Egy születésnapi ajándék, amely minden képzeletet megmozgat – Kehlsteinhaus, Sasfészek

Berchtesgaden… Egy idilli kisváros a német Alpok lábánál, közvetlenül a német – osztrák határ mellett. Ausztria irányából, elhagyva az autópályát egyre keskenyebb utakon kanyarogtunk beljebb és beljebb a hegyek közé. Egy éles jobbra kanyar után szűk, meredeken a hegyre kapaszkodó földútra vezetett minket a navi. Előttünk a délutáni nap fényében fürdő hegyek, jobbra és balra zöld mezők végtelen tengere. Éppen azon gondolkodtunk, csak nehogy szembe jöjjön velünk valaki az egysávos keskeny úton, amikor három láma lépett be elénk. Lámák? Egy fekete, egy barna és egy fehér. Nem szokatlan, hogy a gyönyörű bajor legelőkön tehenek legelésznek és lovak vágtáznak. Na de lámák itt? Mintha ők lettek volna a már nem létező határ örzői. Közvetlenül mögöttük megláttuk a kékre festett, fából faragott díszes oszlopot, ami ott a semmi közepén, a végtelen mezőn jelezte, hogy átléptünk Németországba.

A vadregényes autózásnak, kanyargásnak és hegymenetnek még közel sem volt vége. A táj megváltozott, a tágas mezőket sűrű erdő váltotta. Az őszi fák levelein narancsosan sütött át a már alacsonyan járó nap. Mintha a mennyországban jártunk volna az átszűrődő fénysugarak között. Hirtelen vége lett az erdőnek és újra egy tehenek által birtokba vett legelő közepén találtuk magunkat, körbeölelve a hegyekkel. Nem volt ott semmi, csak egy tehenészet és egy kis családi panzió.

A Pension Elvira teraszán ülve élénk zöld táj terült el körülöttünk ameddig csak a szem ellát. A hegyek mögött lassan nyugovóra térni készült a nap, míg a völgy hangos volt az ezernyi tehén kolompjától. A csorda vezére nagyobb és mélyebb hangú kolompot hordott. Hangosan bőgött az égbe, ezzel jelezve, itt az ideje hogy ők is visszatérjenek éjszakai szállásukra. Engedelmesen követték őt a többiek az istálló felé. Mire lement a nap és árnyékba borult a mező, a tehenek is visszahúzódtak és elhalkult a kolompolás. Csend lett… mély csend.

A napot felváltotta a hold, a világoskék égből éjfekete lett. Ott álltunk a semmi közepén a sötétben, miközben felettünk megnyílt az ég királyi palotájának a kapuja. Milliónyi estélyiruhába öltözött csillag tündökölt odafent, megmutatva legszebb fényét nekünk.

Amilyen pompásan bukott le a nap a hegyek mögött, olyan csodálatosan foglalta el másnap újra a helyét az égbolton. Lassan kúszott fölfelé, miközben narancsosra festette az égbe nyúló csúcsokat. Vékony dér fedte be a mezőket, még a tehenek is aludtak. Idilli béke honolt a káprázatosan szép tájon az Alpok lábánál.

2019. októberét írtuk.

A romantikus idill vége

Berchtesgaden és az Obersalzberg környéki romantikus vidék mindig is a bajor királyi család, egyházi fejedelmek, nagyiparosok nyaralóhelye volt. A Kehlstein és a környező hegyek fantasztikus kilátásukkal már a történelem korai időszakában is vonzották a gyakorlott hegymászókat. Nem csak őket, hanem egy híres és hírhedt alakot is elbűvölt ez a békés, nyugodt, mesebeli természet, az Alpok látványa.

1923-at írunk, amikor “Ő” először járt itt és első látásra beleszeretett ebbe a szépségbe. Eldöntötte, hogy Obersalzberg-en a Kehlstein lábához költözik.

