A “legek” erdeje – Schwarzwald, Fekete-erdő

Még hajnali köd fedi a lassan ébredő tájat, amikor takaróba burkolózva ülök az erkélyünkön. Csend van, álmos tehenek kolompja hallatszik a mezőről, míg a távolban valahol egy sorompó záródik csilingelve, jelezve az érkező kisvonatot. Élvezem az idilli békét és nyugalmat, figyelem, ahogy a felhők komótosan felszállnak és kirajzolódnak a legelőket körbeölelő sűrű fenyvesekkel borított dombok és hegyek. Ahogy megcsillannak a Nap első sugarai, a zöld ezernyi árnyalata jelenik meg előttem. Az addig komor és sötét erdő hirtelen barátságossá és hívogatóvá válik. “Kukuk, kukuk” hallom. A fák közül szól ez a hang, vagy a szobánk falán lévő díszesen faragott kakukkos óra madárkája figyelmeztet, hogy itt az idő útra kelni és felfedezni a Fekete-erdőt?

A Fekete-erdő az elmúlt években igazi turisztikai hotspot-tá vált. A múlt és a helyi hagyományok keverednek a mai kor turistáinak igényeit kielégítő modern vendéglátással. A család méretétől és korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a kedvére való kikapcsolódást, legyen szó túrázásról, biciklizésről, múzeumlátogatásról, városnézésről, gasztronómiáról, vagy akár nyári bobról. Induljunk el együtt, és nézzük meg mi mindenre elég egy rövid hétvégi kiruccanás a Fekete-erdőben.

Világos zöld, fűzöld, sötétzöld, fenyőzöld… Még hosszan tudnám sorolni a zöld árnyalatait, melyek életet adnak ennek a tájnak. De akkor miért lett fekete a Fekete-erdő? Több mint 2000 évvel ezelőtt a rómaiak észak felé terjeszkedtek, míg el nem érték az akkor még sűrű, egybefüggő erdőt. Féltek a fekete sötét fenyőrengetegtől, azt hitték szellemek lakják, így inkább tőle keletre, és nyugatra a Rajna partján telepedtek le. Az átjárhatatlannak hitt fenyvest “silva nigra”-nak, fekete erdőnek nevezték el. Miután az alemannok elűzték a rómaiakat, ír és skót misszionáriusok érkeztek a kereszténység terjesztésének céljával, és kolostort építettek az erdő közepén. Hosszú ideig tartott, míg a középkor népe legyőzte a félelmét, és a szellemeket maga mögött hagyva bemerészkedett a sötétbe. Innen viszont már nem volt visszaút, gyorsan felfedezték a Fekete-erdő értékeit, az ércet, az ezüstöt, és a fát. Az embernek köszönhetően lassan átalakult a táj, már egyáltalán nem olyan ijesztő és komor, inkább barátságos és üde. Tehenek és kecskék által lakott mezők, patakok és keskeny utak lazítják fel a valamikori “silva nigra”-t.

Ha csak egy hétvégénk van a Schwarzwald-ot felfedezni, akkor remek kiinduló pont lehet Gutach városka, melyet Diana, egy régi kedves helyi barátnőm ajánlott nekünk. Mivel minden nagyon közel van egymáshoz, így reggeli után gyalog indultunk el. Utunk gondosan tervezett romantikus kertek, almától roskadozó fák, szélben ringó lila virágok, és hagyományos helyi faházakból álló tehenészetek mellett vezetett.

Olyannyira valóságos és természetes, hogy szinte észrevétlenül olvad bele a romantikus tájba Baden-Württemberg tartomány legrégebbi szabadtéri múzeuma, az 1964-ben megnyitott Vogtsbauernhof. Képzeljünk el egy skanzent, ami ettől sokkal több. Zöld hegyi legelők között autentikus fekete-erdei faházak állnak, melyek erkélyeit piros muskátli borítja. Tarka virágok közt méhecskék zümmögnek, a kiskertben már érik a paradicsom és a káposzta, miközben egy kecske éppen az almafáról lehullott friss gyümölcsöt próbálja lenyelni. Egy viseletbe öltözött asszony vizet forral a mosáshoz, gyerekek szaladgálnak a tyúkokat kergetve a kiteregetett szélben száradó nagy fehér lepedők között. A szilvafa árnyékába visszahúzódva tehenek pihennek borjaikkal, lovak vágtáznak a mezőn, kecskék és birkák sétálnak a malom mellett. A távolban pata dobogás hallatszik, egy szamár dugja ki fejét kíváncsian az istálló ajtaján. Megelevenedik a múlt, ami akár a jelen is lehetne. A házakba belépve, mintha csak éppen kiszaladt volna Hans és Hannelore, hogy fát és tejet hozzanak be. Az asztalon frissen szedett mezei virágcsokor áll, a konyhában ég a tűz és már megterítettek a vacsorához.

