Kambodzsa, a khmer királyok birodalma, ami rabul ejt – Angkor, Tonle Sap, Kulen Elephant Forest

Idén augusztusban lesz öt éve, hogy egy váratlan munkalehetőségnek köszönhetően elindultunk Pekingbe. Kína volt az első ázsiai ország, Peking az első ázsiai város ahol jártunk. Persze viccesen mindig mondogattuk, mi már voltunk Ázsiában, amikor Isztambulban áthajóztunk a másik oldalra. Ma visszagondolva mulatságosnak tűnhet, hogy korábbi életszakaszaimban nem nagyon vonzódtam a távolkeleti országokhoz. Művészettörténetből, iparművészettörténetből sokmindenről tanultam ami tetszett, mégis amikor felnőttem, figyelmem nagy részét Európa kulturális és természeti kincsei kötötték le. Azon az öt évvel ezelőtti augusztusi napon tőlem szokatlan módon, szinte teljesen felkészületlenül vágtam neki Kína fővárosának. Gondolom, mondanom sem kell, a kultúrsokk nagyon nagyot ütött.
Eltelt egy év, és egy újabb véletlennek köszönhetően egy másik számunkra ismeretlen távolkeleti országot ismerhettünk meg. Egy országot, amely nem csak azért nőtt a szívünkhöz, mert ezt az utazást nevezzük a nászutunknak. Vietnám örökre rabul ejtett minket mesébe illő tájaival, nyüzsgő városaival, ételeivel és kedves lakóival.

Milyen érdekes, hogy az élet úgy hozta másfél évvel ezelőtt, Kínában kell rálelnünk az új otthonunkra. A három hosszú évre bezárkózott ország alig pár hónapja nyitotta meg határait, így eljött az idő, hogy érkezésünk óta először elinduljunk egy újabb ismeretlen felé, ami ezúttal Kína hosszan elnyúló határvonalán kívül található.

Nem emlékszem pontosan, de Kambodzsa valamikor akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor Vietnámba utaztunk. Angkor Watról már gyerekként láttam képeket könyvekben, de ki gondolta volna, hogy egyszer ott fogok állni a dzsungel által benőtt templomok előtt. Míg mindenki Tájföldről beszélt, engem egyre inkább Kambodzsa foglalkoztatott. Habár beköszöntött az esős évszak és a velejáró forróság, mi mégis úgy határoztunk, irány Kambodzsa. Nem voltak elvárásaink, spontán és hirtelen döntöttünk a rövid utazás mellett. Nem tudtuk mi vár ránk a súlyos történelmet átélt délkelet-ázsiai országban.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Különleges “dzsungel hangokra” ébredtünk a Siem Reapben található dizájnos city hotelünkben. Késő éjszaka érkeztünk, de már akkor ámulatba estünk. Az éjszakai recepciós fiú mosolyogva, mezítláb, két kezét összetéve meghajolva fogadott minket. Miután megtöröltük a párás melegtől megizzadt arcunkat az illatos nedves törülközővel, és megittuk a jeges baracklevet a kis kerek fémpohárból, a fiú felkísért a szobánkba. Ugyan álmosak voltunk, szemünket alig bírtuk nyitva tartani, de szánk tátva maradt a csodálattól. Be kell valljam, nem számítottunk ilyen szép, hangulatos, és ennyire európai szállásra Kambodzsában. Csak a falon futkorászó apró gekkók, és a különleges éjszakai állathangok emlékeztettek minket arra, hogy nem otthon vagyunk.

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

The Aviary Hotel – Siem Reap
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Szinte el sem hittük, amikor a kora reggeli erős napfényben bekanyarodtunk a dzsungel fái által körbeölelt útra. Alig pár perc múlva a sűrű növényzet között kirajzolódott egy ősi épület körvonala. Ez a valóság lenne, vagy csak álmodunk, kérdeztük magunktól, miközben ott álltunk a valamikor virágzó és csodálatosan gazdag kultúrájú Khmer Királyság fővárosában Angkorban.

