Changsha egén egy új csillag ragyogott fel – Wuling Xingguang L hivatalos premier és egy röpke látogatás Hunan fővárosában, Changshaban

“Changsha? Eszetekbe ne jusson most menni Changshaba, ilyenkor van a legmelegebb ott! Még Sanghajtól is forróbb és párásabb a levegő.” – kiáltott fel szinte minden barátunk, amikor meghallották, hogy július közepén repülünk a Közép-Kínában található Hunan tartomány fővárosába. A külföldi utazók körében kevésbé ismert város vagy teljesen kimarad a Kínába látogatók útitervéből, vagy csak egy rövid egynapos kiindulópont az innen 350 km-re található világhírű Avatar-hegyekhez (Zhangjiajie). Tavaly már jártunk a varázslatos hegyeknél Zhangjiajieben (张家界 Zhāngjiājiè), idén azonban nem turisztikai céllal érkeztünk Changshaba. Igazából mi sem jöttünk volna magunktól, ha nincs az SGMW Wuling kínai autó márka és az ő új SUV modelljük hivatalos premierje. Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen különleges hangulatú egy város, ami igazi magávalragadó helyeket és látványokat rejt a fotósok számára.

Hasonlóan sok másik kínai városhoz, Changsha (长沙市 Chǎngshā shì) is több ezer éves múltra tekint vissza. Manapság egy nyüzsgő színes nagyváros képét mutatja, ahol egyszerre találunk klasszikus történelmi emlékeket, zöldellő parkokat, modern üveg felhőkarcolókat, trendi kávézókat, hangos snack street-et, tömött éjszakai bárokat és a “kis piros könyvet” (小红书 Xiǎo hóng shū) elárasztó blogger photo spot-okat. Egy város, amely egyszerre öreg és fiatalos. A tömött belváros utcáit lépten-nyomon színesen villódzó neonreklámok díszítik, melyek gondolatban Hongkong és Tokió vibráló metropoliszaiba repítenek. Changsha egy olyan város, ami nem várt és meglepő dolgokat rejt, amik egyből erősen arcon ütik az idelátogatót. Egy hely, ami számomra nem egy külföldieknek megmutatott “kirakatváros”, hanem az igazi Kína.

A július Sanghajban is forró és párás, de Changsha időjárása még ezt is felülmúlta. A nehéz és ragacsos levegő egyből ráragadt az egész testünkre. Mintha egy nagy betontömb nehezedett volna a tüdőmre, még a légzés is fárasztóvá vált. Égetett a Nap, 40 fok körül járt a hőmérő higanyszála, miközben az átlagos páratartalom valahol 80-90% között mozgott. Még a helyiek is úgy mondják, ilyenkor Changsha olyan mint egy nagy forró kemence. Ennek ellenére nem szerettem volna azt a röpke két és fél napot a hotelban ülve egyedül tölteni. A szállásunk 1 óra útra volt a belvárostól, de sem ez a tény sem pedig az izzasztó időjárás nem győzte le a kíváncsiságomat. Nem maradt más, fehér lenge ruha, szalmakalap, sok víz és a helyiektől ellesett esernyő, ami ebben az esetben a napernyő funkcióját töltötte be.

Érkezés után első utunk Changsha egyik legismertebb látnivalójához vezetett a Narancs-szigetre (橘子洲 Júzǐ zhōu). Ide még együtt mentünk Gáborral, mivel csak másnap reggel kezdődött neki a munka a Mangó TV stúdiójában. Sötétedés előtt érkeztünk, így a Xiangjiang-folyó (湘江 Xiāngjiāng) közepén lévő közel 5 km hosszú híres szigetről figyelhettük amint a város leveti magáról nappali öltözékét és belebújik éjszakai fényesen csillogó party ruhájába. Miközben a parton kínai vörösben égtek a felhőkarcolók, a hátunk mögött valaki elgondolkodva, de magabiztosan a jövő felé fordította tekintetét. Egy ismert arc, de nem a megszokott ábrázolásban. Egy arc, akit mindenki ismer Kínában. Egy arc, ami Changsha jelképévé vált, de nem csak Changsha, hanem az egész ország számára jelentős. 

