Travel

Ahol az orosz-kínai jégtündérek laknak – Harbin

Kinyitottam a szememet és felhúztam a napellenzőt a kis ovális ablakon. Melegen sütött be a nap az arcomra, miközben kint a varázslatosan kék ég alatt hol fehér sakktáblára emlékeztető szabályos négyzetekre felosztott földek, hol havas hegycsúcsok látványa váltakozott. Innen a magasból kietlennek tűnt a gyönyörű fagyos táj. Szinte éreztem a csontjaimban a hideget, pedig akkor még nem is érkeztünk meg Harbinba.

A reptéren öltöző kabinok sora fogadott minket, ahol a délebbről érkezett rutinos utasok átcserélhették öltözéküket. Fejben mi is tudtuk mi vár ránk odakint, a valóságban mégis elképzelhetetlen volt, hogy milyen lesz, hogyan fog reagálni a testünk. Magamra vettem pár plusz réteget a speciálisan erre az utazásra vásárolt ruháimból, cipőt cseréltem, arcomra húztam a kötött kasmír arcvédőt. Amilyen lassan, komótosan nyílt szét a reptér érkezési csarnokának fotocellás ajtaja, olyan gyorsan ütött meg a szibériai hideg. Pillanatok alatt hatolt a csontjaimig fájdalmasan. Délután 5-kor -33 fok fogadott minket Kína Heilongjiang tartományának fővárosában, Harbinban.

Miközben a fűtött taxi szőrmével borított ülésén ülve próbált magához térni a testem, a befagyott, jégvirágos ablakon át figyeltem ahogy közeledünk a belváros felé. Széles utak, hatalmas több sávos körforgalmak, szögletes magas betonházak, mint azt már több kínai nagyvárosban is megszokhattuk. Itt azonban mégis volt valami szépség. Minél jobban közeledtünk a centrumhoz, annál több színesen megvilágított jégből épített épület, jégből faragott szobor, műalkotás kísérte utunkat. Hihetetlen volt, hogy annyi fotó és videó után végre valóssággá vált Északkelet-Kína híres “jégvárosa” (bīng chéng, 冰城).

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Modern Hotel halljába belépve mintha elhagytuk volna Kínát. Valami fura érzésem támadt. Ugyan mindenfelé plüss állatfigurás sapkába és szőrmébe “becsomagolt” kínaiak nyüzsögtek, de hatalmas fém szamovárokban gőzölgött a forró tea, miközben kelet-európai arcokat ábrázoló fotók néztek vissza rám a cirill betűs feliratok közül. Úgy tűnt, nem csak az országhatárt léptük át észrevétlenül, de az időben is visszarepültünk valahova az 1900-as évek eleji Oroszországba. Ez az érzés csak tovább fokozódott, miután a történelmi épületből kilépve végigsétáltunk a főutcán. Párizs, Bécs, vagy talán Budapest lenne? A múltszázad eleji alacsonyabb, 3-4 emeletes házak fényárban úsztak. Elvesztem az időben és a térben a milliónyi színes csillag alatt hömpölygő embertömegben. Ismétlődő orosz dallam szólt a klasszikus díszes villanypóznákra fellógatott kínai újévi piros lampionok közül a hangszórókból. Cirill betűs neon feliratok előtt gyerekek és felnőttek pózoltak vidáman a jégszobrokkal. Kezükben jégkrém a több mint -30 fokos estében, jeges cukrozott gyümölcs és fűszeres kolbász. De most tényleg, melyik országba és melyik korba csöppentünk?

