Lánykából királynő – A Duna születése

Vannak álmok, amik rögtön teljesülnek, és vannak, amiknek több időre van szükségük. Így volt ez most is, amikor közel 20 évnek kellett eltelnie, hogy a vágyaimat cselekvés kövesse. Budapesten nőttem fel, a Duna része volt a mindennapjaimnak. El sem tudtam képzelni az életemet nélküle, olyan természetes volt a jelenléte, mint levegőt venni. Nap mint nap sétáltam a Rakparton, villamosoztam át a Margit hídon, vagy ebédeltem iskola után a Vásárcsarnok mellett a hullámokat nézve. Szerettem nyáron, amikor a Nap megcsillant a hajókkal teli vízen, de minden évben vártam a telet, hátha lesz olyan hideg, hogy jégzajlást lássak.

2001. decemberében aztán eljött az a nap, amikor is egy magyar ismeretterjesztő sorozatnak köszönhetően szárnyra kapott a fantáziám. Az “Európa kék szalagja, a Duna” című film egy evezős túra során mutatja be a Dunát a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Milyen érdekes, hogy mennyi minden hagy nyomot az ember életében, amit többé nem tud elfelejteni. Innentől kezdve romantikus kalandfilmbe illő vágyat éreztem, hogy egyszer én is láthassam a forrást.

Teltek-múltak az évek, de Európa kék szalagját nem tudtam elfelejteni.

Idén végre elérkezett az idő a nagy kalandhoz, és ezzel egy új, a Dunát bemutató hosszú távú sorozatot indítunk útjára. Szakaszról szakaszra szeretnénk végig menni Európa egyik legjelentősebb folyójának a mentén a következő években, hogy bemutathassuk az egyik legcsodálatosabb természeti jelenséget, ami szerves része a magyar kultúrának.

Na de induljunk végre el, és keressük meg a Duna forrását!

Donaueschingen, a Duna “igazi” forrása

Vajon tényleg Donaueschingen lenne a Duna “igazi” forrása? A feltett kérdés nem véletlen, hiszen több település is szívesen viselné a megtisztelő “Duna forrásvárosa” nevet. Gyerekként mindig olyan távolinak és rejtélyesnek tűnt a Fekete-erdő. Már korán megtanultuk az iskolában, hogy a Schwarzwald Németországban van, és ott ered a Duna. Mindig olyan távolinak és titokzatosnak tűnt, sokszor képzeltem el, milyen lehet egy ilyen nagy folyónak a forrása. Láttam magam előtt a sűrű erdőt, ahol a fák tényleg feketék, és ahol egy sziklából kibuggyanó patakocska folyik végig a zöld mohával borított talajba vágott mederben. Hányszor álmodtam ezzel a képpel.

Sok-sok évvel később végre ott álltam kalandra készen a Fekete-erdő egyik legismertebb városában, Donaueschingenben, a “forrásvárosban”. Gyermeki izgalommal néztem a nagy kőtáblát, amibe különböző nyelveken volt vésve, igen, ez az eredeti hely, ez a Duna forrása. Ujjammal végig követtem a folyó vonalát Németországtól kezdve, át az országokon egészen Romániáig, a deltáig. Boldogan, szinte futva mentem le a Fürstlich Fürstenbergische Schloß (Fürstenberg kastély) parkjáig, ahol végre megpillantottam a képekről már oly jól ismert márvány kutat, a Duna “hivatalos” forrását. (Donauquelle)

Egy elegánsan kiépített kör alakú medence mellett találtam magam, amiben szinte hihetetlenül türkiz színben békésen pihen a “Duna” vize, miközben Adolf Heer szobrászművész szinte már isteni mivoltában megformált Mutter Baar (Baar anya) alakja éppen hosszú útjára indítja fiatal lányát, a Dunát. Heroikus megjelenítése egy valóban nagy jelentőségű folyónak, mely különböző kultúrákat, nyelveket és történeteket fűz össze. Tíz ország, akiket nem csak a Duna, de múltjuk, jelenük és talán jövőjük is összeköt.

