Richard Wagner: Lohengrin – Shanghai Grand Theatre 

Hosszú évek óta nagy Richard Wagner rajongó vagyok, így amikor lehetőségem nyílik egy-egy Wagner opera új feldolgozásának a megtekintésére, sosem hagyom ki. A Lohengrinhez különösen kötődöm, hiszen sok-sok évvel ezelőtt a kosztümterveim Budapesten voltak kiállítva. Bayreuth, Budapest és Stuttgart után tegnap este a Shanghai Grand Theatre csodálatos épületében hallgathattam Wagner varázslatos művét. Egy különleges együttműködésnek (Shanghai Opera House, Shanghai Grand Theatre, Bayerische Staatsoper) köszönhetően ismerhette meg a kínai közönség a germán mitológia egy darabkáját Richard Wagner elképzelésében. A német és kínai kooperáción túl volt még egy magyar érdekessége is az előadásnak. A rendező Mundruczó Kornél, a dramaturg Wéber Kata volt.

上海大剧院 – Shanghai Grand Theatre
Fotó: @korinnas_world

Lohengrin Sanghajban
Fotó: @korinnas_world

A Lohengrin ezen feldolgozását látva érzéseim igen vegyesek. Művészként magam is szeretem a kortárs művészetet, ezen belül a minimalista irányzatot is. DE… Azt gondolom, azért megyünk színházba, hogy illúziót és “szépséget” kapjunk. A “szépség” fogalma természetesen minden ember számára mást jelent. Mégsem értem, miért jelenti a kortárs művészet manapság azt, hogy mindennek rondának, butának, degeneráltnak kell lennie. Miért kell az emberiség rosszabbik, csúnyábbik oldalát kiemelni? Igen, van jó és rossz, szép és csúnya. A művésznek és az általa képviselt művészetnek az érem mindkét oldalát meg kell mutatnia. De hol a szépség? Hol az illúzió amikor bemegyek egy színházba, múzeumba, vagy moziba? Miért kell mindig mindenhol az ember nyomorúságát látnom, vagy miért kell az erőszakkal az arcomba nyomott propagandát eltűrnöm? Nem akarom, hogy a teljesen kiforgatott, jelentésében megerőszakolt Barbie mondja meg nekem, hogyan lássam a világot, mert ha nem úgy látom, akkor én egy rossz ember vagyok. Miért nem lehet Barbie az ami volt? Egy szép baba, akit a kislányok felöltöztetnek és megfésülnek. Illúzió és fantázia. Se több, se kevesebb.

Visszatérve a tegnap esti Lohengrin előadáshoz… A germán mitológia alakjai erősek, mint ahogy a Wagner által teremtett világ és zene is erőt és büszkeséget sugároz. Első alkalommal láttam olyan feldolgozást, ahol a szereplők gyerekesek, kicsit talán bugyuták is. Elsa von Brabant karaktere kifejezetten furcsa volt számomra. Nem tudtam eldönteni, hogy egy “anyámasszonykatonája”, egy óvodás szellemi szintjén lévő felnőtt, egy gógyis, vagy kicsoda ő. A testbeszéd, gesztusok és a mimika mind ezt sugallta. Mivel a gyerekes viselkedés és mozgás a többi szereplőt is jellemezte, így azt gondolom, ez volt a rendezői koncepció. De miért?