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

“Oriental Moscow”

Akárcsak Kína számos városa, Harbin (Hā’ěrbīn, 哈尔滨) is hosszú történelmi és kulturális múltra tekint vissza. A neve eredetileg mandzsu szó volt, aminek jelentése a “halászhálók szárításának helye”. A Songhua folyó partján lévő valamikori halász település a XIX. század végén és a XX. század elején átment változásoknak és fejlődésnek köszönhetően Északkelet-Kína egyik legnagyobb városává nőtte ki magát, ahol ma több, mint 10 millió ember él. 1898-ban a transzszibériai vasút mérnökeinek táboraként jelölték ki az apró halászfalut, várost alapítottak, ahova egyre több bevándorló érkezett Oroszországból, Lengyelországból és Mandzsúriából. Az 1917-es novemberi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után több, mint 100,000 legyőzött orosz fehérgárdista menekült Harbinba, ezzel létrehozva a Szovjetunuón kívüli legnagyobb orosz közösséget. A korabeli írások szerint a Harbinba érkező bevándorlók nem számítottak kisebbségnek egy idegen környezetben. Egy majdnem teljesen orosz városba érkeztek, ahol orosz iskolarendszer, orosz nyelvű újság, orosz kultúra és élet várta őket. Az itt élő orosz családok jómódúak voltak, az utolsó európai divat szerint öltözködtek. Az 1920-as években Harbint Kína divatfővárosának tartották, hiszen Párizsból és Moszkvából hamarabb érkeztek meg ide a legújabb trendek, mint Sanghajba. Érdekes, hogy az I.Világháború után orosz fogságba került tehetséges fiatal magyar építész, Hudec László ebben az időszakban, 1918. tavaszán döntött úgy, eljött az idő, hogy megszökjön. Több hónapos megerőltető út után ért Harbinba, ahonnan tovább utazva 1918. októberében érkezett meg Sanghajba. 

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Harbin fő sétálóutcája, valaha Kitayskaya ulitsa (“Kínai utca” oroszul, Китайская улица), az 1920-as évek óta Zhōngyāng dàjiē (“Közép főutca”, 中央大街), mindig is csillogó kirakatairól, elegáns üzleteiről, drága éttermeiről volt híres. Neve eggyé vált a modernitással, így nem csoda, hogy az 1913-ban vagy 1914-ben épült szállodát Moderne Hotelnek (ma Modern Hotel) nevezték el. A korabeli sajtó így ír róla: “Egy hatalmas háromszintes ház, melyben szálloda étteremmel, pékség kávézóval és mozival (illiuzion) található, mindezt „Modern” gyűjtőnéven.” Míg kívülről még mindig régi fényében tündököl az épület, a szobák inkább egy letűnt kor emlékei. Ennek ellenére kedvelt helye a turistáknak, mind a szálloda, mind az étterem nagyon felkapott a Harbinba látogatók körében.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

1931- és 1945. között Harbin volt Mandzsukuo japán bábállam legnagyobb városa, amit 1945-ben a Szovjetunió visszavett, majd 1952-ben visszaadott Kínának. Ez a rövid történelmi áttekintés talán választ ad arra, miért téveszti meg az odalátogatót Harbin látképe. 

De térjünk vissza a jelenbeli múltba, ahol az utcákon sétálva egy az európai, orosz és kínai, bizánci és barokk stílusok keveredéséből kialakult nagyon érdekes és szerethető város mutatkozik be nekünk. Természetesen nem csak az építészetben találkozunk ezzel a különleges egyveleggel, hanem az étkezésben, művészetekben és az öltözködésben is.  

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Orosz specialitás, és szinte minden boltban kapható a Zhongyang utcán a fekete vagy hagyományos rozskenyérből készült erjesztett ital, a Kvas (квас).
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Jégvarázs

Január és február mindig az év leghidegebb két hónapja Harbinban. Az idei év még a szokásostól is fagyosabb volt. De akkor miért pont ekkor érkezik a legtöbb túrista? A gyönyörű orosz épületek, a Songhua folyó és a mögötte lenyugvó Nap, az ízletes dongbei ételek és az orosz-kínai kultúra izgalmas egyvelege egész évben itt van, a nyár pedig sokkal kellemesebb és lágyabb mint Kína déli részein, ahol tombol a hőség. A téli látogatásnak egy oka van, ez az ok pedig nem más, mint a jég, ami világhírűvé tette Harbint.