Fotó: @korinnas_world

A történet szerint a Narancs-szigetet Kr.u. 305-ben építették. Kezdetben négy kisebb szigetből állt, melyek az idő múlásával egyé váltak. Gyönyörű illatos és édes narancsfák nőttek itt, innen kapta a nevét is. A történelem folyamán többen is a sziget csodájára jártak, köztük egy akkor még kevésbé ismert fiatalember is. Mao Ce-tung a közeli Shaoshan (韶山 Sháoshān) városkában született, majd Changshaban a Hunani 1. számú Tanítóképző Iskola tanulója volt. Később, 1920. és 1922. között tanárként és igazgatóként tért vissza. 1925-ben írta meg a “Changsha dallam – Tavasz egy örömkertben” című versét, melyben a hely csodálata és dicsérete mellett kifejezte hajlandóságát egy új ország felépítésére is. Ennek a versnek és a Kínai Népköztársaság megalapítójának köszönhetően vált világhírűvé a Narancs-sziget. Ma egy csodálatos parkon keresztül sétálhatunk végig a sziget déli csücskéig, ahol Mao Ce-tung fiatalkori monumentális szobrával találjuk szemben magunkat.

A fiatal Mao Ce-tungot ábrázoló szobor 2009-ben készült el a Narancs-szigeten. Monumentális portréjának megalkotásához több mint 800 tonna Fujian tartományban kibányászott gránitot használtak fel. 83 méter hosszú, ami Mao Ce-tung életkorára utal amikor meghalt. 41 méter széles, ami a Kínai Kommunista Párt vezetésével töltött évek számát jelzi, és 32 méter magas. Mao Ce-tung 32 évesen írta a Changsha városának szentelt versét.
Fotó: @korinnas_world

Lassan teljesen besötétedett, a pára pedig szavakban már nem kifejezhető magasságokba kúszott. Gábor döbbenten nézte az arcomat, miközben én szélmalomharcot vívtam a már nem patakokban, hanem a megáradt Sárga-folyóként ömlő izzadságcseppekkel. “Én is így nézek ki mint te? Én nem érzem úgy magam mint ahogy te kinézel.” – mondta. Erre csak annyit válaszoltam, “Nézd, ott van narancs fagyi, együnk olyat!”.

Másnap reggel egyedül ültem a hotelszobában. Gábor elment dolgozni, én pedig néztem a 29. emeletről elém táruló kilátást és egy pillanatra elgondolkodtam. Még csak kora reggel volt, de a lehűtött helyiségben is jól érezhető volt a kinti forróság. Biztosan ki akarok menni a városba? A feltett költői kérdésem után pár perccel már úton voltam a közeli metróállomásra. És igen, a kemencében aznap is jól begyújtottak. Kitikkadva rogytam le a kellemesen légkondicionált metrókocsi egyik ülésére. Néha úgy érzem, az ismerőseim, barátaim sokszor tartanának üvegkalitkában, mert aggódnak, hogy külföldiként el ne tévedjek, nehogy baj érjen. Én viszont szeretek gyalogolni, metrózni, leülni egy parkban és beszélgetni emberekkel, ha kíváncsian odajönnek hozzám. Csak akkor érzem úgy, hogy megismerhetek egy helyet, ha a saját két lábamon megyek oda. Egy légkondicionált kocsi sofőrrel persze nagyon kényelmes, de akkor az az érzésem, hogy nem tudom hol vagyok és valami hiányzik.

Most is fél szemmel a metrón körülöttem ülő helyieket figyeltem, miközben a “kis piros könyvön” nézegettem mi minden van Changsha belvárosában. Míg én diszkréten fel-fel sandítottam, a metrókocsi teljes utazóközönsége döbbent kíváncsisággal nézett rám. Így utólag már elmondhatom, a három nap alatt Gáboron kívül nem láttam másik külföldit az egész városban, így valószínűleg igen meglepő lehetett a jelenlétem. De viccet félre téve, közel egy óra elteltével megérkeztem a Wuyi térre (五一广场 Wǔyī guǎngchǎng, Május 1. tér), ahol szó szerint pofán vágott a színes, szagos, kaotikus, zsúfolt és hangos Changsha. Meg kellett állnom egy pillanatra, hogy felfogjam amit látok és megértsem azt a nagyon erős, de elsőre fura érzést amit a környezet bombaként dobott rám. “Ohhh igen, ez az igazi Kína!”, nevettem el magam.

