Szupergyorsvonattal a múltba – Guangxi II. rész, Longsheng rizsteraszok, Yangshuo és a 20 Yuanos hegyek

Mindkét kínai tanárom, Xīnyuè és Bīn Bálint is már jóval az utazás előtt felkészített Guilinból és Yangshuoból. Megtanították nekem a helyi látnivalókat, a tipikus ételeket, és természetesen meséltek a híres kínai szupergyorsvonatról a gāotiě-ről is. Alig vártam, hogy végre kipróbálhassam ezt a 200-350 km/h között száguldó nemzeti hírességet. Pár óra alvás után, kora reggel indultunk el a nanningi pályaudvarra, ahol többszörös Covid és biztonsági ellenőrzések után végre megpillantottam a képekről már jól ismert kecses palackorrú delfint, vagyis a gāotiě-t hosszan elnyúlva a vágányon. Alig két óra alatt tettük meg a közel 400 kilométeres utat. Guilinban (桂林, Guìlín) kicsit mintha lelassult, megállt volna az idő. Meleg, pára és szürkeség fogadott minket. A helyiek álmosan ültek, vagy éppen feküdtek a hatalmas betonállomás előtti téren lévő fák árnyékában. Ugyan résnyire kinyitották a szemüket és lassan követtek minket tekintetükkel, amikor elhaladtunk melettük hátizsákjainkkal megpakolva, de talán csak az álmuk részének gondolták a két magas külföldit, így komótosan visszahajtották pihenésre a fejüket. Akárcsak a Nanningba való érkezésünkkor, itt is egy igazi kínai aranyszínű busz, hamisíthatatlan csipke fejtámasz terítőkkel várt ránk. Két óra múlva már ott álltunk a hegyek aljában, hogy megkezdjük kétnapos túránkat a Zhuang és a Yao nemzetségek mesés világába. 

Gāotiě a nanningi állomáson.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Hangos énekszó, hosszú haj és rizsteraszok amíg csak a szem ellát

Leszállva az aprócska buszról gigantikus látkép fogadott minket. A szürkés-kékes párás égbolt alatt friss, élénk zöld színű hegyek látványa tárult elénk. Egy darabon még betonúton gyalogoltunk a régi népies házak között, de ez egyre keskenyebbé vált, mígnem egy fedett fahidat elérve teljesen el is fogyott. Öreg néni ült fekete, de színesen hímzett viseletben a híd közepén szárított piros csilipaprikát árulva, miközben egy fiatalabb férfi csomagokkal megpakolt lóval közeledett a hegyek csúcsai közé felkanyargó keszekusza kőlépcsőkön. A magas páratartalomnak köszönhetően nehezen vettem a levegőt és patakokban folyt rólam a víz a hátizsák alatt, amint egyre feljebb és feljebb másztunk. Pár kanyar után azonban nem csak az időjárás nehézségeitől állt el a lélegzetem. Lassan kibontakozott előttünk a táj, az a bizonyos varázslatos táj, amit könyvekben már oly sokszor láttunk. Egymást követve, szépen szabályosan rendezett sorokban milliónyi zölden pompázó rizsterasz kúszott fel a hegyek oldalán. Néha felbukkant egy-egy csúcsos szalmakalapos törékeny figura az ívek között. Az egységes színt és geometriát csak Ping’an falu (Ping’anzhai, 平安寨) fából épített barna házai törték meg. Még midig felfelé tartottunk.  A csöndes “világvégi” településen egy öszvér kiáltott fel hangosan, fekete tyúkok futkároztak a lépcsőkön, rózsaszín malacok röfögtek, miközben egy zsemleszínű kutya délutáni sziesztáját tartotta az egyik piros szerencsehozó díszekkel dekorált kapuban. Utcának kevésbé nevezhető szűk, meredek járatokon haladtunk a házak között, míg végre elértük a szállásunk teraszát, ahol fáradtan rogytunk le a padokra nedves ruháinkban. Egy tál zöldséges tészta és forró mézes gyömbértea mellől figyeltük a csodát, amit a Longsheng rizsteraszok és Ping’an falu látványa jelentett a számunkra. Annyira valótlan és hihetetlen volt ott lenni.

