A sztárok sztárja, Burg Eltz
Valamikor réges régen, amikor még kisgyerek voltam, azt kérték tőlem a rajziskolában, hogy fessem meg azt a helyet ahol élni szeretnék. A társaim nagy része szebbnél szebb házakat festett zöldellő kerttel, sárgán ragyogó nappal. Akkor még nem lehetett annyit és úgy utazni, mint manapság, és a külföldi könyvek és albumok is fehér holló ritkaságnak számítottak. Elővettem egy papírt és festeni kezdtem. Szárnyalt a fantáziám, miközben lassan kirajzolódott egy magas sziklán álló több tornyú vár, sötét felhőkkel körbevéve. Senki sem értette a rajzomat, de én biztos voltam benne, az a bizonyos vár igenis létezik, ott fogok egyszer lakni. Évekig őrizgettem a képet, mígnem egy nap szembe jött velem az igazi. Ott álltam előtte, és nem hittem el amit látok. Gyerekként megfestettem egy az egyben Németország, és talán a világ egyik legismertebb kastélyát, a Schloß Neuschwansteint. Szerelem első látásra, ami a mai napig tart. Egy kicsit talán bennem is van II. Ludwigból és az ő mesékbe vetett hitéből.
De hogy kerültem Bajorországból Rheinland-Pfalzba? Az idei év inkább Németország, azon belül is a saját, illetve a szomszédos tartományok felfedezéséről szólt. Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt a vonatom végig kanyargott a Rajna mentén Köln irányába. Mintha egy mesevilágba csöppentem volna, szőlővel borított hegyek, középkori lovagvárak és várromok lépten-nyomon. Akkor még nem tudtam hol járok, hogy hívják ezt a csodálatos környéket, de vissza akartam menni. Sok idő telt el azóta, sokfelé jártam a világban, mire elérkezett az idő, hogy felfedezhessem azt a bizonyos Közép-Rajna-vidéket, amit jól ismertem Richard Wagner operáiból, vagy William Turner festményeiről.
Álmaim vára még várat magára
Ébredés után még az ágyban ültem a boppardi szobánkban, és lapozgattam az új Németország könyvemet. Ami megtetszett, vagy érdekelt, gyorsan kikerestem a telefonomon neten is. Nézegettem a környéken lévő varázslatos helyeket, és azon gondolkodtam, mi fér bele egy rövid hétvégébe. Igazából Németország legszebb függőhídját, a Haengeseilbrücke Geierlayt szerettük volna megnézni Mörsdorfban, de akkor felugrott egy kép a kijelzőn. Sűrű erdővel övezett völgyben, egy szikla tetején ott állt ő, a várak várja, a Burg Eltz (Eltzi vár). Egyből a régi festményem jutott eszembe, ami talán itt még több hasonlóságot mutatott. Pont amilyennek megálmodtam. Nem is volt többé kérdéses, függőhíd marad legközelebbre, irány a Mosel folyó és az Eltzi erdő.
Igazából már érkezéskor gyanús volt egy kicsit a dolog, de akkor még nem gondoltunk semmi rosszra. A parkolóhoz vezető autóúton végig állt a sor, mind a két oldalon kocsik parkoltak. Csak a szerencsének, és egy kedves családnak köszönhető, hogy kaptunk helyet a lentebbi parkolóban. Átadták nekünk a parkolójegyüket és figyelmeztettek minket, hogy ne számítsunk sok jóra, ma már nem fogunk bejutni. Ez déli 12 órakor volt. Persze, persze, gondoltam. Az nem lehet, hogy ne lássam az újonnan felfedezett álmaim várát. Szandál le, sportcipő fel, és már indultunk is az erdőbe.