Nem volt hosszú az éjszaka a légkondícionálóval “fűtött” múltbéli szobánkban. Még sötét volt kint, amikor elhúztam a függönyöket és kinéztem a kietlen utcára. A telefonom -35 fokot mutatott. Azt hiszem, legalább egy fél óráig tartott mire sikerült felöltöznöm. Hat réteg fölül, három réteg alul, két sízokni, hócsizma, tollkabát, arcmaszk, sál, sapka és két síkesztyű. A végén körülbelül 10kg volt az összes ruha ami rám került, mozogni szinte lehetetlen volt benne. Akármilyen hihetetlen is, de még így is enyhe fagyási sebekkel az arcunkon és a kezünkön tértünk vissza Sanghajba.

Még a szemöldököm és a szempilláim is megfagytak.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A kis arany színű buszunk már ott várt a hotel előtt, hogy elinduljunk a Songhua folyó északi partján található Sun Island-re. Akárcsak egy nappal korábban a taxiban, itt a buszban is jégvirágok lepték be az ablaküveget. Néha lekapartam őket a kezemmel, hogy láthassam az ébredező várost, ahogy megcsillan a felkelő téli Nap fénye a bizánci stílusú arany hagymakupolákon. 

Ha emlékeim nem csalnak, még sosem láttam a Dunát teljesen befagyva Budapesten. Egész eddigi életemben talán kétszer éltem át olyan hideg telet Magyarországon, amikor jégzajlást lehetett látni a Rakpartról. Lehet hogy mese, lehet hogy nem, de mindig szerettem azt a legendát, amikor Mátyás királyt a befagyott Duna jegén megkoronázták. Elképzeltem, amint az udvar felsorakozik díszes téli kelmékbe öltözve a téli szélben lobogó zászlók alatt. Harbin folyója, a Songhua folyó (Sōnghuā Jiāng, 松花江, orosz nevén Сунгари Sungari) az északról érkező szibériai hidegnek köszönhetően minden évben körülbelül 1 méter vastagon befagy. Ennek köszönhetően igazi téli szórakozóhellyé válik a jég. Hosszú szőrű lovak húznak hintót, gyerekek és felnőttek korcsolyáznak, szánkóznak, terepjáró mögé kötött hatalmas “úszógumikban” ülve driftelnek, sőt a legbátrabbak még a jégbe vájt “medencében” úszhatnak is. 

A befagyott Songhua folyó a felkelő téli Nap fényében.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Reggeliző lovak a Songhua folyó jegén.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A befagyott Songhua folyó és a medence, amibe csak a legbátrabbak ugranak bele. Hihetetlen, de akad bőven vállalkozó.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A kora reggeli téli fényben átkeltünk a folyó felett átívelő gyalogos hídon, miközben néztem a még kicsit álmos lovakat. Pár lépés múlva végre megpillantottuk a híres bejáratot. 35. Harbin International Snow Sculpture Art Expo, vagyis a 35. Harbini Nemzetközi Hószobor Művészeti Kiállítás. A Sun Island-en (“Nap sziget”) és a város több pontján minden év január 5. és február vége között megrendezett hó- és jég fesztivál a világ négy legnagyobb ilyen jellegű kiállítása közé tartozik. Művészek érkeznek a földkerekség minden pontjáról Harbinba, hogy megmérettessenek, eszmét cseréljenek. Életnagyságú épületek, figuratív és nonfiguratív szobrok kisebb-nagyobb (leginkább hatalmas) méretben, mind hóból kifaragva. Precizitás és kifinomultság az utolsó részletekig. Hóba álmodott történetek, melyek egy jeges fehér mesevilágba repítenek minket.