Az “Angkor” szó jelentése “város”, a szanszkrit “nagara” szóból származik. II. Dzsajavarman nevéhez fűződik a khmerek által később “Kambudzsának” nevezett egységes birodalom, illetve Angkor alapítása. (A királyság történetét 802-től számítják.) A Khmer Királysághoz tartoztak fénykorában a mai Kambodzsa síkságai, Laosz és Tájföld jelentős része, valamint a Mekong-deltavidék, a valamikori Kokinkína. Az évszázadok során egy egyedülálló, virágzó ázsiai birodalom jött létre, melynek a IX. és a XV. század között Angkor, illetve Angkor Thom volt a fővárosa. Ma azt mondhatnánk, Angkor a khmer templomok ősi városa, de valaha itt paloták, könyvtárak, lakóépületek és víztározók is voltak. Mivel csak a templomok épültek kőből, így ezek az épületek álltak ellen az idő vas fogának és a területét egyre inkább visszafoglaló őserdőnek. I. Szurjavarmant terjeszkedő politikájának köszönhetően a XI. század első felében Angkor lakosainak száma elérhette az 1 millió főt. Szinte felfoghatatlan a valamikori Khmer Birodalom mérete annak tudatában, hogy ebben az időben Európa legnagyobb városaiban mindössze pár tízezer ember élt.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A fák lombjai között vörösen izzott a forró napsütésben a X. század közepén épült Baksei Chamkrong. A négy szintes, meredeken égbetörő piramisszerű építmény tetején álló hindu templom őrizte valaha Siva isten aranyszobrát. A II. Harsavarman által édesapja emlékére épített szentély nevének jelentése “a madár, amely szárnyaival védte”. A legenda szerint egy hatalmas madár szállt le Angkor ostroma idején pontosan ezen a helyen, és óriási szárnyaival betakarva védte meg a menekülő királyt. Lehet, nekem is jól jött volna egy mesebeli madár, amikor úgy döntöttem, megmászom a szinte függőleges falakat a helyenként teljesen elkopott lépcsőkön. Mivel egy szabad madarat sem találtam a környéken, így maradt a négykézláb mászás.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Repüljünk előre egy kicsit az időben. Miután újra leérkeztem a földre a Baksei Chamkrong lábához, a fák között már látni lehetett felsejleni valami nagyon ismerőset. A széles vizesárok túlpartján álló 8 méter magas lateritből és agyagból készült fal közepén lévő elefántokkal és arcokkal díszített kapuhoz egy híd vezet, mely Angkor ikonikus látványai közé tartozik. Istenek és démonok mívesen faragott fejei között sétáltunk át a víz fölött a Khmer Királyság utolsó fővárosába nyíló öt kapu egyikéhez. A XII. század végén a “Nagy Építő” néven ismert VII. Dzsajavarman király megépítette Angkor Thom-ot, a “nagy várost”. A Khmer Birodalom történetének legismertebb uralkodója nem véletlenül kapta becenevét, hiszen 39 évig tartó uralkodása alatt több vallási és világi épületet építtetett, mint az összes többi uralkodó a birodalom fennállásának hat és fél évszázada alatt. Angkor Thom a földi mennyország szimbóluma, az univerzum kicsinyített mása, mely az első buddhista szellemben épült khmer város. A vizesárokkal és fallal védett városba a négy égtáj irányából öt csodálatos kapun és a hozzájuk vezető arcokkal díszített hidakon lehet bejutni, melyek a városfalon belül hosszú egyenes utakban folytatódnak.

Az Angkor Thom-ba vezető hidak két oldalát istenek és démonok szobrai díszítik. Kezükben a khmerek őseként tisztel Naga kígyót, a vizek szellemét tartják.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Még csak délelőtt volt, de szinte égetett a forróság, miközben egyre beljebb haladtunk kíváncsi majmok csoportjai között a dzsungel mélyére. Minden út középre vezet, minden út a Bayon templomnál ér össze. Már kívülről az első látvány ámulatba ejtő. A megzabolázott ősi vad környezetben egy csodálatosan kifinomult, aprólékosan kidolgozott, piramisszerűen magasodó hatalmas épületkomplexum áll. Vajon milyen lehetett, amikor négy évszázadnyi rejtőzködés után a kambodzsai őserdő felfedte titkait a XIX. századi francia kutatók előtt? Milyen döbbenet és csodálat lehetett úrrá rajtuk, amikor a fákkal sűrűn benőtt területen lassan előbújtak a valamikori Khmer Királyság székhelyének varázslatos templomtornyai?