Első találkozásunk a Longsheng rizsteraszokkal.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Ping’an faluba vezető út.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kína számtalan részén láthatunk rizsteraszokat, de talán Guangxi tartományban a Longsheng rizsteraszok (龙胜梯田, Lóngshèng tītián), más néven Longji (龙脊梯田, Lóngjǐ tītián) rizsteraszok a legszebbek és legmonumentálisabbak. Az itt található földek közül sokat már a Yuan-dinasztiában (1271-1368) megépítettek, többségük azonban a Qing-dinasztiában (1644-1911) készült el. A ma is megművelt teraszok legtöbbje több mint 650 éves és az itt élő Zhuang és Yao etnikai csoportok használják. A “lóngshèng” szó jelentése “a sárkány győzelme”, míg a “lóngjǐ” szó a “sárkány gerincét” jelenti. Nem meglepő a név, hiszen ott állva olyan érzésünk támadhat, mintha a folyótól a hegyek tetejéig kanyargó teraszok a sárkány pikkejeit rajzolnák ki, míg maga a hegyvonulat a sárkány íves gerincvonala lenne. 

Mivel nem volt egyszerű a földművelés ilyen terepen, így a helyiek kis felületeket lapítottak le a hegy oldalában, amit fel tudtak szántani, majd egy speciálisan kifejlesztett öntözőrendszerrel elöntöttek vízzel, hogy rizst termeszthessenek. Tavasszal az elárasztott teraszok vizében megcsillan az ég, nyáron élénk zöldbe öltözik a táj a frissen kibújó rizspalántáknak köszönhetően. Ősszel felveszi a sárkány a császári arany kabátot, majd téli álomba merül a fehér jámbor lény.

Longsheng rizsteraszok
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng rizsteraszok
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Miközben elindultunk, hogy még naplemente előtt körbejárjuk a környék legfontosabb látványosságait, Oscar a vezetőnk Guangxi népcsoportjairól mesélt nekünk. Kínában összesen 56 nemzetiségi csoportot tartanak számon, ebből 12 él Guangxi tartományban. A mi utazásunkat 4 csoport kultúrája kísérte végig. Az éneklő Zhuangok, a kosztümjeikről híres Miaok, a hosszú hajú Yao nők, és a faépítészet mesterei a Dongok. A Longsheng rizsteraszok területén három falut találunk, Ping’an, ahol a mi szállásunk is volt a Zhuang nép által lakott. Innen nem messze jóval kisebb és ősibb a szintén átaluk lakott Guzhuang (Longji Ancient Zhuang Village). Egy fél napos túrával a hegyek túloldalán pedig a Yao népcsoporttal találkozhatunk, akiknek legnagyobb települése Dazhai, de több kisebb faluban is megtaláljuk őket.

Szűk kőlépcsőkön másztunk felfelé a különleges hangulatú Ping’an faluban. A körülbelül 80, több mint 100 éves gólyalábas ősi faház és a köztük igen fürgén közlekedő jellegzetes Zhuang viseletbe öltözött törékeny testalkatú picike öregek elvarázsolják az embert, és valahova nagyon régre repítenek vissza. Alig pár órája még a kínai szupergyorsvonaton ültünk Guilin felé, most pedig az egyik legautentikusabb világba csöppentünk amit valaha is láttam. Figyelemreméltó, hogy tud valami ennyire eredetinek megmaradni a XXI. században. A faházak általában három szintesek, melyek közül a fölső két emeleten laknak, ezeket faoszlopok támasztják alá, amik között az istálló kap helyet a háziállatok számára. A teraszokon piros csilipaprika szárad, ezüstműhelyekben ékszerek készülnek, melyek fényesen csillannak meg a színesen hímzett szövetek közé kitéve. A tekintetem szünet nélkül cikázott a zöld rizsteraszok, a barna faházak és a csodálatos népi alkotások között. Igyekeztem a látvány minden egyes elemét magamba szívni, hogy sose felejtsem el ezt a csodavilágot az itt élő emberekkel.

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu közelében két híres kilátópont van, az egyik a “Hét csillag a Hold körül” (七星伴月) nevű, ahonnan rálátunk az egész vidékre. Hét rizsföld közepén hét, a teraszok építéséből visszamaradt kupac van. Középen is van egy üres terület, ez amikor megtelik vízzel, úgy néz ki mint a Hold. A körülötte lévő hét kupac szimbolizálja a hét csillagot.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“Hét csillag a Hold körül” (七星伴月) kilátó
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A másik híres kilátópont a “Kilenc sárkány és öt tigris” (九龙五虎) névre hallgat. Ha lehet fokozni a látványt, akkor innen még csodálatosabb. Egyszerre látszanak a hegyek, a rizsföldek között megbúvó aprócska Ping’an falu faházai és a naplemente. A kilenc gerinc úgy néz ki, mint kilenc sárkány, akik a Jinsha folyó felé kanyarognak inni. Itt is visszamaradtak a rizsteraszok építéséből kupacok, ez az öt kupac öt tigrisre hasonlít, akik a sárkányokat és a földeket őrzik.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A sárkányok és a tigrisek is nyugovóra térnek a Nappal.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ezen a vidéken korán sötétedik, így szinte vaksötétben botorkáltunk lefelé a keskeny járatokon a rizsteraszok között. Próbáltuk szem előtt tartani a falu fényeit és követni azokat. A házakat elérve sem lett sokkal egyszerűbb a helyzet, mivel nincsenek igazi utcák, így közvilágítás sincs. Végül csak megláttuk a vendégházunk teraszának halvány fényeit. Akárcsak lent délen a kínai-vietnámi határnál, itt is távol maradtak a turisták az országban lévő szigorú Covid szabályok miatt, így szinte egyedül élveztük a csöndet egy tál forró Guìlín mǐfěn (桂林米粉, Guilin rizstészta), longshengi speciális bambuszban sütött füstös ízű rizs, frissen facsart mangólé és édes-csípős gyömbértea mellett.