35. Harbini Nemzetközi Hószobor Művészeti Kiállítás
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Bing Dwen Dwen forever!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A csirke, a kecske és a tigris, avagy “kenyeret és cirkuszt” a népnek

Dél környékére -20 fokig “melegedett” az idő, ennek ellenére alig vártuk, hogy a több órás szabadtéri program után végre beüljünk ebédre. A privát szoba közepén kerek asztalon három gőzölgő lángoló óriás wokban főttek a dongbei specialitások. Krumpli, zöldbab, különböző húsok. Szakácsunk nagy karmozdulatokkal lendületesen kavarta a forró ételt, miközben további friss zöldségeket adott hozzá. A wokokban izzó ételekből sűrű fehér gőz szállt fel, ami belepte a szobát. Még a falakon is folyt a víz a párától. Az egyik mozdulatnál aztán hirtelen valami szó szerint szembenézett velünk. Azt már tudtuk, hogy Kínában igen kedvelt a csirkeláb, szinte minden étterem menüjében megtaláljuk különböző változatait, még utcai snackként is kapható. Ez alkalommal azonban egy komplett kakasfej figyelt minket az edényből. Azt hiszem, ennek a fogásnak jobban örültek volna újdonsült szőrös barátaink, a szibériai tigrisek.

Valaki visszanézett a wokból…
A dongbei ételek amúgy nagyon finomak, az ízek által egy kicsit otthon jártunk Magyarországon.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Harbinba érkezésünkkor talán az egyik legjobban várt program a 东北虎林园 (Dōngběi hǔ lín yuán), vagyis a Szibéria Tigrispark volt. Alig vártuk, hogy láthassuk a hóban rohangáló fehér tigriseket, ahogy azt a fotókon láttuk az interneten. A szibériai tigris a legnagyobb a vadmacskák közül, aki sajnos a környezeti változásoknak köszönhetően majdnem kihalt. Az 1980-as években Kína az első számú védett állatok közé sorolta ezt a fajt, és létrehozta a harbini tigrisparkot, ahol a védelem és a tenyésztés a fő célkitűzés. Ma körülbelül 1000 példány él itt néhány oroszlán és puma társaságában.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lerácsozott sárga kisbuszokba ültünk be és elindultunk a kerítések irányába. Mintha a Jurassic Park film szereplői lettünk volna, egymás után nyíltak a rácsok, miközben haladtunk a megfagyott havon a várva várt tigrisek felé. Már közel jártunk, amikor az egyik kapunál hirtelen megállt a buszunk és nem tudtunk tovább menni. Ekkor láttuk meg az első tigrist. Komótosan járkált fel-alá hosszú vastag téli bundájában. Tekintélyes mérete, hatalmas mancsai és figyelő tekintete elgondolkodtatott. Éreztem, hogy hiába ülünk a lerácsozott buszokban, egy pillanat alatt fordulhat a kocka. Miközben figyeltem a tiszteletre méltó állatot és ő is figyelt minket, sofőrünk percekig tartó ideges rádiózásba kezdett. Kiderült, pont ott, pont a több mint 200 kilós tigris mellett robbantunk le, így érthető volt sofőrünk felajzott lelkiállapota. Az új busz szorosan a miénk mellé parkolt le, minket pedig szinte futva tereltek át a másik járműbe. Végre folytathattuk, pontosabban elkezdhettük az utunkat az óriás vadmacskák világába.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Állítólag a téli időszakban a legaktívabbak a szibériai tigrisek, mi mégis egy más képet láttunk. Legtöbbjük lusta, unott és túlsúlyos volt. Ennek valószínűleg pont a túlzott turizmus az oka. A gyerekkoromban apától oly gyakran hallott latin mondás “Panem et circenses.”, vagyis “Kenyeret és cirkuszt.” itt tökéletes valóságában jelenik meg. Tegyünk meg mindent a nép, ez esetben a turista szórakoztatásáért, teljesítsük minden vágyát, legyen show. Ha kedvünk lenne egy kis “mulatságra”, nyers húsdarabkákat, de még élő csirkét, kacsát és kecskét is vehetünk, amit aztán be lehet dobni a tigrisek közé, hogy élőben láthassuk az “igazi vadont”. Nem tudom ki hogy van vele, se nekem, se pedig a sok ételtől lassan mozdulni alig tudó szibériai tigrisnek sem volt akkora móka, mint az élő csirkét dobáló turistáknak. Véleményem szerint ezt a pénzt máshogyan is lehetne a park szőrös lakóira költeni. 