Míg Angkor alapítója, II. Harsavarman az indiai-hindu tradíciók nyomán Siva kultuszát tette meg új birodalmának központi vallásának, addig Angkor Thom építtetője, VII. Dzsajavarman új vallást, a mahájána buddhizmust vezette be. Ennek az új vallási ideológiának az egyik legszebb emblematikus épülete, egyben Angkor utolsó és egyetlen temploma, amely tisztán a mahájána buddhizmus tanai szerint épült, a Bayon templom. Mintha különböző rétegeken, stációkon haladtunk volna kívülről befelé a fedett folyosókon, galériákon és teraszokon keresztül, hogy végül elérjük a belső szentélyt. A földi és az égi világot összekötő utunkat békés tekintetű, mosolygós arcok figyelték. A távolból sziklának tűnő tornyokhoz közelítve, egyre jobban kirajzolódtak a szemek, az orrok és a kedves enyhén felfelé ívelő szájak. Mindössze egy karnyújtásnyira álltunk a Bayon templom híres “arcos tornyaitól”. Akárcsak a körülöttünk lévő sűrű dzsungel, a 49 torony tetejét díszítő négy égtáj irányába figyelő arcok is égigérő faként tornyosultak fölénk.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A keleti tájolású Bayon templom Angkor Thom mértani középpontjában áll. Az istenkirály, VII. Dzsajavarman kultuszát szolgáló centrum és egyben személyes mauzóleum.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A külső reliefgalériák falait aprólékosan és élethűen kidolgozott domborművek díszítik, melyek a khmer nép történelmét és mindennapi életét mutatják be. Szárazföldi és tengeri csatajelenetek, piaci élet, kakasviadal, nyárson húst sütő parasztok, királyi mulatság, vallási szokások. Habár írásos dokumentumok nem maradtak fenn a Khmer Királyságról, azt hiszem ez az óriás “képeskönyv” sokmindent elmesél nekünk az akkori életről.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az apszarák (mennyei táncosnők) és földi másaik valaha a Bayon templom oszlopokkal díszített “tánctermében” lejtették légiesen finom és kecses táncukat.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Bayon templom díszes folyosóinak tetején összesen 49 lótuszvirághoz hasonló torony magasodik, melyeket mind a négy irányból, összesen 196 darab, 2,5 méter magas kőből faragott arc díszít. Ezek valószínűleg Sákjamuni Buddhat, vagy a földi istenségnek nyilvánított uralkodót, VII. Dzsajavarmant ábrázolják. A négy égtáj irányába figyelve őrzik a birodalmat még ma is.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A XIII. század közepén hindu templommá alakították, majd a század végén a théraváda buddhizmus szellemében újra átépítették.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Bayon templom 1992. óta mint Angkor romjainak része UNESCO világörökség.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A templom rekonstruálását a XX. század elején francia régészek (École Française d’Extrême-Orient) kezdték el. Ezt a munkát 1995-ben japán kutatók (Japanese Government team for the Safeguarding of Angkor) vették át, ma is ők dolgoznak az épület és a terület feltárásán és megóvásán.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az Elefántterasz VII. Dzsajavarman király és családja dísztribünje volt. Ünnepségek és felvonulások alkalmából innen nézte végig a dísszemléket. A tribün lépcsőjét ormányukban lótuszvirágot tartó elefántok díszítik. De találunk még itt életnagyságú oroszlánokat és garudákat (emberfejű sastestű teremtmény), apszarákat és elefántokat ábrázoló domborműveket is.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Kora reggel óta úton voltunk Angkor elvarázsolt városában. Már javában beköszöntött az esős évszak, de mi szerencsések voltunk, egy csepp eső sem esett az utazásunk alatt. A tiszta kék ég mellé viszont napsütés és 40 fok körüli izzasztó párás levegő társult. Jól esett visszahúzódni a kis étterembe az Angkort keresztülszelő csatornák egyike mellett. Kókuszdióban felszolgált jellegzetes kambodzsai zöldséges csirkét kaptunk, de nem nagyon tudtam enni a hőségben. Próbáltam mozdulatlanul ülni, gondoltam így kevésbé fogok izzadni, de mind hiába. Két pohár jeges cola és több liternyi hideg víz után ha nem is újult erővel, de szívemben kalandvággyal vetettem bele magam újra a “legekkel” teli kambodzsai dzsungelbe.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az időutazás folytatódott. Én voltam Korinna, Indiana Jones és Henri Mouhot egy személyben. Mintha egy filmdíszletbe csöppentünk volna. Talán a francia természettudós Henri Mouhot és expedíciós társai is hasonló módon érezték magukat, amikor először megpillantották az 1860-as évek elején a fák fogságába esett Ta Prohm kolostor magányos épületeit mélyen bent az őserdőben. Miután Angkort elhagyták lakói a XV. században, a természet szépen lassan visszavette ami az övé volt előtte, ezzel egy különleges, szinte valótlan látványt létrehozva. A sokszor 30-40 méter magas banyan-indiai fügefák és a kapokfák gyökereikkel körbefonták a díszes kőépületeket. A közel 400 évnyi magányban eggyé vált az emberi kéz és a természet által alkotott műalkotás, a közös teremtés pedig valami egészen különlegeset, egy földöntúli mesevilágot hozott létre.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ta Prohm (jelentése “Brahma isten ősatyja”) épületegyüttese szintén a “Nagy Építő” VII. Dzsajavarman király nevéhez fűződik. A templom-kolostor eredeti neve Rádzsavihara királyi templom volt, és az istenkirály és családtagjai halhatatlansági kultuszát szolgálta. Az épület központi alakja VII. Dzsajavarman édesanyja. Ta Prohm Angkor Wat mellett az angkori romváros legnagyobb építménye, ahol annak idején több ezren, magas rangú szerzetesek, tisztviselők és az ő asszisztenseik, mennyei táncosnők (apszarák) éltek. A kolostor mesés vagyonnal rendelkezett, a domborművekkel teli falakat és tornyokat arany és drágakövek díszítették.