De tényleg itt ered a Duna? Nem egészen…

Ez a mesés márványkút mindössze a szépséget reprezentálja, ahova a vizet egy mesterségesen kiépített földalatti csatornán vezetik. Ez tulajdonképpen a Fekete-erdőből érkező esővíz, ami belefolyik a Brigach patakba. Ha szeretnénk jobban a történet végére járni, akkor keresgélnünk kell egy kicsit. Donaueschingen tökéletes kiindulópont, hogy megleljük a Duna “igazi” forrását.

Na de akkor most hol ered a Duna igazából?

Alig pár száz méterre a donaueschingeni Donauquelle szoborcsoportjától máris közelebb kerülünk az igazsághoz, ha a kastély fákkal és virágokkal borított kertjén átfolyó Brigach patakot követjük egészen addig, míg nem találkozik egy valamivel kisebb patakkal, a Breg-el. Ahogy a régi német mondás is tartja, “Brigach und Breg bringen die Donau zu Weg”, vagyis pontosan innentől, a két kis keskeny patak, a Brigach és a Breg összefolyásától hívjuk Dunának a Dunát. Itt állva ki gondolná, hogy több mint 2800 kilométert tesz meg Európán keresztül, a világon egyedüli folyóként tíz országot érintve, helyenként olyan fenséges nagy királynőként, mint Budapestnél.

Magasztos érzés töltött el, amint figyeltem a balról érkező Brigach-ot, jobbról a Breg-et, előttem pedig a Dunát. A 2020-ban megkezdett nagyszabású ökológiai tájrendezésnek és parkosításnak köszönhetően bokáig süllyedtem fehér sportcipőmben a sárban, de kit érdekelt, hiszen ott álltam, és azon gondolkodtam, ha innen elindítanék egy palackba csomagolt üzenetet, azt a szüleim megkapnák Budapesten.

Mielőtt tovább indultunk volna a Duna mentén, volt egy dolog ami nem hagyott nyugodni. Hol van az a Fekete-erdő ahol tényleg feketék a fák, és a sziklából kibuggyanó patak, amit álmaimban elképzeltem? Eldöntöttem, nem nyugszom, amíg nem járok a dolog végére. De hol van a “dolog” vége? Ott ahol a Brigach ered, vagy ott ahol a Breg?

Brigach vagy Breg?

Ahogy már korábban említettem, több település is szívesen viselné az izgalmasan hangzó “Duna forrásvárosa” nevet. Hivatalosan tényleg Donaueschingené a megtiszteltetés, de egy átalvatlan éjszaka és némi térkép böngészés után győzött a kalandvágy, így magunk mögött hagytuk a tóparton Unterkirnachban lévő meleg házikónkat, és nekivágtunk a szeles hideg esőben, hogy megkeressük a Brigach forrását. Némi erdőben bolyongás és a teheneknek kihúzott legelők határát jelölő ideiglenes kerítésekbe való folyamatos ütközés után végre ráleltünk a helyes útra. Igazi fekete-erdei tájon haladtunk egy igazi fekete-erdei tehenészet felé. Már messziről zengett a völgy a hangos “múúúh”-tól, a távolban lovak legelésztek békésen, míg a Bauernhof (gazdaság) gazdája hangos “Grüss Gott”-ot kiáltott integetve. Mintha csak egy képeskönyv lapjain jártunk volna. Olyan tökéletes és idilli volt minden, hogy már majdnem el is felejtettük mit keresünk. Akármilyen hihetetlen is, de itt, St. Georgen mellett, a Hirzbauernhof egyik épületének a pincéjében tör a felszínre az a bizonyos Brigach patak, ami 43 kilométer után összefolyik a Breg-el és Dunaként folytatja útját egészen a Fekete-tengerig. Lehet, nem a legvadregényesebb látvány, ahogy egy parasztház kertjében egy éppen csak csörgedező aprócska vízsugár folyik ki egy sziklából, de a tudat, hogy ez a pár csepp hamarosan Dunává duzzad, az lenyűgöző. Ennyi lenne? Itt a vége, pontosabban a kezdete a Duna történetének?