Zöldséges sült tészta kilátással a szállásunk teraszáról – Ping’an falu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Guìlín mǐfěn (桂林米粉, Guilin rizstészta) és gyömbértea – Ping’an falu
Fotó: @korinnas_world

Ahogy a vacsoránk, úgy a reggelink is tipikus helyi ételekből állt, melyeket házigazdáink egyesével készítettek el nekünk, hogy legyen energiánk az előttünk álló egész napos túrához. Ők talán igen, de én még egyáltalán nem sejtettem, hogy milyen megerőltető menet vár rám aznap. A hagyományos forgó kerek asztalon a legmeglepőbb dolog egy magyar palacsintára hasonlító étel volt, melyhez szinte rikító neon narancssárga, nagyon ragacsos dzsemmet kaptunk, amit helyi bogyókból főztek.

Ugyanazon az úton indultunk el a “Kilenc sárkány és öt tigris” kilátó felé, ahol előző este sötétben botorkáltunk lefelé. A felkelő Nap fénye arany színben világította meg a rizsföldeket a hegy oldalában, miközben lágyan ringtak a rizsszálak a meleg szellőben. Shanghai lakosai után annyira parányinak és szaporának tűntek a Zhuangok amint megpakolva föl-le szögdeltek, szinte már futottak a teraszokon keresztül-kasul. Mellénk érve mind hangosan köszöntöttek minket, “Nĭ hăo!” (你好).

Jó reggelt Ping’an falu!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ping’an falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng rizsteraszok
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Longsheng rizsteraszok
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Sokat hallottam már a Yao nemzetség lányairól és asszonyairól. Emlékszem, gyerekként fotót is láttam, amint hosszú fekete hajukat mossák és fésülik a patak mentén. Akkor még csak egy távoli mesének tűnt, nem gondoltam, hogy egyszer hegyeken és völgyeken, úttalan utakon fogok helyenként négykézláb, helyenként a vállamig érő éles fűben mászni, ahol elég csak pár centimétert félrelépni hogy szakadékba essek. Mindezt azért, hogy találkozhassak velük. Legszívesebben leültem volna ott a semmi közepén és arcomat a kezembe temetve addig vártam volna, amíg csoda történik és valaki lepottyan az égből, hogy levigyen a hegyről. Minden egyes lépésnél egyre nehezebbé vált a hátizsák, a tűző napon már a napkrém sem segített a bőrömön. Leégve, a növényzet által szanaszét vagdosott karral, kínai szúnyogok martalékává válva, piszkosan és izzadtan csak egy dolog tartotta még bennem a lelket. A régi fotó az emlékeimben a patakkal és a hosszú hajú lányokkal.

Úton a gyerekkori emlékek felé.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Valahol Longsheng hegyei között…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Egy másodperc alatt szállt el minden fáradság és rossz kedv, amikor megérkeztünk a hegyek túloldalán lévő egyik pici, Yaok által lakott faluba. Az egyetlen kisbolt előtt vidáman ültek az árnyékban és hangosan egymás szavába vágva társalogtak. Hétköznapi ruhát és nagy kerek ezüst fülbevalót viseltek, csak a fejükön lévő különlegesen megkötött fekete kendő árult el valamit, amiből elöl az arcuknál fényes fekete haj csillant meg. Ugyan a fotón látott lányokból idős asszonyok lettek az idők folyamán, de fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel ugrottak fel és szaladtak el haza, hogy megmutassák eredeti viseletüket. Amíg várakoztunk, a kisboltos hideg üdítőt adott nekünk, bekapcsolta az egyetlen légkondícionálóját és még az épület mögött lévő mosdószerűséget is megmutatta nekünk. Azon gondolkoztam, milyen érdekes, hogy a hegyek közé született Yao és Zhuang emberek szinte kortalanok. Termetüket tekintve jóval kisebbek és törékenyebbek, mint a kínaiak akiket eddig megismertem. Az arcukon ugyan meglátszik a kor, de olyan gyorsasággal és magabiztossággal közlekednek a keskeny hegyi utakon, sokszor hatalmas csomagokkal megpakolva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nekik persze ez a legtermészetesebb.