A Ta Prohm kolostor-templomot a khmer templomépítészetre jellemző szimmetrikus alaprajzra építették a XII. század végén. Míg a Bayon templom piramisszerűen felfelé törekszik, addig Ta Prohm lapos, egyszintes. Az eredeti szerkezet ma nehezen felismerhető, mivel az óriási méretű, helyenként szinte fojtogató fák egybenőttek az épületekkel, sok folyosó, galéria járhatatlanná vált. De szerintem pont ez a különös szimbiózis teszi varázslatossá a helyet.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Az 1990-es évektől kezdve folyamatosan nőtt a Kambodzsába érkező turisták száma. A 2001-ben a Ta Prohm templom különleges világában Angelina Jolie főszereplésével forgatott Lara Croft: Tomb Raider filmnek köszönhetően igazi világhírre tett szert Angkor ősi városa.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Szívesen elidőztem volna még Indiana Jones, Henri Mouhot, vagy Lara Croft világában, de késő délutánra járt már, és még várt ránk a világ legnagyobb vallási komplexuma, mely egyben a Khmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását is szimbolizálja. A nemzeti büszkeség megtestesítője, ami a nemzeti zászlón, az állami címeren és a pénzen is megjelenik. Talán nics ember a világon, aki ne ismerné fel a jellegzetes sziluettet, Angkor Wat híres tornyait.

Angkor Wat (Angkor jelentése “főváros”, Wat “templom”) története korábbra, a XII. század elejére, II. Szurjavarman király idejére nyúlik vissza. A Khmer Királyság ebben az időben a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb birodalma volt, virágzó gazdaság és kultúra jellemezte. A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat, mindegyikük az őket és országukat védelmező istennek szentelt hatalmas templomot építtetett, akivel haláluk után egyesülni kívántak. II. Szurjavarman Visnu istenhez szeretett volna megtérni, Angkor Wat minden építménye a hindu vallás szimbólumaira utal. A négy világtáj felé tájolt templom kapocs a földi és az égi világ között. Teraszos, gúla alakú “templomhegy”, az univerzum közepe, a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma.