Donaueschingen mellett van egy másik hely is, ami szeretné magához csalogatni a Duna szerelmeseit, így nem engedi át olyan könnyen a dicsfényt. Furtwangen után nem sokkal vadabbá válik a táj, a Fekete-erdő dombjai és hegyei magasabbak, a fenyvesek sötétebbek lesznek. Az erdei közegben romantikus alakként tűnik fel a Martinskapelle parányi fehér épülete. Felérve csontig hatoló jeges szélben fogadott minket Danuvia, a folyók római istenének bronz szobra, aki Mutter Baarhoz hasonlóan óvó tekintettel indítja útjára a fiatal Dunát, pontosabban a Breg patakot. Azt hiszem, végre megtaláltuk a Duna forrását, hiszen ez a legtávolabbi pont a Fekete-tengertől. 1078 m magasból, a Fekete-erdő fái közül, zöldellő legelőkön vág utat magának a Breg, hogy Donaueschingennél a Brigach-al egyesülve Dunaként folytassa az útját tíz országon át a deltáig. Itt, Furtwangennél születik meg ő, a Duna.

Patakból folyó, a Duna újjászületik

Miután végre megleltük a Duna hivatalos és nem hivatalos forrását is, elindultunk, hogy Donaueschingentől egészen a Fekete-erdő széléig kövessük a lassan patakból folyóvá váló fiatal lányt. A Schwäbische Alb (Sváb-Alb) jura kori mészkőhegyeit átszelve vág utat magának az itt még idilli, csendesen folydogáló Duna, mielőtt egy Európán átívelő óriássá duzzadna. Tuttlingen magasságában már talán beszélhetünk folyóról, habár itt még közel sem akkora, hogy hajózható lenne. A város 2003-ban központi helyre emelte a Dunát, így a meder mentén parkokat, bicikli- és túravonalakat, promenádot építettek ki. Igazi városközponttá varázsolták, ami szerves része a helyiek mindennapjainak. Jelentős szerepet kap a természet, annak felfedezése és megóvása. Legyen szó kirándulásról a meder mentén, vagy kenuzásról, a Duna felső szakasza varázslatos kanyarulataival remek hely a kikapcsolódásra. A Naturpark Obere Donau (Felső Dunamenti Természeti Park) nyújtja az egyik legszebb kulisszát a fekete-erdei forrástól induló hosszú úton.

Indulásunk óta a Duna legalább kétszer, ha nem háromszor született meg. Hivatalosan Donaueschingennél a két patak összefolyásánál, nem hivatalosan a Brigach és a Breg patakok forrásánál. Tuttlingennél viszont szó szerint újjászületik. Egy a világon egyedülálló természeti jelenségnek köszönhetően egyszer csak eltűnik a mederből, beszivárog a mészköves talaj repedéseibe, majd 12 kilométer múlva újra felbukkan, hogy Sigmaringen irányába lassan elhagyja a Fekete-erdő térségét.

A Dunát bemutató sorozatunk első részét nem is zárhatnánk varázslatosabb helyen, mint a Hohenzollern hercegek valamikori székhelyén, Sigmaringenben. Kicsit fáradtan, kicsit kihűlve, de boldogan és élményekkel teli figyeltük, amint a szürke felhők mögül lebukó Nap narancsra festette a sziklán álló Schloß Hohenzollern (Hohenzollern kastély) tornyait, miközben aznap még utoljára megcsodálta magát a nyugodt Duna vizében.

Két aprócska patak tör utat a felszínre valahol a Fekete-erdő mélyén, hogy aztán egyesülve, immár Dunaként, egyre nagyobbra duzzadva folytassa útját országokat, kultúrákat és embereket összekötve. Magyarként, európaiként nincs is szebb annál, mint ott lenni ennek a csodának a születésénél, és Mutter Baar mellett állva figyelni hogyan válik fiatal lányból Európa királynőjévé.

TOP 10 Duna forrása – Schwarzwald

1. Ház a tónál. Unterkirnach egy apró település a Fekete-erdő déli részén Villingen-Schwenningen közelében. Tökéletes hely, ha csöndre és nyugalomra vágyunk. A Ferienwohnung Seeblick egy privát tulajdonban lévő apartman, ami szinte egyedüli házként áll a tó partján. Reggelente kacsák és vízi tyúkok lepik el a tavat, miközben egy gém tartja szemmel a történéseket. Itt igazán otthon érezhetjük magunkat.