Kicsit lehangoltan, keserű szájízzel indultunk el vissza Harbin belvárosa felé.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Még több jég, még több hó, irány a jeges “Disneyland!

Mielőtt folytattuk volna fagyos utunkat a jég és hó mesés világába, megálltunk megcsodálni a Zhongyang utcától mindössze pár perc sétára található Szent Zsófia székesegyházat (Shèng Suǒfēiyà jiàotáng, 圣索菲亚教堂, orosz nevén Софийский собор). A neo-bizánci stílusban épült orosz templom a világhírű jégfesztivál mellett Harbin másik híres jelképe. Még éppen időben értünk oda, hogy a város fölött lebukó Nap narancsosan világítsa meg a kicsit a moszkvai Vörös térre emlékeztető teret. Mindössze négy évvel a Vlagyivosztokot Északkelet-Kínával összekötő transszibériai vasút befejezése után, 1907-ben építették a Szent Zsófia székesegyházat, először fából. Újabb négy év telt el, amikor az oroszok újraépítették, majd 1923-ban kezdetét vette az újabb orosz átépítés. 1932. novemberében készült el a végleges monumentális műalkotás, ami a legnagyobb keleti ortodox templom a Távol-Keleten. Az idő vas foga és a történelem majdnem teljesen elpusztította az “Isten keze által akotott” szépséget, de szerencsére 1996-ban az állami védelem alatt álló Kulturális Ereklyék közé sorolták, majd 1997-ben Harbin városa felújította az eredeti alaprajz alapján az épületet és a körülötte lévő teret is. Szinte valóságon túli, mennyei élmény, amikor a vörös téglafalú, zöld hagymakupolás templommal szemben nyugovóra tér a Nap a város arany kupolái mögött, majd lassan felkapcsolódnak körbe a fények, ezzel valóban istenivé téve a székesegyházat.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Ahogy sötétedett, úgy kúszott egyre lejjebb a hőfok, lassan elérte a reggeli -30 fokot. Xinyue azt mondja, nem szabad két órától többet kint lenni a téli harbini hidegben. Mi viszont reggel óta úton voltunk, és a napnak még közel sem volt vége. Az esti befagyott Songhua folyó jegén állva már semmi sem tudott felmelegíteni. Jeges szél süvített, ugráltam, futkostam, de vége volt. A testem végleg feladta aznapra a küzdelmet. Merevre fagytak a végtagjaim, éles fájdalom hasított a combjaimba. Elviselhetetlen volt a hideg. Szerettem volna mindent ott hagyni, nem érdekelt már semmi, csak a fürdőkádba eresztett tűzforró vízre tudtam gondolni. De ettől még órák választottak el.

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Már messziről, a város több pontjáról jól látható az a hópehellyel díszített óriás kerék, ami a világsajtóból is ismert Harbini Jég és Hóvilág (Hā’ěrbīn bīngxuě dà shìjiè, 哈尔滨冰雪大世界) idei egyik fő látványossága volt. Sötét volt mire odaértünk, így a kapun belépve valóban úgy éreztük, egy elvarázsolt színes jégvilágba érkeztünk. A méltán híres “jégvidámparkot” minden évben december elején kezdik építeni. A befagyott Songhua folyóból kristálytiszta hatalmas jégtömböket vágnak ki, melyeket 15,000 jégszobrász és munkás több, mint 16 napon át farag és formál, hogy egy igazi kínai “Disney” világ jöjjön létre. Életnagyságú tornyok és épületek, szobrok, csúszdák és minden ami a csodához és szórakozáshoz kell. Nappal fényesen csillannak meg a Nap sugarai az átlátszó jégépületek falain, este pedig színes fényekkel megvilágított tündérmesébe repítik a látogatókat. 