Az Angkor Wat körüli vizesárok az ősóceánt szimbolizálja, ahova a hívők lépcsőkön tudtak lemenni, hogy elvégezzék a rituális tisztálkodást. A területet körbeölelő fal a földre és a hegyekre utal.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A folyosók tetejéről öt lótuszrügy formájú torony nyúlik az ég felé, a legmagasabb a Meru-hegyet szimbolizálja, ami a hindu vallásban az univerzum szíve és az istenség lakhelye.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Angkor Wat a teljesség szimbóluma. A teraszokon, vagyis a szinteken végighaladva juthatunk el a tudáshoz és a lélek újjászületéséhez, majd az istenek házához és a világ középpontjához.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Nap egyre alacsonyabban járt, narancsosra festette Angkor Wat csodálatos épületét és a körülötte elterülő tájat is. A kis tó nyugodt vizén még megcsillantak a lótuszrügy tornyok mielőtt elsőtétült minden és nyugovóra tért a dzsungel világa. Az egész napos erős napsütéstől kitikkadva a jól lehűtött kocsiból pihegve figyeltem amint elhagyjuk Angkor ősi városát, és lassan visszatérünk a nyüzsgő Siem Reapbe. Hálát adtam azért, hogy eljutottam ide, és láthattam a világnak ezt a csodáját. Valótlannak tűnt, hogy otthonomtól ilyen távol megismerhettem a kambodzsai őserdő által rejtett titkok egy apró töredékét. A majmok, gekkók, színes lepkék és még számos más állat által lakott dzsungel több mint ezer épületet őriz a Khmer királyok fővárosából Angkorból, melyeknek feltárása és rekonstrukciója a mai napig folyik.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Angkor története és látványa kiszakított minket egy kicsit a jelenből és a valóságból. A valamikori khmer fővárostól és a mostani Siem Reaptől délnyugati irányba mindössze pár kilométerre találjuk Délkelet-Ázsia legnagyobb tavát. Talán nem véletlen, hogy a khmer civilizáció ennyire közel a Tonle Sap-hoz (Tonle Sap jelentése “nagy tó”) alakult ki, hiszen pont a jól szabályozott csatornák sokaságának és a mezőgazdaságnak köszönhetően vált virágzóvá a környék. Már jóval Angkor előtt, az I-VI. században voltak kisebb nagyobb fejedelemségek itt, később a VIII. században Angkor alapítója, II. Dzsajavarman több birodalmi székhelynek szánt központot hozott létre Tonle Sap északnyugati sarkában. A virágzó történelmi idők megismerése után kontraszt programként hatott, amikor a Siem Reapből kivezető főútról lefordultunk egy keskeny vörös színű földútra. Hosszan zötykölődtünk, mígnem lassan megváltozott körülöttünk az addigi őserdei táj. Eltűntek az égig nyúló fák, helyüket vakítóan kékszínű, magas vékony cölöpökre épített faházak vették át. Mögöttük dús zöld növényzet nőtt ki az alacsony vízből, mindenfelé színes csónakok hevertek. “Megérkeztünk már?”, kérdeztük folyamatosan, ahogy haladtunk a különleges építmények között. Végül kiszálltunk az autóból, hogy gyalog folytassuk az utunkat.

A forróság és a tűző Nap ma sem kímélt minket. De pont az erős fénynek köszönhetően igazi “színorgia” fogadott minket. Azt hiszem, a Karib térség falvai pompázhatnak ilyen vakító színekben. Kékek, zöldek, vörösek. Egyszerre volt csodálatosan szép és egyben sokkoló Kampong Kleang falu látványa. Egy magas, töltésszerű úton gyalogoltunk, két oldalon a vékony “gólyalábakon” álló házak. Alattuk az árnyékban fiatal asszonyok vidám csoportja éppen a halászhálókat javítgatta a földön ülve. Akárcsak a körülöttük futkorászó gyerekek, ők is mosolyogva fogadtak minket és behívtak maguk közé. Kedvességüknek és barátságos természetüknek köszönhetően bepillantást kaptunk egy számunkra ismeretlen világba, ami nekik a hétköznapokat jelenti.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Már több kilométer hosszan gyalogoltunk, de még mindig nem értettem, hol van az a híres “nagy tó” és miért ilyen alakúak a lakóházak. Ki akar minden nap ennyit lépcsőzni föl és le, gondoltam. A Tonle Sap egy nagyon különleges tó. A nyári monszun június és október között megduzzasztja a folyókat, ilyenkor az amúgy Mekong irányába folyó Tonle Sap folyó megváltoztatja az irányát és a Mekong vizét kezdi el a “nagy tóba”, a Tonle Sap-ba szállítani. Ebben az időszakban a Tonle Sap vízfelülete akár 10 000 km²-re növekedhet, így azok az “utak” és területek is víz alá kerülnek, ahol mi éppen úton voltunk gyalogosan a falu központja felé. Ezért épültek a kék házak ennyire magas cölöpökre, illetve sok lakóház, iskola, templom tutajokon lebeg a tavon. Ahogy a víz változtatja a partvonalát, úgy változtatják lakóhelyüket a “lebegő falvakban” lakó halászok és családjaik. Általában novemberben süllyed vissza a Tonle Sap folyó vize a tó vízszintje alá, így újra megváltozik a folyásirány a Mekong irányába.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Minden történet körbeér egyszer… Angkor ősi virágzó gazdagsága, templomok, paloták, melyek a Khmer Birodalom dicsőségét hirdették. Egy különleges tó, ami nagyban hozzájárult Angkor megszületéséhez és az akkori emberek jólétéhez. Megcsodáltuk Kambodzsa múltját, megismertük jelenét és beleláttunk egy kicsit a jövőbe, amikor utolsó napunkon találkoztunk Angkor valamikori elefántjaival a Kulen Elephant Forest-ben (Kulen Elefánt Erdő).