Végre megérkeztünk! Valahol egy Yao faluban a hegyek között…
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A kisbolt előtt várakoztunk a többiekkel amíg az asszonyok visszajöttek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Mindenki örült mindenkinek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fekete, pirossal és pinkkel hímzett egyenes szabású kabátkában, rövid szoknyában tértek vissza, derekukat széles díszes öv díszítette. Nevetve álltak meg egymás mellé, mint a vízfolyás dőlt belőlük továbbra is a szó egyszerre. Először a kendőt vették le a fejükről, majd lassan elkezdték leengedni a felcsavart hajukat. A Yao nép lányainak a nevezetessége és éke a hajuk. Egész életükben nem vágják le és nem éri mesterségesen előállított sampon. Hosszú, erős és csodálatosan fényes. A leghosszabb hajú Yao asszonynak több mint 2 méter hosszú a haja. Talán nem volt olyan romantikus a találkozásunk, mint ahogy elképzeltem a gyerekkori fotó alapján, de akkor ott a hegyek között lévő kisbolt előtt ez volt számomra a világ közepe, ahol valami nagyon különlegesnek voltam a részese.

Yao asszonyok tipikus Yao viseletben.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ki a legfáradtabb és a legboldogabb nagy hegymászó a képen?
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Yao népcsoport lányai és asszonyai a hosszú hajukról híresek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“…de akkor ott a hegyek között lévő kisbolt előtt ez volt számomra a világ közepe, ahol valami nagyon különlegesnek voltam a részese.”
Fotó: @korinnas_world

Az ezután következő pár óra azonban gyorsan visszarepített a valóságba, ugyanis a hegyről még le kellett jutni, de ehhez még két hegyet kellett megmászni. Lassan összefolytak az órák, nem nagyon emlékszem, egy idő után már csak mentem előrefelé és igyekeztem nem megbotlani a növényzetben. El sem hittem, amikor elértük a Yao népcsoport által lakott Dhazai (大寨) falut. A barna faházak, hasonlóan Ping’an faluhoz, itt is meredeken nyúltak fel a hegyoldalban, köztük kövekből épített szűk lépcsősor kanyargott. Miközben én küzdöttem a vádlimmal és a combizmaimmal az erős hegyről lefelemenetben, akárcsak a többi helyen a Longsheng rizsteraszok között, itt is pici nénik futottak el mellettem. Rövidre szabott sötét szoknyájuk csak úgy ringott jobbra-balra, miközben hosszú zokniba öltöztetett lábuk légiesen szökellett a keskeny utakon. Szerettem a látványt, ahogy a lassan zöldből aranyba hajló Jinkeng Vörös Yao rizsteraszok fölött a kék égen fehér bárányfelhők úsznak, amint nagy lapos kerek fonott tálon élénk piros csilipaprikák száradnak a régi kopott fém teafőző mellett. Hűséges házőrző feküdt keresztbe az úton, egy néni színes szöveteket szőtt szövőszéken, egy másik mosolyogva emelte fel ránk tekintetét a hímzésből. A házak között fiatal asszony futott velem szemben fölfelé, hátára kendővel felkötözött kislányával. 

“Az ezután következő pár óra azonban gyorsan visszarepített a valóságba…”
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Yao népcsoport által lakott Dhazai (大寨) falu és a Jinkeng Vörös Yao rizsteraszok.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Jinkeng Vörös Yao rizsteraszok
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Yao asszony és a színes szövetek Dhazai faluban.
Fotó: @korinnas_world

Dhazai falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Dhazai falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Dhazai falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Dhazai falu – Longsheng
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Hímző Yao asszony Dhazai faluban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Búcsú Dhazai falutól, vissza a hangos civilizációba.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Két nap csönd után egy elvarázsolt ősi világban fura volt visszatérni a hangos civilizációba. Miközben kimerülten huppantam le a busz ülésére, gondolatban még a Zhuangok és Yaok világában jártam a rizsteraszokon. Halkan csörgedezett a bambuszrudakból készített öntözőrendszeren kersztül a víz, hosszú zoknis, szoknyás, színesen hímzett ruhába öltözött fürge törékeny alakok mosolyogtam rám, zöldek, barnák, kékek, arany és ezüst színek keveredtek a fejemben. A kétnapos túra élményeiből emlékek, az emlékekből újra álom vált amint elaludtam a szerpentinen lefelé kanyargó buszon.