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Harbin lakói még a szokásostól is kíváncsibbak, ha külföldit látnak. Rengeteg közös fotót készítettek, de az is előfordult, hogy csak engem egyedül kaptak lencsevégre. Ez az egyik kedvenc képem, amit ennek a büszke kisfiúnak az anyukája készített.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Lassan eljött az idő, hogy tényleg visszainduljunk a hotelbe. Kezemben egy pohár forró teával, összekuporodva, megfagyva, a szőrmés kapucnim alól dideregve figyeltem, ahogy buszunkkal lassan távolodtunk a jeges “Disneyland-től”. Most már tényleg nem maradt más aznapra, mint egy fűtött szoba és egy forró fürdő.

Egy valóssággá vált orosz tündérmese

Másnap reggel megpróbáltunk minden ruhát magunkra húzni amit csak találtunk még a bőröndjeinkben. Kint gyönyörű napsütés és kristálytiszta kék ég fogadott minket, de ez ne tévesszen meg senkit sem. A hőfok rendületlenül tartotta magát a -20 és -30 fok közti állapothoz. Talán a szép időnek is, de leginkább a kínai újév ötödik napjának, a “Break Five-nak”(pò wǔ, 破五) köszönhetően rengeteg helyi lepte el Heilongjiang tartomány legnagyobb buddhista templomát, a Boldogság templomát (Jílè Sì, 极乐寺) Harbinban. Ezen a napon az emberek a gazdagság istenéhez imádkoznak. Az 1921. és 1924. között klasszikus kínai stílusban épült templomkomplexum kék falai közül magasan szállt fell a füst a meggyújtott füstölőkből, a hívők udvarról udvarra haladtak előrefelé, miközben mindenhol megálltak imádkozni és hálát adni. Színes virágok díszítették a szobrokat, friss gyümölcstől és élelmiszerektől roskadoztak az istenek előtti asztalok. Akárcsak a holdújév első napján, most is petárdáktól és tüzijátékoktól volt hangos a környék. 

1949-ig több, mint tizenöt orosz ortodox templom és két temető volt Harbinban. A kínai lakosok közül sokan úgy gondolták, hogy ez felborítja a feng shuit, ezért pénzt adományoztak, hogy 1921-ben megépüljön a 极乐寺 (Jílè Sì).
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A főbejárat úgy épült, hogy hasonlítson a kínai “山” (shān) karakterre, ami “hegyet” jelent. Nem csoda, hogy a “Hegykapu” nevet kapta.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A rövid kitérő után egy igazi orosz tündérmese várt ránk. Harbin belvárosától körülbelül 1 órányi autóútra havas dombok között tényleg elhagytuk Kínát. Természetesen csak a fantáziavilágunk határait léptük át. Mintha egy mesekönyv tárulna fel, melynek lapjaira lépve rajzolt mesefiguraként a történet szereplőivé válunk. Egy történet, ami a múltbéli orosz Harbinban játszódik. Vakítóan kék ég, befagyott keskenyen kanyargó folyó, partján fehér törzsű kecses nyárfákkal, havas táj amíg a szem ellát, melyben itt-ott egy-egy tarka színekben pompázó hagymakupola bukkan fel. A Volga kastély (Fú’ěrjiā Zhuāngyuán, 伏尔加庄园) néven ismert hely az Ashi folyó partján épült tematikus park, mely több, mint 600,000 négyzetméteren harminc klasszikus orosz stílusban készült épületet mutat be. Sétálhatunk a csodálatos téli környezetben, megkóstolhatjuk az orosz konyha fogásait, jégcsúszdázhatunk, síelhetünk, szánkózhatunk, ha pedig már nagyon hideg lenne, akkor felmelegedhetünk egy jégpohárban felszolgált vodkával. 