上海大剧院 – Shanghai Grand Theatre
Fotó: @korinnas_world

A színpadi látvány igen minimalista volt, de ezzel nincs semmi baj. A fehérszínű díszlet alapja végig megmaradt, ezt variálták három különböző módon a három felvonás alatt. Ugyan minimál eszközökkel dolgoztak, véleményem szerint jól működött a koncepció, minden alkalommal sikerült egy új látványt a színpadra varázsolni. Leginkább akkor szerettem, amikor a nagylétszámú kórus mozgott a térben változó képeket létrehozva. Míg a díszletnél jól működött a minimalista elképzelés, addig a jelmeznél már kérdések merülnek fel bennem. Kérdések, ahol visszatérek a gondolatmenetem elejére. Szépség és illúzió. Egy utcai szövetnadrág, egy hétvégi otthoni sweatshirt, egy műanyag esőkabát és egy textil papucscipő, mindez egyforma krémszínben, hát én tényleg nem tudom… Igen, ez nagyon jól működött a kórusnál, ott még el is tudom fogadni. A kórus a hátteret, a környezetet képviseli, kicsit a díszlet részei, mivel mozgásukkal képesek megváltoztatni a színpadi képet. De ott vannak a főszereplők! Ők miért nem kaptak valami megkülönböztetést? Miért kell, hogy egy király, egy Lohengrin, egy Friedrich von Telramund, egy Heinrich der Vogler úgy nézzen ki, mint aki a vasárnapi ebéd utáni újságját olvassa otthon a németországi sorházának a nappalijában? Mert igen, 15 év Németország után elmondhatom, hogy pont ilyen egy tipikus német hétvége a középkorútól kicsit idősebb, jobbmódú középosztálynál. Miközben Lohengrin és Friedrich von Telramund kényelmesen felhörpintik utolsó korty kávéjukat, egymásra néznek, és a fotel mögül előhúzzák a gyereknek a múlt héten vásárolt műanyag Star Wars fénykardot, hogy “megküzdjenek” egymással. 

Fotó: @korinnas_world

A második félidőben kicsivel több jelmezt kaptak a főszereplők, így legalább Elsa és Lohengrin elkülönült látványban a többiektől, de továbbra sem tudtam hova tenni megjelenésüket a wagneri világban. A harmadik felvonásban az addig fekete nadrágot és pulóvert viselő Elsa is megkapja a krémszínű “egyenruhát”. Fejére csavarja meghalt testvére gyerekruháit és piros filctollal egy kérdőjelet rajzol saját pulóverére. Ezt később többször megmutatják a közönségnek, hogy biztosan mindenki megértse, Ortrud cselszövése sikerült, Elsa felteszi a tiltott kérdést Lohengrinnek. Lehet, nem lett volna annyira rossz ez a megmozdulás, ha nem végig egy nyakát behúzó, vállait előreszegő, “bocsánat hogy élek” Elsa karaktert látok.

És hogy miért beszéltem az elején szépségről? Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a világos szövetnadrág sweatshirt papucscipő kombó egyik főszereplőnek sem állt jól. A felülről érkező fehér megvilágítás pedig inkább a negatív dolgokat emelte ki, mint a pozitívokat. Ahogy írtam, a kórus esetében abszolút elfogadom a jelmez koncepciót, a főszereplők esetében viszont nem volt elég a három felvonás és a színházban eltöltött közel 5 óra, hogy bármiféle, akár minimális barátságot is kössek az öltözékekkel.

Fotó: @korinnas_world

Vegyes érzelmekkel szálltam be a taxiba, és még most is vegyesek az érzéseim, hogy aludtam rá egyet. Nagyszabású produkció a világ egyik legkülönlegesebb városában, Sanghajban. Remek zenekar egy világhírű karmester és zongorista vezetésével. “Atomként” szóló kórus, kiemelkedő hangú európai szólisták. Meglenne minden egy tökéletes Wagner darabhoz. De hova tűntek a germán mitológia, Richard Wagner erős karakterei, büszke szereplői? Tényleg ez kell nekünk, elbutulás és gügyögés?

Ez persze csak az én személyes véleményem, mindenkinek jogában áll saját véleményt alkotni, hiszen a művészet szubjektív.

Richard Wagner: Lohengrin
2023.09.17. és 2023.09.19.
Shanghai Grand Theatre
Shanghai Opera House, Shanghai Grand Theatre és Bayerische Staatstheater együttműködése.

Rendező: Mundruczó Kornél
Dramaturg: Wéber Kata
Díszlet: Monika Pormale
Jelmez: Anna Axer – Fijalkowska

Karmester: Xu Zhong
Zenekar: Shanghai Opera House Orchestra és Suzhou Symphony Orchestra
Kórus: Shanghai Opera House Chorus

Szólisták:
Lohengrin: Stefan Vinke
Elsa von Brabant : Charlotte-Anne Shipley
Friedrich von Telramund: Egils Silins
Ortrud: Heike Wessels
Heinrich der Vogler: Sorin Coliban
Herald király: Jochen Kupfer