2. Lehet, Unterkirnach nem a legnagyobb település a környéken, nincs olyan sok étterem, mint a közeli Villingen-Schwenningenben, de a Landgasthof zum Stadthof kínálja az egyik legfinomabb őz ragut, amit valaha is ettünk Baden-Württemberg tartományban. Házias ízek, családias hangulat vár ránk.

3. Ha elegünk van a zajból és a nyüzsgésből, Unterkirnach és környéke egy jó opció lehet. Több prémium túraútvonalat találhatunk különböző hosszúsággal és nehézségi fokkal. Minden korosztály megtalálhatja a számára legideálisabb “téma” kirándulást, legyen szó történelemről, az éltető vízről, vagy a növényeket és állatokat bemutató tanösvényről. Húzzuk fel a túrabakancsot, és induljunk el.

4. Mi lehetne izgalmasabb, mint a mesebeli Fekete-erdő közepén egy igazi gazdaságban, állatok között, friss levegőn eltölteni pár napot? És ha még ez a Bauernhof ad otthont a Brigach forrásának is? Kalandokban gazdag falusi turizmus vár ránk a Hirzbauernhof-on. (Youtube)

5. Zöldellő dombok és hegyek, sötét fenyvesek, legelésző tehenek, keskeny kanyargós utak, és a Breg patak, vagyis a Duna forrása vár ránk Furtwangenben. Miközben a Donauquelle felé gyalogolunk, érdemes megállni a hegy aljában lévő romantikus Martinskapelle-nél is, ami a Kolmenbauernhof tulajdonában van, akárcsak a fent, a forrásnál lévő Gasthof Kolmenhof. Ha elfáradtunk a kirándulásban, itt megpihenhetünk egy csésze forró csoki, vagy egy tál helyi specialitás mellett. Gyönyörű kilátás nyílik a Fekete-erdőre. Akár éjszakára is itt maradhatunk.

6. Donaueschingen kihagyhatatlan a Duna szerelmeseinek. Hivatalosan innen indul a Duna hosszú európai útjára. De nem csak a Donauquelle lehet vonzó az utazó számára. Színes házakkal teli hangulatos német óváros, a pompás Stadtkirche Sankt Johann, valamint hercegek és grófok által lakott park és kastély vár ránk. Érdemes egy kicsit sétálgatni, és magunkba szívni a valamikori Fürstenberg család által megalkotott eleganciát.

7. Tuttlingen leginkább az orvosi technológia iparáról híres, de azért találunk itt is szépséget bőven. Élvezzük a frissen született Duna látványát a promenádon sétálva, üljünk le és lógassuk a lábunkat a vízbe, vagy akár meg is kereshetjük, hova tűnik el a folyó a nyári hónapokban.

8. Sigmaringen a Hohenzollernek számomra egyik legszebb városa. Látogassuk meg a város fölött emelkedő kastélyt (Schloß Sigmaringen), sétáljunk az óváros szűk utcáin, csodáljuk meg a városi Sankt Johann templomot és a dombon álló rózsaszín Josefkapelle-t. Szálljunk biciklire, vagy fogjunk evezőt, és fedezzük fel a Duna romantikus kanyarulatait. És ne feledjük, a legszebb kilátás a Hohenzollern kastélyra a Duna partjáról nyílik, ahonnan igazi képeslap látványban lehet részünk.

9. Szárazföldön vagy vízen, ha szeretjük a Dunát és frissítő kikapcsolódásra vágyunk, ahol a természet a legszebb arcát mutatja meg nekünk, akkor a Naturpark Obere Donau a mi helyünk.

10. Tudom, tudom, Tribergben már jártunk… De ha Schwarzwald, akkor kihagyhatatlan az eredeti Schwarzwälder Kirschtorte. És hát mit tegyünk, ha Triberg és a Conditorei Schäfer olyan közel van a szállásunkhoz? (A feketeerdő torta történetéről és Tribergről itt olvashattok.)