A táncoló zöld borostyánlevelek világa – Gouqi-sziget és az elhagyatott halászfalu Houtouwan

Tengerből születtem, melynek hullámai tajtékzó vad táltosként emelkedtek a magasba, hogy a déli széllel versenyre kelve engem is magukkal repítsenek az 1000 sziget világába. Könnyű szárnyakat kaptam, melyek egészen a csillagokig vittek, hogy onnan tekintsek le rájuk. Rájuk, akik aprócska termetükkel kora hajnalban szülőanyám ruháinak redőin indultak útnak tengerkék csónakjaikkal. Hálóik lágyan szálltak a szélben mielőtt aláhullottak volna anyám ölébe. A tenger gyümölcsöskertjének kapuja megnyílt és feltárta kincseit előttük. Miközben csillag fivéreim és nővéreim lassan nyugovóra tértek, apám aranyos ruhájának visszaverődő fénye megcsillant az 1000 sziget országának szikláin. Ők és tengerkék csónakjaik visszatértek, én pedig leszálltam közéjük a szélben vidáman táncoló zöld borostyánok közé.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Sanghaj nyüzsgő városától dél-keletre, ott ahol a Jangce folyó sárgás-barna vize eggyé válik a Kelet-kínai-tenger zöldes-kék vizével, habos fehér hullámok között megbújva fekszenek a Zhoushan-szigetcsoporthoz tartozó Shengsi-szigetek (嵊泗列岛 Shèngsìliè dǎo). A körülbelül 400 aprócska szigetből mindössze 18 lakott, de ezek is viszonylag nehezen közelíthetőek meg. Az időjárási viszonyoktól függően Sanghaj kompkikötőjéből (沈家湾码头 Shěn jiā wān mǎtóu) naponta csak 1-2 hajó indul a szigetcsoport legismertebb szigetére, a Gouqi-szigetre.

A sokszor viharos, tájfunok által felborzolt tenger azonban nem adja magát olyan könnyen. Gyakran ragadnak az odalátogatók a szigeten, vagy eleve oda sem érnek, mert szüneteltetik a hajóközlekedést. Mi is többször indultunk el mire bő egy év elteltével végre sikerült kifognunk egy időjárási ablakot, és én is a sziklák szabdalta szigetre léphettem. De miért szerepelt az álmaimban ez a tenger közepén lévő különleges hely és miért vágytam rá annyira, hogy újra és újra elindultam?

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A Gouqi-sziget (枸杞岛 Gǒuqǐ dǎo) talán a legismertebb a szigetek közül, mely nevét az ott termő gouqi-ról, vagyis gojiról (farkasbogyó) kapta. Habár nem nagyon beszélhetünk turisztikai iparról a szigeten, de ha mégis ezt a kifejezést kellene használnom, akkor azt mondanám, a turisztikai ipar leginkább a sziget keleti részén található Dawang strand (Dawang falu) körül forog. Itt találunk pár vendégházat, egy kisméretű homokos strandot és egy utcát a tenger gyümölcseit áruló éttermekkel. A sziget annyira kicsi, hogy nincs rajta tömegközlekedés. Csak a sziklákon kanyargó úton száguldó taxisok szolgáltatását vehetjük igénybe, vagy ha nem tartunk tőle, hogy helyi barátaink a nagy kanyargások közepette elütnek minket, akkor bérelhetünk biciklit vagy kis elektromos robogót. 

Valószínűleg még mindig nem értitek, miért volt olyan fontos számomra ez a hely. Talán a tengeren lebegő több tízezer kagylófarm és a körülöttük ringó kék halászhajók vonzottak, melyek újra felidézték dél-vietnámi emlékeimet? Vagy esetleg a dombokon termő goji? Az apró halászfalvak és barátságos lakóik, akik szárított sós és csípős ropogós hal snackkel kínáltak? Esetleg a hűvös tenger vad hullámai és mögöttük a horizonton lebukó Nap utolsó sugarai? Ezek mind együtt és még valami… Valami, amit pár évvel ezelőtt a helyi Instagramon, a “Kis piros könyvön” (小红书 Xiǎo hóng shū) láttam és azóta álmodoztam róla. Ez a valami pedig nem más, mint Houtouwan, az elvarázsolt elhagyatott halászfalu.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

A valamikor virágzó, fénykorában az 1980-as években több mint 3000 lelket számláló halászfalu a Shengshan-szigeten (嵊山岛 Shèngshān dǎo) található, melyet híd köt össze a Gouqi-szigettel. Habár egy elhagyatott helyről, “szellemvárosról” beszélünk, Houtouwan (后头湾 Hòutou wān) története nem tragikus. Egyszerűen eljárt fölötte az idő. A túlzsúfolt halászkikötők, a nehéz megközelíthetőség, a lakóterület csökkenése, és az oktatás hiánya mind közre játszottak. Az 1990-es évek elején lakóházaikat hátrahagyva, egy jobb és modernebb élet reményében az új fiatal generáció a szigeteken, vagy a szárazföldön lévő nagyobb városokba költözött, így 2002-re a falu teljesen elhagyatottá vált.

Elhagyatottá, de nem élettelenné. A természet újra átvette az uralmat a tenger fölé magasodó hegyoldalon és a sűrű zöld borostyán benőtte az üresen álló épületeket. Ennek köszönhetően egy igazi mesevilág jött létre. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőkön, miközben mély levegőt vettem és élvezettel szippantottam bele a sós tengeri levegőbe. A hajamat szél borzolta, hallottam a hullámok morajlását és a mindenfelé vadul burjánzó növényzet susogását. Leültem az egyik kőre és körbenéztem. Elvarázsolva éreztem magamat. Végtelen nyugalom és boldogság kerítetett hatalmába, melyet soha többé nem akartam elengedni.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Miközben csillag fivéreim és nővéreim lassan nyugovóra tértek, apám aranyos ruhájának visszaverődő fénye megcsillant az 1000 sziget országának szikláin. Ők és tengerkék csónakjaik visszatértek, én pedig leszálltam közéjük a szélben vidáman táncoló zöld borostyánok közé.

Fotó: @gabriel.nemeth.photography

Fotó: @gabriel.nemeth.photography