A Buddha vigyázó tekintete – Év végi séta a Donglu-hegyi Guanyin templomban

November a hosszú sanghaji sétákról, az új helyek felfedezéséről és egy kicsit a magamba mélyedésről szólt. Az egész évet a tánc, az emlékezetes fellépések és a lányokkal való csodálatos utazások töltötték ki. Az év végéhez közeledve azonban vágytam a csöndre. Habár itt soha sincs igazi hideg téli tél, idén a szokásostól is jóval melegebb van. A tavaszias novembert őszies december követte, ahol a hőmérséklet ugyan már jóval szeszélyesebben ugrándozott 20 és 3 fok között, de a téli kabát és a sál, kesztyű még mindig a szekrényben maradt. A Julu Road platánfái komótosan, mit sem törődve a késéssel, sárgulni, majd barnulni kezdtek és megindult lassú téli transzformációjuk. Fényesen ragyogott Sanghaj modern felhőkarcolói fölött a kék égen a Nap, melynek sugarai egy igazi mesevilágot varázsoltak a régi Francia negyed utcáiba amint átszűrődtek a fák ágai között. Élveztem a lágy szellő érintését az arcomon miközben vidáman rugdostam a néhol bokáig érő avarban a lehullott színes faleveleket. Olyan jó lenne elmenni valahova a városon kívülre, gondoltam. Pár órával később már mindketten egy Nanjing irányába száguldó gyorsvonaton ültünk. De Nanjing nem a végállomás volt.

A Kínába látogató, vagy itt élő külföldiek körében ismeretlen, de a helyiek közül is csak néhányan tudnak Nanjing Lishui “kerületében” (溧水区 Lìshuǐ qū) a Donglu-hegy (东庐山 Dōnglú shān) nyugati lábánál fekvő csodálatos Guanyin templomról. A hely ugyan nagyon népszerű a “ kis piros könyvön”, vagyis a 小红书 (Xiǎo hóng shū) oldalon, de leginkább egy dolog miatt. Mi is a különleges félbevágott fehér Buddháról készült fotók miatt érkeztünk, de mint kiderült, ettől jóval többet ad a templom és a körülötte lévő táj az odalátogatónak. Habár egyedüli külföldiként nagy feltűnést keltettünk, mégis az a csönd, nyugalom és béke járta át a lelkünket ami miatt egy kicsit ki akartunk szakadni kedvenc Sanghajunkból.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Guanyin (觀音 Guānyīn) az Avalokiteśvara néven ismert bodhiszattva kínai neve, az együttérzés fizikai megtestesítője, akit a hívők a bizonytalanság, a kétségbeesés és a félelem idején hívnak segítségül. A Guanyin a Guanshiyin rövidítése, ami azt jelenti, „Aki érzi a világ hangjait”.
Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Donglu-hegy lábától csodálatos kilátás nyílt a teljes templomegyüttesre, ahogy a sárga és arany épületek magasan felkúsztak az őszi színekben pompázó hegyoldalra. Szintről szintre, mondhatni stációról stációra haladtunk egyre felfelé fizikálisan és szellemileg is. Mintha az ég felé tartottunk volna. Utunkat a mindent halló és látó Guanyin, az irgalom istennőjének oltalmazó tekintete kísérte.

A Guanyin templom (观音禅寺 Guānyīn chán sì) egy jelentős buddhista hely, melyet eredetileg a Yuan-dinasztia (1271-1368) idején alapítottak, így több mint 700 éves múltra tekint vissza. A történelem során azonban többször született újjá. A Qing-dinasztia (1644–1912) idején háború pusztította el, majd 1882-ben újjáépítették és újra lerombolták. A 2000-es évek elején a Guanyin templom a Jiming templom alsó udvarává vált, ekkor alakult ki a ma látható formája.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Talán az egyik legszebb napszakban értük el a templomegyüttes csúcsát, ahol már ott várt minket a “kis piros könyv” sztárja. A lemenő Nap narancsra festette az őszi fák uralta tájat. A templom arany falai drága ékszerként csillogtak a fényben, miközben a nagy fehér Buddha békésen nézett szét az emberek között. Azon gondolkodtam, vajon folytatódik e a szobor a föld alatt. Elképzeltem, ahogy csöndesen ül egy nagy lótuszvirágon és ha megunja a kinti létet, akkor csak visszahúzódik a hegy mélyére. Pont úgy, ahogy azt réges-régen sok buddhista szerzetes tette amikor visszavonultak imádkozni a sziklákba vájt ősi barlangokba, amiket Kína más tájain láttunk.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @korinnas_world

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Donglu-hegy oldalán felkúszó templomegyüttes tetejéről csodálatos kilátás nyílik a tájra és a Zhongshan-tóra (中山湖 Zhōngshān hú).
Fotó: @korinnas_world

Néztem a Buddha gondtalan arcát, ő pedig óvó tekintettel nézett vissza rám. Lassan lebukott a Nap a Zhongshan-tó mögött és sötétbe borult a táj.