Lassan SA egyenruhás férfiak és az “ŐT” követő nép lepte el a vidéket. Mindenki elhitte, hogy egy jobb és újabb világ vár rájuk. A berchtesgadeni kinyilatkoztatás egy pillanat alatt változtatta meg az idilli kisváros nyugodt életét. Megkezdődött az “Ő”, Adolf Hitler 12 éves uralma, ami a több mint 1000 éves német történelem mai napig érezhető katasztrófájához vezetett.

Ha tehetné, Németország törölné ezt a fenállásához képest rövid időszakot a történelméből. Súlyosan rányomta bélyegét a német nép megítélésére a világban ez a 12 év. Még ennyi idővel a történtek után is bűntudatban élnek és generációról generációra adják tovább a megbűnhődést és a megfelelési kényszert Európa és az egész világ felé. Legszívesebben minden emléket, minden tárgyat és épületet elpusztítanának és meg nem történtté tennék a korszakot. Pedig ami történt az megtörtént. Ez már történelem. Ismerni kell honnan jöttünk, mi a múltunk, hogy emlékezni tudjunk és tanuljunk belőle, de szükségtelen bűntudatot és megbánást nevelnünk a ma élő új generációba.

Hitler virágzó politikai központtá, második kormányszékhellyé tette Obersalzberget, ahol neki és a hozzá legközelebb álló embereinek mindene megvolt. Új utak és épületek épültek, mindez a vezetők és családjaik, valamint a politikai vendégek kényelméért.

Az 1945. április 25-i amerikai bombázás során szinte minden épület megsérült vagy elpusztult. A Bajor Tartományi Kormány végül 1952-ben úgy döntött, hogy eltörli a történelem e csúfságos időszakának emlékeit és a súlyosan rongálódott házakat lebontja. A megmaradt épületek közül egy, talán a legkülönlegesebb épségben vészelte át a bombázást és a későbbi bajor döntést is. Németország egyik legszebb kilátópontja és az azon álló híres, sokakat megihletet épület a mai napig látogatható.

Hitler születésnapi ajándéka

Az akkori kor zseniális mérnökeinek és a munkások megfeszített munkájának köszönhető, hogy megépült ez a mai szemmel is csodálatra méltó építészeti / mérnöki remekmű. 1937-ben kezdődött meg a kehlsteini út építése, ami a sziklás hegy oldalában kanyarog felfelé 5 alagúton keresztül, 800 m szintkülönbséget megtéve. 1700 m magasságban autóparkolót építettek ki, ahonnan boltíves alagút vezet egy körcsarnokba. Innen vitte fel a prominens vendégeket egy zöld bőrülésekkel ellátott, sárgarézzel borított liftkabin, az 1834 m magasan álló születésnapi ajándékba, a Kehlsteinhaus-ba, ismertebb nevén a Sasfészekbe.

1939. április 20-át írunk, Adolf Hitler 50. születésnapját ünnepli.

De térjünk vissza a jelenbe…

Régi álmom vált valóra, amikor ezen az október végi vasárnapon felültem arra a buszra, ami Obersalzbergből lassan kezdte meg az emelkedést a kanyargós kehlsteini úton felfelé. Sűrű erdőn keresztül haladtunk előre, majd hirtelen fantasztikus látvány tárult elénk. Nem tudom mi volt az izgalmasabb. A helyenként félelmetesen keskeny és kanyargó út a lélegzetelállító magasságban, vagy pedig az Alpok hegyeire való egyedülálló kilátás a kristálytiszta időben? Csak tátottam a számat és nem tudtam betelni az élménnyel. Körülbelül 20 perc alatt értük el a fenti parkolót. A szívem hevesebben kezdett el verni, hiszen már csak pár méter választott el a várva várt pillanattól.