Hazudnék, ha azt mondanám, gyerekjáték volt eljutni a kitűzött célig. Viszonylag sokat, és eléggé meredeken vezet föl és le az erdei út. Az Eltzer Wald (Eltzi erdő) természetvédelmi terület, ahol több mint 2000 növény és állatfaj megtalálható, így van bőven mit nézni a menetelés közben. Aznap viszont nagyon meleg volt, turisták hada vett körbe minket minden irányból, ami türelmetlenné és nyűgössé tett. Be kell valljam, kicsit könnyebb megközelítésre számítottam.
Végre felértünk, és megpillanthattam először életemben élőben a sziklán, de mégis a völgyben álló több mint 850 éves várat. Nem hittem a szememnek, pont mint a mesékben, és pont mint a gyerekkori rajzomon. Hevesen kezdett verni a szívem, közelebb és közelebb akartam jutni hozzá. Lelkesedésem mindössze pár percig tartott, szinte pillanatok alatt döbbenet és elkeseredettség váltotta fel. A bejárati fa kapukhoz vezető kőhídon falba, egy emberfalba ütköztünk, ami több kilométeren át kígyózott fel a hegy irányába a tűző napon. Ott álltunk közvetlenül előtte, de se bejutni nem tudtunk, sem fotózni nem sikerült a kordonokkal irányított tömegtől. Nagyon nehéz pillanat volt, de van amikor egy travel blogger sem tud mit csinálni, el kellett engednem, és bele kellett nyugodnom, hogy álmaim vára még várat magára.
Burg Eltz, az Instagram királya
Azt hiszem, eddig még nem említettem, minek köszönheti a Burg Eltz, hogy Németország egyik első számú látványosságává vált. A középkori lovagvárak egyik legszebbikéről beszélünk, ami túlélte a történelem összes háborúját, valószínűleg az erdő mélyére rejtett elhelyezkedésének köszönhetően. A mai napig pont úgy néz ki, mint fénykorában, tankönyvbe illő tökéletes mesevár. De ha ilyen eldugott, akkor mit keres itt ennyi turista? A válasz, INSTAGRAM!
Igen, igen, én is megkerestem az Eltzi várat az Instagramon. Nem is vagy igazi blogger, influencer, ha nem készítesz legalább egy képet lobogó hosszú ruhában, “Insta” kalappal a fejeden, háttal a kamerának, mintha futnál a tündérmesébe illő vár felé. Ha rákeresünk, láthatjuk, csak akkor vagy menő a digitális tartalom készítő világban, ha minél több Instagram “hot spot-nál” készítesz pont ugyanolyan fotót, mint több millióan mások. A Burg Eltz az egyik ilyen Insta “hot spot”. Művészként felteszem a kérdést, mi értelme van megcsinálni egy olyan képet, amit már más lefotózott? Miért kell valamit egy az egyben lemásolni? Miért nem törekszik a fiatal generáció valami újra, valami egyedire? Hogy akar az influencer példát mutatni, “befolyásolni” másokat, ha önmaga csak egy klón? Mióta létre jött a Korinna’s World Travel, Art & More… utazási blog, és hétről hétre írok, napról napra foglalkozom a saját Instagram oldalammal, egyre több kérdés merül fel bennem. Adjam el a lelkem több követőért, vagy maradjak inkább én? A választ szerintem tudjátok…
De térjünk vissza a várak várához, a Burg Eltzhez. Mivel nem hagyott nyugodni, hogy nem jutottunk be, és nem tudtunk fotózni a környéken, így egy őszi napon visszatértünk. Ezúttal reggel 5-kor keltünk, és a rövidebb, de meredekebb úton másztunk először fel, majd le a völgybe a hajnali ködben. Körülöttünk lassan ébredezett az erdő, őzek dugták ki a fejüket kíváncsian a fák mögül. Akármilyen hihetetlen is, de elkéstünk. 8 órakor már sorban álltak az Instagram “kislányok” bőröndökkel megpakolva, amiből egymás után vették elő a fehér lobogós ruhát, majd a pirosat, és így tovább. Barna hosszú haj, kalap, futás a kőhídon a kapuk felé. Egyszerre volt nevetséges és szomorú a látvány. Ennyire fontos az a bizonyos 15 perc hírnév az Instagramon?