A “földi utazás mennyei szülőhelye”, Yangshuo

Valamikor réges régen élt a Sárkánykirály és három lánya. A legkisebb hercegnő szomorúan figyelte a Nagyfal építőinek fárasztó és kínkeserves munkáját. Szeretett volna segíteni rajtuk, így az éj leple alatt állatokká változtatta a dombokat és a köveket, majd titokban délről északra terelte őket. Guilinhoz érve azonban meghallotta a paták dobogását az Öreg Varázsló és az állatokat újra hegyekké változtatta. Ezzel azonban elvágta a Li folyó útját, így a rizsföldek nem kaptak vizet, kiszáradtak és éhínség köszöntött az emberekre. Élt a faluban egy tiszteletreméltó fehér szakállú bölcs, aki azt javasolta, hogy szerezzenek cédrusfát, amiből készítsenek füstölőt az istenek kiengesztelésére. Így is lett. Az öreg 72 hegyen és 80 sziklán kelt át mire meglelte a csodacédrust. A fából faragott füstölőket meggyújtotta, melynek illata egészen a mennyekig a Jáde császárhoz szállt. Amikor megérezte a császár a különleges illatot, lenézett a Földre, és meglátta a Li folyót eltorlaszoló hegyeket. Öreg szolgáját, az Arany Teknős Tábornokot küldte le, hogy gördítse el az akadályt a víz útjából. Mivel a tábornok korából kifolyólag már nem hallott túl jól, így úgy értelmezte, hogy addig kell csavarnia a folyót ameddig csak az erejéből kitelik. Így alakult ki a legenda szerint az a 99 öböl és 64 sziklafal, amik még ma is meghatározzák Yangshuo mesés látképét. Az idős teknős kőtömbbé változott és ott pihen a Li folyó partján.

A hercegnő sziklává változott állatai Yangshuoban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Egy régi mondás úgy tartja, “Guilin tája páratlan a világon, Yangshuo tája pedig a legszebb Guilinban”. Valóban, mintha az álmok földjén járnánk. A Li folyó és a körülötte magasodó jádezöld karszthegyek klasszikus kínai tusfestményeken, költeményekben jelennek meg, illetve Xingpingben, az egyik folyókanyarulatban találjuk a 20 Yuanról ismert rajz eredetijét is. Mit sem törődve a tűző nappal és a hőséggel, gyalog indultunk el, hogy megkeressük az “èrshí yuán rénmínbì shàng de shān”-t (二十元人民币上的山), vagyis a 20 Yuanos hegyeket. Mivel Kínában már nem nagyon használnak készpénzt, így direkt csak erre a kirándulásra hoztunk magunkkal egy igazi 20 Yuanos bankót, hogy megtaláljuk a pontos helyet. Ezt persze a hotelszobában a könyvemben felejtettem, de Oscar szerencsére készült, és adott nekünk egyet. Amikor megérkeztünk, a kormoránhalászok bambusztutajai üresen lebegtek a sekély vizen a kis öbölben. A halászok ebéd utáni sziesztájukat töltötték a parton az árnyékban, miközben madaraik a folyóba ugrottak hűsölni, vagy éppen tollászkodtak. Ekkor még idilli béke és nyugalom vett körbe minket, ami mindössze a több busznyi hangos kínai turista vihara előtti csend volt. Még a kárókatonák is megrémültek, amikor pillanatokon belül, szinte a semmiből tarka ruhákba öltözött, kalapos, napszemüveges idősebb asszonyok jelentek meg, akik megrohamozták a tutajokat. Énekeltek, sálakat lobogtatva pózoltak, sziklákon egyensúlyoztak, cipőben rohantak a vízbe, a hozzájuk tartozó bácsik pedig a partról próbálták elkészíteni telefonjaikkal a tökéletes fotót. Ment az élő közvetítés a WeChaten, hangosbemondóba beszélt egyszerre három idegenvezető is, miközben a már meghajlott hátú öreg kormoránhalászt két fiatalabb segítette fel az egyik bambusztutajra, hogy a hangos asszonysereg fotójára ő is rákerüljön, mint a 20 Yuanos hegyek melletti másik helyi nevezetesség. Mintha egy tornádó söpört volna végig az öblön. Amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek, és visszatért a béke a tájra.

