vagyis az Ördög asztala.
Mese volt, vagy sem, készített e kőből asztalt az Óriás pokolian jó cipőért cserébe, döntse el mindenki maga. Egy biztos, Hauenstein és a Dahner Felsenland megér egy hétvégét. Ha szerencsénk van, talán megpillantjuk egyik éjjel az Óriást és az Ördögöt a Teufelstisch mellett ülve.
(Az Óriás és az Ördög története a szerző fantáziájának szüleménye.)