Mivel csak másfél- két napom volt összesen és szinte nem lehetett megmaradni az utcán a forróságtól, így a híres Mao Ce-tung szobor meglátogatása után nem terveztem semmi megerőltető programot. Igaz, írtam egy hosszú listát magamnak a telefonomon, de ezen a listán kivételesen a történelmi helyek helyett a kínai bloggerek által a “kis piros könyvön” híressé tett photo spot-ok szerepeltek. Ilyet még úgy sem csináltam soha, itt volt az ideje, hogy kipróbáljam milyen amikor a kínai social media vezet az utamon. Kicsit talán kihívásnak is vettem, hogy megtaláljak minden helyszínt.

Csak bóklásztam az utcákon és néztem a hömpölygő embertömeget. Az IFS mall két üvegtornya magasan fölé nyúlik a viszonylag lapos városnak. Kicsit New Yorkban éreztem magam ahogy felnéztem rájuk és megláttam az ablakokon tükröződő kék eget a fehér bárányfelhőkkel. Rendet, eleganciát és egyben a modern világot képviseli a két torony az amúgy igen zsúfolt és kaotikus városban. Innen bármelyik irányba indultam, vagy az óváros valamelyik kis utcája nyílt meg előttem, vagy egy színes neonreklámokkal és hangos turistákkal tömött snack streeten találtam magamat. Izgalmas volt, ahogy pár lépésen belül a múlt, a jelen, és a jövő váltogatta egymást. És mindez nem csak a fülnek, de a szemnek is hangos volt. Bármerre indultam, bármerre néztem, minden irányból brutálisan erős impulzusok érték az érzékszerveimet. Beleértve az orromat is, ami nem meglepő, ha belegondolunk, hogy minden második üzlet a helyi nevezetességet, a fekete színű “büdös tofut” (臭豆腐 chòu dòufu) árulta.

De még most is, amikor írom ezt a szöveget, az első ami eszembe jut Changsha városáról a vibráló színek és az a megmagyarázhatatlanul különleges és jó érzés. Changshat nem nevezném szépnek, és nem is volt szerelem első látásra. De a másodikra valahogy mégis bekúszott a szívembe és megmutatta milyen cool, ha hagyom magam elveszni a szűk kis utcáiban. A régi házak között a száradó ruha árnyékában gyönyörű illatos barackot árul a zöldséges. Az óváros épületei valahogy Thessalonikibe repítenek gondolatban, majd egy utópisztikus cyber punk világba csöppenek. Changsha felirat előtt fotózkodom a vidám jeges teát áruló lányokkal, a legnagyobb nyüzsgés közepén pedig lehuppanok egy árnyas fa alá, ahol szőlős americanot szürcsölök egy trendi kávézóban. Minden utcasarkon valami meglepővel találkoztam. Changsha számomra a meglepetések városa.

Egy új csillag Changsha egén

A kínai social media bloggereinek és vloggereinek köszönhetően Changsha a fiatal új “Z generáció” első számú igazi cool városává vált az elmúlt évek során. A város vezetése mindent megtesz, hogy Changsha legyen a legmenőbb “influencer city” Kínában. Olyan hangzatos címeket nyert el, mint pl. az “álmatlan város”, a “szórakoztatás városa”, vagy a “Z generáció által legkedveltebb város”. Így utólag nézve, azt hiszem, nem véletlen hogy a Wuling kínai autógyártó vállalat Changshaban rendezte meg az új SUV modelljük hivatalos premierjét.

Míg a 2002-ben alapított, a délnyugat-kínai Guangxiban, Liuzhouban (柳州 Liǔzhōu) található székhelyű Wuling (SAIC-GM-Wuling Automobile Co. Ltd., kínaiul: 上汽通用五菱汽车股份有限公司, rövidítve SGMW) Európában ismeretlennek mondható, addig Kínában nagy népszerűségnek örvend. A Wuling (五菱 Wǔlíng) és Baojun (宝骏 Bǎojùn) márkanevek alatt személygépkocsikat és haszonjárműveket gyártó cég leginkább a kevésbé gazdag régiókban ismert. Legyen szó fiatalról, vagy idősről, ha azt mondom, Gábor a Wuling vezető designere, mindenkinek felcsillan a szeme. Az emberek szerint a Wuling autói megbízhatóak, hosszú életűek, strapabírók és a legfontosabb, hogy olcsók. A kisbuszok gyártásáról ismertté vált cég most azonban egy teljesen új, sokkal modernebb és frissebb szemléletű útra lépett rá. A nagyszabású terv megvalósításához pedig nem mást, mint Németh Gábor Tamást választották.