Azt hiszem, mindannyian láttunk videókat és képeket arról, hogy néhány ázsiai országban hogyan bánnak az elefántokkal, a tömeges turizmus érdekében mi mindenre kényszerítik őket. Ahogy az egész kambodzsai utazásunk, úgy a Kulen Elephant Forest is egy nagy meglepetés volt a számunkra. Kora reggel indultunk el a Kulen hegy lábánál elterülő 1100 hektáros Bos Thom erdőbe. A helyi faluban 106, elsősorban mezőgazdaságból élő család lakik a körülöttük lévő védett őserdő egyéb lakosaival. Színes madarak, kisemlősök, furcsa rovarok, szezonális ritka gyümölcsök, vadméz, gombák és megannyi kincs található meg ebben a trópusi őserdőben. De mi most valami másért érkeztünk ide, vendéglátóink jóval nagyobbak voltak és már türelmetlenül várakoztak. Azonban mielőtt elindultunk volna reggeli sétánkra, itt volt az idő, hogy elkészítsem leendő új barátaink egyik kedvenc “sütijét”. Egy kis ragacsos rizs, banán, tamarind, pici só és már kész is a finomság. Hátamon egy nagy kosár friss gyümölccsel, és természetesen a sütikkel, végre elindultunk.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Vidám ormánylengetés és hangos tülkölés fogadott minket. Alig tettem le a gyümölcsöskosarat a földre, ormányok nyúltak minden irányból a mini banánok felé. Egyik kezemben egy darab gyümölccsel, másikban a sütivel lassan, óvatosan indultam meg a hatalmas teremtmények felé. Karomat kinyújtottam előre, de nem kellett sokáig várnom. Abban a pillanatban két irányból két vastagbőrű hosszú ormány fonta körbe a csuklómat, és olyan gyorsasággal ragadták ki kezeimből az ajándékba hozott finomságokat, mintha azok ott se lettek volna. Szépen sorban, egyesével adagoltam nekik a számukra csak desszertnek tekinthető ételt, ők pedig boldogan habzsoltak. Miután kiürült a kosár, együtt indultunk meg a fák között, hogy ormányos barátaink megmutassák nekünk csodálatos új otthonukat és közben meséljenek.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Meséljenek arról a több mint 22 évről, amit az UNESCO világörökséghez tartozó Angkor ősi romjai között a turizmusban töltöttek. Fogságban éltek, turisták millióit szállítottak a hátukon a dzsungel által benőtt romok között. Meséltek arról a 75 rokonukról, akik még mindig fogságban élnek Kambodzsában. De ők már jó helyen vannak, és ezt ők is tudják. Jól megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik a Bos Thom erdőben a Kulen hegy lábánál a természetes közegükben. Szabadon és tehermentesen élnek, újra felfedezhetik a dzsungel világát, társasági életet élhetnek, és olyan természetes ételeket ehetnek, amiket régóta nem kaptak. A Kulen Elephant Forest gondozói mindent megtesznek, hogy Angkor elefántjainak boldog és kényelmes nyugdíjas éveket biztosítsanak. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy Angkor Wat mellett Kambodzsa másik szimbólumát az elefántok jelentik. A Kulen Elephant Forest békés ormányos lakói ismerik a múltat, és kíváncsian tekintenek a jövőbe annak a reményében, hogy a turizmus fókuszát kicsit jobban a természetvédelem felé lehet fordítani, ezzel megőrizve a természetes lakóhelyüket a dzsungeleket, és a bennük élő kambodzsai elefánt populációt.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Rövid utazásunk során nagy utat tettünk meg fejben és lélekben. Ahogy annak idején Vietnám, Kambodzsa is rabul ejtett minket. Csodálatraméltó dicsőséges angkori évszázadok, súlyos és véres XX. század, ami ott él minden helyi szívében. De amit láttunk és megtapasztaltunk ezalatt a pár nap alatt, az számomra egy bíztató jövőképet mutat. Kambodzsa és barátságos lakói jó úton haladnak egy modern és szebb élet felé.
Egyszer minden történet körbeér…