二十元人民币上的山, vagyis a 20 Yuanos hegyek.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xingping – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A délutáni melegben még a kormoránok is sziesztáznak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

…és akkor megérkeztek a helyi turisták.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A valóság…
Fotó: @korinnas_world

…és az elkészült kép a 20 Yuanos hegyekről.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Yangshuohoz (阳朔, Yángshuò) tartozó Xingping (兴坪) faluban a természeti közeg mellett van még valami nagyon híres, amiért, pontosabban akiért a világ minden tájáról érkeznek ide a fotósok. Xingpingben lakik a Huang család, aminek a férfi tagjai több száz év óta egy ősi mesterséget űznek. Biztosan láttátok már ti is a National Geographic címlapján, vagy egyéb fotós-, utazós magazinban amint a naplementében egy hosszú szakállú alak ül szalmából készült kabátban egy bambusztutajon a cukorsüvegre hasonlító karszthegyekkel a háttérben. Arcán éppen csak megcsillan az olajlámpás fénye, fehér füst száll fel hosszú pipájából, körülötte madarai ülnek békésen. 

A kormoránhalászat több mint 2000 éves múltra tekint vissza Kínában. A kormorán, vagy kárókatona tökéletes halvadász, jobban úszik mint repül, és akár 20 méter mélyre is képes lemerülni a vízben. Nem fél az embertől, így szoros kötelék alakulhat ki a halász és madara között. A Huang család már egészen fiatal koruktól foglalkozik a fiókákkal, simogatják, etetik, betanítják őket a közös munkára. Annyira megszokják, megszeretik egymást, hogy a madarak szinte családtaggá válnak. Régebben sok hal élt a Li folyóban, a kormoránhalászat sokkal eredményesebb volt mint a klasszikus hálóval való halászat. 

Xingping – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xingping híres lakói.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ő itt Huang Neng Di, a ma élő kormoránhalászok legfiatalabbika, aki a Fekete Szakáll becenevet kapta. Mivel Xingpingben szinte mindenkit Huangnak hívnak, így beceneveket szokás adni, hogy jobban meg tudják különböztetni egymást.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kormoránhalászat Fekete Szakállal.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fekete Szakáll a fotómodell sztár! Mióta már nincs annyi hal a Li folyóban, hogy megéljen a halászatból, Fekete Szakáll igazi kormoránhalász fotómodellnek állt. Magazinok fotósainak a világ minden részéről pózol professzionálisan. Testvérei beköltöztek Yangshuoba és hotelt nyitottak, de ő annyira szereti a madarait és a természetet, hogy Xingpingben maradt. Ugyan már nem tud olyan gyakran nagy zsákmányra szert tenni mint régen, de szeretné a hagyományokat továbbvinni és megismertetni az emberekkel ezt a különleges ősi módját a halfogásnak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fekete Szakáll személyében egy kedves és mosolygós embert ismertem meg, akiből áradt a szeretet kedves kormoránjai iránt. Állat és ember tökéletes szimbiózisát láthattam, egy szoros kapcsolatot, ami bizalmon és szereteten alapul mindkét fél részéről.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Xingping – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Nehezen hagytam ott Fekete Szakállt és kormoránjait a Li folyó partján. Talán egy órát töltöttünk együtt, de nagyon megkedveltem. Akárcsak a Yao asszonyokat a patak partján, őt és családtagjait is láttam gyerekként képeken. Kína akkor olyan messzinek tűnt, szinte felfoghatatlan volt számomra a távolság. Romantikus elképzeléseim voltak a távoli kultúráról, képek, amiket elraktároztam a fejemben. De a világ és benne az én életem is sokat változott. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer Kínában fogok élni, mint ahogy azt sem, hogy az első utazásunk alatt egyből két gyerekkori emlék is megelevenedik, valósággá válik. De Guangxi csodái és a csodák eléréséhez tartozó megerőltető hegymászások nem értek még véget itt.