Fotó ezen a reggelen sem készült, de legalább elsőként léphettünk be nyitáskor a vár falain belülre. Végre bent voltunk! Ahogy már említettem, a Burg Eltz több mint 850 éves múltra tekint vissza. Az Eltzi erdő mélyén, egy völgyben álló sziklán magasodik az ég felé, három irányból az Elzbach patak által körbefolyva. Valaha a Mosel-Maifeld-Eifel közti fontos szerepet betöltő kereskedelmi út védelmére épült. A környezeti adottságoknak köszönhetően alapterülete viszonylag kicsi, inkább felfele építkezik a nyolc lakótornyú középkori lovagvár. Az aprócska belső udvaron állva egyszerre láthatjuk közel 500 év különböző stílusú építészetét, mely az Eltz család három ágának közös és egyidejű hol békés, hol viharos itt lakásának köszönhető. A várnak csak egy része látogatható vezetett csoportokban, ahol megismerhetjük a teljes történetet. Nem csak kívülről maradt meg épen, a belső tereket, szobákat mind eredeti bútorok, díszek teszik tökéletessé. Igazi időutazás vissza a múltba.
A XIX. században feléledt romantika utáni vágynak köszönhető, hogy Gróf Karl zu Eltz nekilátott az idős vár restaurálásának. Modern gondolkodású ember lévén felfedezte a múlt jelentőségét, így nem építette újjá, nem változtatott semmit az eredeti szerkezeten, hanem igazi hozzáértéssel és érzéssel, tudatosan hozott rendbe mindent. A mai napig csodájára járnak a történészek és a restaurátorok Gróf Karl zu Eltz tökéletes munkájának. Hálásak lehetünk neki, talán nélküle nem lenne ma Németország egyik legszebb és legjobb állapotban megmaradt lovagvára a Burg Eltz.
850 év történelem kőbe vésve egy család kezében. A hely különlegességéhez hozzátartozik még, hogy a mai napig ugyanannak az egy családnak a tulajdonában van, immár a 33. generáció óta. Dr. Karl Graf von und zu Eltz-Kempenich, nevezett Faust von Stromberg a családjával Frankfurtban él.
Akkor talán harmadszorra sikerül…
Mivel még mindig nem voltak fotóink, úgy gondoltuk, ha lúd legyen kövér, így másnap még korábban keltünk. Ezúttal már napfelkeltekor, reggel 7-kor az Eltzi vár előtt álltunk. Hideg, ködös őszi reggel volt, de megérte. Aznap egyetlen egy Instagram “kislány” sem pózolt ott, két-három másik fotóssal néztük együtt, amint a piros favázas tornyok mögött sárgára festi a Nap az erdő fáit. Csönd és nyugalom honolt a tájon. Végre csak a miénk volt ő, a várak vára. A Burg Eltz nem adta magát könnyen, de végre sikerült, harmadszorra elkészültek a mi képeink is, amik csak azért se lettek olyanok, mint az Instagramon.
Megérte? Megérte!
KORINNAS’S WORLD INFO
- A Burg Eltz kb. március végétől november 1-ig látogatható szervezett csoportokban, a téli hónapokban zárva van. Jegyet csak a helyszínen lehet venni. Két lenti parkoló van, amik viszonylag gyorsan megtelnek. Innen két úton gyalogolhatunk fel a várhoz, vagy igénybe vehetjük külön összegért a shuttle buszt.
- TIPP: Ha csak a várat és a környezetét szeretnénk fotózni, akkor érdemes nyitás előtt napfelkeltekor, vagy zárás után odamenni. Ilyenkor nincs annyi turista.
- A Burg Eltz honlapja : www.burg-eltz.de