A Petrov palota a park egyik fő látványossága. Elég meglepő, mert miközben orosz stílusú üvegdíszek, fafaragványok és klasszikus olajfestmények között sétálunk egy gigantikus bálteremben, senki se gondolná, hogy innen a toronyból indul egy hatalmas jégcsúszda vissza a völgybe. De hát nem is Kínában lennénk, ha nem érné az embert mindig váratlan meglepetés.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Jégcsúszda a Petrov palotából.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Vodka Chateau névre keresztelt épületben a vodka történetével és a vodkaivás kultúrájával ismerkedhetünk meg, természetesen a végén egy kis kóstolóval.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Szent Miklós templom eredetileg 1900-ban épült, de 1966-ban teljesen megsemmisült. A Volga kastély parkban 2007-ben építették újjá az eredeti alapján. Régi fényképeket és ortodox relikviákat láthatunk a csodálatos belsejében.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A legtöbb túrista csak egy-két napra érkezik Harbinba, hogy meglátogassa a nemzetközi jégfesztivál helyszíneit, sétáljon egyet a Zhongyang utcán, és megkóstolja az orosz konyhát. Azonban az északkelet-kínai Heilongjiang tartomány fővárosa ettől jóval többet tartogat az odalátogató számára. Mi szerettük volna magunkba szívni a város különleges hangulatát, amit az orosz-kínai kultúra keveredésének köszönhet. Csupaszív emberek lakják a “jégvárost”, akik talán eddig a legkíváncsibbak voltak azok közül, akiket megismertem Kínában. Sosem fogom megérteni, hogyan jöttek rá mindig olyan gyorsan, hogy külföldi vagyok. A fél ruhásszekrény mennyiségű ruha alól amit magamra vettem a hideg ellen, sokszor a szemem is éppen hogy csak kilátszott. De ahogy Xinyue is mondta, míg kint hideg van, belül a szívük meleg a dongbei embereknek. És ez így van jól. Ezen az éghajlaton csak “meleg szívvel” lehet élni.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Egy kis ráadás, harbini orosz-kínai specialitások nyomában a Korinna’s World-el

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @korinnas_world

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @korinnas_world

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @korinnas_world

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Russia No. 57, Russia Coffee & Food
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Több mint 100 éve készül Harbinban a híres nagy kerek orosz kovászos kenyér, a 大列巴 (dà liè bā). A kicsit savanykás íze és rágósabb állaga eltér a Kínában ismert puha és édes kenyerekétől.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A harbini stílusú füstölt sós kolbász az egyik kedvencünké vált, ami nem csoda, mert ízével egy kicsit hazarepített minket Magyarországra. Ez a német és litván kolbászokra emlékeztető étel sokkal inkább európaibb ízű, mint az általunk kóstolt kifejezetten édes kínai kolbászok. Ivan Jakovlevics Csurin orosz kereskedőnek köszönhető, hogy az 1909-ben alapított cég által gyártott európai stílusú kolbász Harbin egyik különlegességévé vált.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Akármilyen hihetetlen is, de a harbini telek egyik kedvenc utcai snackje a 马迭尔 (mǎ dié ěr), vagyis a hagyományos recept alapján készült édes, tejes jégkrém. Xinyue, az egyik kínai tanárom szerint, aki született harbini, csak télen lehet kapni, mert ilyenkor nincs szükség hűtőszekrényre, az árusok csak kiteszik a fagylaltot az utcára.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Harbinban még a cukorba mártott kedvenc gyümölcseim is megfagynak. Milyen jó lenne ilyet enni a nyári forró Sanghajban.
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Aki nem iszik vodkát, az narancslevet kap.
ваше здоровье!
Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Tetszik a KORINNA'S WORLD? Iratkozz fel!