Stájerország ékszerdoboza, Murau

A német – osztrák határt elhagyva egyre vadabbá válik a táj. Az addig csak távolban magasló sziklás hegyek lassan közelednek felénk és egyre hatalmasabbak lesznek. Alagutak sora vezet át minket a hegyek gyomrán egészen a Sankt Michael-i lehajtóig, ahol elhagyjuk a zord sziklák világát és belépünk a varázslatos Mura völgyébe.

Hol szűkebb, hol szélesebb kanyargós út visz minket keresztül a völgyön, miközben jóllakott tehenek sziesztáznak a napon és sebesen robog el mellettünk a Mura folyó. Néhol a távolban apró fedett fa hidak keresztezik a vizet. Ahogy közeledünk Murauhoz, egyre több színesre festett, fából készült szobrot, figurát látunk az út mellett virágokkal, illetve az évszaknak megfelelő dekorációval feldíszítve. Tamsweg-nél keskeny sínpár keresztezi utunkat, amin pont előttünk robog át egy apró piros – fehér – zöldre festett vonat. A Murtalbahn 1894. októbere óta ingázik a völgyben fel – le, kürtjének a hangja visszhangzik az égbe nyúló hegyek között.

Minél beljebb utazunk, annál több színes tábla jelzi az út mindkét oldalán, hogy Ausztria egyik talán legismertebb síparadicsomában járunk. Jobbra is, balra is sífelvonók bontakoznak ki a fák közül. A síszezon decembertől áprilisig tart, ilyenkor egy fűszálat sem lehet leejteni. A síelés szerelmesei különböző nehézségű pályák és különböző árfekvésű szállások közül választhatnak. Kreischberg és a Frauenalpe pályái a legfelkapottabbak a környéken. St. Lorenzen ob Murau kis falujából indulnak a liftek a 2118 m magas Rosenkranz csúcsra. Talán nem ismeretlen a sportkedvelők számára a település neve, hiszen itt rendezték meg 2015-ben a snowboard világbajnokságot.

Most viszont csend és nyugalom borul a vidékre. Október van…

A legelők még zöldek, a felkelő nap fényében előbújnak a havas hegycsúcsok a földekről felszálló hajnali pára fölött. Lassan ébredezik a völgy. Ilyenkor még minden és mindenki komótosabb. Vihar előtti csend. Délre élénk kékre festi a nap az eget, a természet pedig felölti az arany színű díszruháját mielőtt beköszönt a tél.

Murau középkori óvárosának főterén színes házak fogadnak minket. Mintha visszarepültünk volna az időben és most a Liechtenstein és Schwarzenberg családok vezetnének körbe az általuk kialakított városban. A főtéri kávézó teraszán megpihenve gyönyörű látvány ölel körbe minket. Hátunk mögött büszkén csillog a szikrázó napsütésben a Stolzalpe a rajta lévő speciális ortopédiai klinika épületével. Előttünk a tér közepén az 1715-ös pestisjárvány emlékére állított oszlop áll, jobbra pedig ott magasodik a dombon a gótikus stílusban épült Szent Máté plébániatemplom, mögötte a barokk Obermurau kastéllyal. Ha elfogyasztottuk a kávénkat és a sütinket, sétáljunk körbe és fedezzük fel a szűk kis utcácskákat, csodáljuk meg a reneszánsz falfestményeket a plébániatemplomban és ismerjük meg a még ma is modern gondolkodásúnak tartott Anna Neumann világát a muraui várban.

A régi kőhídon megállva egyszerre látjuk a középkori város emlékeit és az új, modern Murau törekvéseit. Izgalmas kortárs épületek nyúlnak a Mura folyó fölé.

A helyiek nem csak a 800 éves történelmükre, hanem a fára és a sörükre is büszkék. Nem csoda, hiszen Murau Ausztria fa fővárosa és ezzel együtt a fa világának központja is. 2010-ben a sör városának is kikiáltották. Ha időnk engedi, látogassuk meg a helyi sörfőzdét és kóstoljuk meg a “folyékony aranyat”.

Szeretem amikor ősszel a lehullott színes falevelek között, a piros összes árnyalatában pompázó levelekkel és bogyós bokrokkal borított művészházak kertjei és kerítései mentén végig sétálok a folyó partján. A kőhíd lábánál sebesen és hangosan zúg a víz Murna szobrának vigyázó szemei előtt. A túlparton a parányi Szent Leonhard templom kukucskál ki a már sárgás barnára átszínezett fák lombjai közül, míg a távolban sísáncok nyúlnak el lustán a hegy oldalában.

Csönd van… A Mura is lelassul és elhalkul. Csak a vízre leszálló kacsák csapnak zajt miközben tisztálkodnak az átlátszó kristálytiszta vízben. Egy padon ülök a kedvenc szobrom árnyékában. Félig nő, félig macska. Nem tudom miért, de szeretem.

Ő és Murna vigyáznak erre a gyöngyszemre, Muraura, Stájerország ékszerdobozára, miközben lassan lebukik a nap a hegyek mögött és sötétségbe borul a völgy.