A Lao Zhai hegy (老寨山) Xingping közepén, akárcsak a többi karszthegy, szinte függőlegesen magasodik az ég felé. Lentről nézve nem is látszik a csúcsa, pedig mindössze 300 méter magas. 1996-ban Lin Kezhi, egy japán turista a falusiak ajánlására megmászta az akkor még kiépítetlen hegyet. Felérve olyan látvány tárult elé, ami arra ösztönözte, hogy a helyiekkel összefogva kövekből, sziklákból lépcsőt építsen a Lao Zhai oldalába. A buja növényzet között vezető út nem egyszerű, sokszor négykézláb kell mászni a csúszós köveken, fémlétrán és éles sziklákon. A kétnapos Longsheng túra után nem számítottam még egy ilyen embert próbáló mászásra a hőségben. Félek a magasban, szédülök, remegnek a lábaim. Nem tudom mennyi ideig tartott, nagyon koncentráltam, hogy izzadt tenyeremmel meg tudjam tartani magamat hol a növényekbe, hol a helyenként kifeszített fémsodronyba kapaszkodva. Végre elértem a közvetlenül a csúcs alatt álló aprócska Barátság pagodáját, amit szintén Lin Kezhi építtetett, és a Kína és Japán közti barátságot hivatott szimbolizálni. Kocsonyaszerű karokkal ragadtam meg az egyik oszlopot, körbeöleltem és vártam, hogy a szívem újra megfelelő tempóban verjen. Nekem itt volt az út vége, Gábor még pár métert mászott felfelé sziklákon, hogy felérjen az igazi csúcsra. Közben két kínai fiú érkezett mellém, akik részben megörültek, hogy külföldi vagyok, részben pedig látták a félelmet az arcomon. Beszélni kezdtek hozzám és megvárták velem amíg Gábor visszatért. Meséltek Ausztriáról és Bécsről, Covid előtti európai utazásokról és a tanulmányaikról. Történeteiket hallgatva lassan kezdtem megnyugodni és végre körbenéztem. Arany Teknős Tábornok csodás munkát végzett, a Li folyó táncoló sárkányként kanyargott alattunk. Körülöttünk a hegyekké változtatott állatok jádezöldben tündököltek a délutáni napsütésben. Ahogy távolodtak tőlünk, lassan a nagy párás kékségbe tűntek. Valóban a “földi utazás mennyei szülőhelyén” érezhettük magunkat.

Ha tudtam volna mi vár rám… Lao Zhai hegy
Fotó: @korinnas_world

Úton a csúcsra.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kilátás a Lao Zhai hegyről. Arany Teknős Tábornok csodás munkát végzett!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lao Zhai hegy – Xingping
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lao Zhai hegy – Xingping
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lao Zhai hegy – Xingping
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lao Zhai hegy – Xingping
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

„Az Istennel együttműködő emberi remekmű”

Az 1961-ben készült Liu Sanjie (Liu a harmadik testvér) című film tette világhírűvé a Li folyót. Liu Sanjie egy tündéri hangú énekesnő volt a Zhuang népcsoport mítoszaiban, aki megható dalait maga komponálta és tetszés szerint tudott rögtönözni. A “Daltündérnek” is nevezett fiatal lány a legenda szerint Liu Shanhua néven született a Zhuang származású Liu család harmadik lányaként 703-ban. A róla szóló legkorábbi történet a Song-dinasztiából (1127-1279) maradt fent. Liu Sanjie (刘三姐) meséjének többféle változata is ismert, de az biztos, hogy a Zhuang népcsoport emberei számára a mai napig meghatározó személy. Van egy mondás, miszerint “Guangxi olyan dalok tengerévé vált, amelyeket mind Liu Sanjie komponált”. A népdalok éneklése fontos módja az érzelmek közlésének a mindennapi életben, Guangxi népei pedig nagyon szeretnek énekelni. A Zhuangok ismertetőjele az ének, dalaik váltak Guangxi tartomány zenei képviselőjévé.

Liu Sanjie varázslatos hangja egészen a Yangshuo melletti kis faluban lévő szállásunking szállt, aminek nem tudtunk ellenállni. A fárasztó és forró nap után Lídia, a hotelunk tulaja saját kezüleg készítette el nekünk az egyik helyi specialitást, a sörben főtt halat, vagyis a píjiǔyú-t (啤酒鱼), hogy egy kis erőre kapva kövessük a varázslatos énekhangot és a mögötte megbújó legendákat.

Yangshuo központjától pár kilométerre a világ legnagyobb természeti színházában valami igazán különlegesnek voltunk a részesei. 

Az “Impression Sanjie Liu” című előadás köré egy teljes parkot építettek, ahol Guangxi népcsoportjainak a kultúrájával ismerkedhetünk meg miközben a színpad felé gyaloglunk.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“Impression Sanjie Liu” – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Zhang Yimou (张艺谋) Kína leghíresebb filmrendezője, aki több film mellett a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok nyitó ás záró ceremóniáját is rendezte, 2004-ben “színpadra” állította Liu Sanjie történetét “Impression Sanjie Liu” címen Yangshuoban. Ebben az esetben érdekes kifejezés a “színpadra állítás”, mivel a színpad maga a Li folyó vize, a díszlet pedig a körbenálló 12 karszthegy, amiket különböző színű fényekkel világítanak meg az előadás során. Több mint 600 szereplő vonul fel a Zhuang, Yao és Miao csoportokból, hogy a legendás lány történetén keresztül megismerhessük Guangxi népeinek hétköznapjait, szokásait és kultúráját. Az előadás során nem csak egy fantasztikus fényjátékot és grandiózus showt láthatunk kínai módra, hanem egy szeretetteljes összefogást, hogy megőrizzék őseik múltját a különböző etnikai csoportok.