Az európai iskola és a 15 évnyi németországi Mercedes Benz-nél szerzett tapasztalat a kínai akarattal, gyorsasággal, és technikai fejlődéssel kombinálva egy új éra kezdetét jelenti a Wuling számára. Itt az idő, hogy a mindenki által jól ismert és kedvelt, de nem túl szép szögletes kisbuszt felváltsa egy fiatalos, menő és csinos autó. Egy autó ami már nem csak megbízható és olcsó, de cool is. Gábor vezetésével egy új csillag ragyogott fel a Wuling egén, hiszen megérkezett az új Xingguang L (星光 L Xīngguāng L) SUV, melynek jelentése “csillagfény”. Ezt a “csillagfényt” pedig nem mutathatták be a vidéki Liuzhouban. Az új generációt hol máshol lehetett volna hatékonyabban elérni, mint Changshaban a híres Mangó TV-ben?

Sanghajba visszatérve hirtelen mindenki izgatottá vált, amikor azt mondtam, hogy a Hunan TV, pontosabban a Mangó TV stúdiójában jártam. Hogy miért? Míg Kína szerte a városok vezetései egyre inkább a közösségi médiához fordulnak a helyi turizmus népszerűsítése érdekében, addig Changshanak ott van az országszerte ismert és népszerű TV állomása a Hunan TV (湖南卫视 Húnán Wèishì), melynek online platformja a Mangó TV (芒果TV Mángguǒ TV, MGTV). Nincs olyan kínai, aki ne rajongana legalább egy olyan tévésorozatért vagy valóságshow-ért amit a Hunan TV készített. A Mangó TV stúdiói igazi zarándokhellyé váltak. Rajongók ezrei képesek órákon, akár napokon át várakozni az épület előtt, hogy legalább csak egy pillanatra megpillanthassák valamelyik híresség, valamelyik idoljuk arcát. Miközben Gábor két napig gyakorolt a Xingguang L bemutatójára a stúdió hatalmas színpadán, kollégái minden szabad percet kihasználtak, hogy beosonjanak egy-egy másik stúdióba. Ők is mind egy “nagy találkozásban” reménykedtek.

Fotó: @wuling

Számomra a “nagy találkozást” azonban nem egy híres kínai énekes vagy színész személye jelentette, hanem hogy végre ott állhattam szemtől szemben és megérinthettem az ujjaimmal a Gábor és teamje által tervezett “csillagfényt”, a Xingguang L-t. Bent még folytak a show előkészületei, így én kimentem szétnézni. Az esti lemenő Nap fényében igazi party hangulat alakult ki a kiállított kocsik között. A hőség még mindig tombolt, de ez senkit sem zavart. Influenszerek nyüzsögtek mindenfelé lámpákkal, kisebb-nagyobb kamerákkal. Volt aki “élőzött” a kocsik mellett, volt aki short videót készített, volt aki hosszabb blogbejegyzéshez gyűjtötte az anyagot. A Wuling valóban kitett magáért, hogy megmutassa, valami egészen új érkezett, ami ezúttal a fiatalokat szólítja meg. Legyen szó sportról, campingezésről, vagy egy családi utazásról, a Xingguang L hegyen és vízen, sivatagi forró homokban és megfagyott hóban, mindenhol a legjobb választás. 

Fotó: @wuling

Fotó: @wuling

Az élő zene hangja messze szállt a Mangó TV stúdiói árnyékában álló óriáskerék mögött narancsosan lebukó Nap irányába, miközben én egyedüli külföldiként álltam az újságírók és influenszerek között. Lassan elkezdődött a show és a színpadon kiállított autókról is lehullott a lepel. Gábor mögött ülve egyszerre nevettem és sírtam a boldogságtól, amikor az ő saját “csillaga”, a Wuling új “csillagfénye” felszállt magasra Changsha egén. 

Fotó: @wuling

Fotó: @wuling