Megszűnt körülöttem az idő, és a turisták hada is eltűnt amikor beléptem a hatalmas kapun. Ahogy haladtam a terméskővel kirakott alagúton keresztül, mintha egyre visszább mentem volna az időben. A történelem egy kis darabkája megérinthetővé vált. Habár az arany liftben nincsenek már ott a zöld bőrülések és hering módjára préselődtünk be a többiekkel a kis kabinba, mégis nagy élmény volt. A liftkezelő előtt a falon egy régi fekete telefon lóg, ami akár az 1930/40-es évekből is származhatna.

Mint akit puskából lőttek ki ugrottam ki a liftből, vagyis ugrottam volna ki. Minél hamarabb látni akartam és átérezni a hely szellemét. A szellem helyett viszont turisták százaiba, ezreibe botlottam. Szinte mozdulni nem lehetett a tömegben. A Sasfészek falai ugyan változatlanul állnak, de a Bajor Tartományi Kormány múltat megsemmisítő terve olyan jól sikerült, hogy az eredeti berendezésből, illetve feelingből semmi sem maradt. Az évente milliónyi ide látogatót kiszolgáló étterem, kavézó működik az épületben. Tulajdonképpen egy kilátóról van szó, ahol már csak az eredeti márvány kandalló emlékeztet arra, hogy milyen lehetett annak idején az enteriör. Körbesétáltam a házban, illetve az étteremben miközben újra és újra próbáltam felfedezni “valamit” a múltból. Végül megadtam magam és átengedtem a gondolataimat a jelennek, a napon sütkérező hangosan hahótázó turistáknak és az Apfelstrudel-nek (almás rétes).

A legszebb kilátás a Kehlsteinhaus-ra és a környező vidékre fentről, a csúcskereszttől van. Érdemes felsétálni és megpihenni a fakereszt árnyékában. Amerre csak a szem ellát, hegyek magasodnak, a völgyben pedig ott csillog a napfényben a Königssee. Akár egészen Ausztriáig, Salzburgig is ellátni.

Habár a történelem egy sötét korszakában épült a Sasfészek, ma újra béke és nyugalom honol itt. Ismét süt a nap és újra a természet, a zöld legelők, türkíz tavak és az Alpok csúcsai uralják Obersalzberg és Berchtesgaden vidékét. Talán sikerült túllépni a múlton és tiszta szívvel élvezhetjük a jelent és kezdhetjük meg utunkat a jövő felé.

TOP 5 OBERSALZBERG, BERCHTESGADEN

1. Sok szép szállást, apró családi panziót találni Berchtesgaden környékén. Mi igazán otthon éreztük magunkat a Pension Elvira-ban Bischofswiesen-ben, ahol egy hatalmas szobát kaptunk panoráma ablakkal a mezőre és a hegyekre. Egész nap elüldögéltem volna a muskátlikkal díszített teraszon. Reggelire a háziak által készített lekvárokat és a környékről származó termékeket kaptunk. Legközelebb szeretnék tovább maradni ebben az idilli kis családi panzióban. (Pension Elvira)

2. Aki Berchtesgadenben jár, könnyen megtalálja a központban a Gasthof Restaurant Goldener Bär-t. Igazi ízletes bajor konyha jó áron.

3. “Must see” program a környékre látogatóknak a Kehlsteinhaus (Sasfészek) és a hegy lábánál fekvő obersalzbergi dokumentációs központ. A modernül kialakított kiállítás szemléletesen mutatja be a környék történetét. A múzeum az egyik régi épület maradványaira épült, egy részét összekötötték az obersalzbergi bunkerrendszerrel.

4. Pár km-re Obersalzberg-től egy hatalmas autóparkoló mellöl indul a 2019-ben teljesen felújított és modernizált Jennerbahn az 1800 m magasan fekvő kilátóba és síparadicsomba. A Jenner-ről tökéletes kilátás nyílik a szomszédos Kehlstein-ra a Sasfészekkel és a völgyben elterülő Königssee-re.

5. Ha szép napos időnk van, ne hagyjuk ki a csónakázást a Königssee türkízkék vizén. Fantasztikus látványban lesz részünk. Ha több időnk van, akár túrázhatunk is a tó körül.