„Az Istennel együttműködő emberi remekmű”, vagyis a színpadkép.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

1. szín – Tájlegenda: A híres klasszikus népdal által fokozatosan elevenedik fel Sanjie Liu legendája a néző előtt.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

2. szín – Vörös impresszió – Népdalok: Az élénk vörös különböző árnyalataival megvilágított helyi halászok a népdalok ritmusára mozgaják a halászhálókat a vizen. Monumentális és drámai színpadkép dinamikus zenére.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

3. szín – Zöld impresszió – Család: Ez a rész Yangshuo etnikai csoportjainak a hétköznapjait, az élet és a természet iránti szenvedélyüket mutatja be. Láthatjuk a hazatérő halászhajókat, a vizibivalyokat hazavezető idős férfiakat a naplementében, és a felszálló kéményfüstöt, ami az otthon és a család melegét szimbolizálja.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

4. szín – Arany impresszió – Halásztűz: Egy békés, harmonikus képben jelennek meg Yangshuo halászai szalmából készült esőköpenyükben ülve a bambusztutajaikon kormoránjaikkal. Életkép a kormoránhalászok egyszerű világáról.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

5. szín – Kék impresszió – Szerelmes dalok: Ez a rész Sanjie Liu és az egyik helyi faluból szegény családból származó szerelmének történetét meséli el a találkozásuktól kezdve a szerelmükig, a hagyományos nyomás elleni küzdelemig, a szülővárosukból való menekülésig, majd együttélésig. A dalok által megismerhetjük a két fiatal mély szerelmét és a házasság értékét az ősi Kínában.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Impression Sanjie Liu
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

6. szín – Az ezüst lenyomata – Nagy ünnepség: A helyi népcsoportokhoz tartozó nők százai vonulnak fel ezüst népviseletbe öltözve, hogy sorokba rendeződve ünnepi szertartást mutassanak be a folyó vizén. Mintha a csillagok lehullottak volna az égről a földre.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

7. szín – Óda az éghez és a földhöz: Lassan eltűnnek a horgásztutajok a vízről, a színes fények is elhalványulnak, de Sanjie Liu dala még mindig hallatszik a hegyek között, hogy ahogy a dalban is szerepel, az emberek megköszönjék a természettől és a szülővárosuktól kapott ajándékokat.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Már csak pár óra maradt a repülő indulásáig. Lídia, a hoteltulajdonos kedvességének köszönhetően nála hagyhattuk a hátizsákjainkat és rózsaszín biciklire pattanva elindultunk egy utolsó délelőtti túrára Yangshuo környékén. Faluról falura tekertünk a zölden csillogó folyó mentén. Körülöttünk tarkaszínű mezei virágok nyíltak, a háttérben ott magasodtak a jellegzetes karszthegyek. A frissen épült stylish boutiqe hotelek mellett asszonyok mosták ruháikat a vízben, halász várt csöndesen a jó fogásra, miközben kínai turisták fotóra készen pózoltak a sorban egymás után érkező bambusztutajokon. Jól esett az egész heti hegymászás után egy kicsit biciklizni és csöndben búcsút venni Guangxi meseszép tájaitól. Hol máshol mondhattuk volna 再见 (Zàijiàn! Viszont látásra!), mint Yangshuo egyik képeslap látványánál. A Hold hegy (月亮山, Yuè Liàng Shān) a természet által a hegycsúcs alatt kivájt félhold formájú lyukról kapta a nevét, mely mászás közben hol teliholdnak, hol félholdnak néz ki. Tetejéről az egyik legszebb látvány tárul elénk egész Yangshuora.

再见阳朔，再见广西! Viszlát Yangshuo, viszlát Guangxi! De csak egy időre…

Lídia mesés hotelje Yangshuo városától pár kilométerre Mushan faluban.
Snow Lion Resort
Fotó: @korinnas_world

Pomeló a hotel kertjében.
Snow Lion Resort
Fotó: @korinnas_world

Snow Lion Resort – Mushan falu, Yangshuo
Fotó: @korinnas_world

A rózsaszín bicikli.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Li folyó – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Li folyó – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Li folyó – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Li folyó – Yangshuo
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Yangshuo egyik képeslapokról jól ismert látványossága a Hold hegy.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kilátás a Hold hegyről.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

再见阳朔，再见广西! Viszlát Yangshuo, viszlát Guangxi!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“Ott ahol a két ország találkozik – Guangxi I. rész, Tongling Grand Canyon, Detian vízesés, Mingshi falu, Nanning” itt olvasható.