Most van, vagy akkor? 1612-t írunk, vagy 2020-at? Utazzunk vissza a múltbéli Schwarzwald világába, és hagyjuk elvarázsolni magunkat. Vegyük fel a képzeletbeli piros pomponos Bollenhut-ot, mely talán az egyik legismertebb népviselet a világon, és ismerjük meg a régi paraszti kultúrát a Vogtsbauernhof szabadtéri múzeumban Gutachban.

Másnap reggel újra a jelenben ébredtünk és elindultunk a “legek“ városába, Tribergbe. “Kukuk, kukuk”, hallottuk újra tisztán a hívogató hangot. A Fekete-erdő és a kakukkos óra története szinte eggyé váltak, habár az eredet nem tisztázott. Télen, amikor nem volt munka a földeken, a helyi parasztok szívesen faragtak, festettek, készítettek órákat. Az első itt készült órában a kakukk még nem a ma ismert házikóban lakott, egy festett falap mögül bújt elő, és valószínűleg az 1730-as években Franz Anton Ketterer órásmester készítette. A legenda szerint Ketterer kakas hangot szeretett volna imitálni, de a kakukk egyszerűbbnek bizonyult. A kakukkos óra mai formáját a XIX. századi vasútépítésnek köszönhetően nyerte el, ekkor kezdtek díszes házakat alkotni, melyek a Fekete-erdő állomásait mintázzák.

Egy virágos kertben találjuk meg Josef Dold órásmester alkotását, az 1977-től három éven át épített műalkotást, a világ első legnagyobb kakukkos óráját. Kívülről pont úgy néz ki, mint egy kisebb schwarzwaldi házikó, de belül megcsodálhatjuk a fából készült hatalmas szerkezetet.

A Bergsee csak egy aprócska tó Triberg határában, de érdemes megállni és megpihenni egy jó jeges kávé mellett. A sűrű erdő fái közül hagymakupola kukucskál ki. Pár perc séta a hegyi tavacskától és megpillantjuk a Maria in der Tanne (Mária a fenyőben) névre keresztelt impozáns fehér katolikus Wallfahrtskirche épületét. Kívülről nem is sejtenénk, hogy Délnyugat-Németország egyik legcsodálatosabb, legjelentősebb barokk oltárát rejti a templom. Az 1640-es években több csoda is történt a közeli forrás vizének köszönhetően, így amikor a szabó mester Friedrich Schwab kigyógyult a leprából, köszönetként egy Mária szobrot állított az egyik fenyőfa üregébe. Innen ered a “Mária a fenyőben” elnevezés. A szobor feledésbe merült, míg 1692-ben három tiroli katona megtalálta. Először fából, majd kőből emeltek egy kápolnát, végül 1699. és 1705. között megépült a mai, barokk stílusban pompázó zarándok templom.

A világ első legnagyobb kakukkos órája és Délnyugat-Németország legjelentősebb barokk oltára után kihagyhatatlan a német gasztronómia egyik legismertebb süteménye, a Schwarzwälder Kirschtorte, azaz a feketeerdő torta. Tribergben járva szerencsére módunk van megkóstolni az eredetit. Több cukrászda készíti, de ne csábuljunk el olyan könnyen. Sétáljunk egy kicsit kijjebb a turista központból, és lépjünk be egy rózsaszínre festett antik épületbe, a Konditorei Schäfer-be. Josef Keller cukrászmester 1915-ben készítette el az első Schwarzwälder Kirschtortet Bad Godesbergben. A katonaság után nyitotta meg saját üzletét Radolfzellben, ahol 1924. és 1927. között tanulta meg August Schäfer a cukrász mesterséget. Az eredeti receptet, illetve az eredeti receptkönyvet magától a mestertől, Josef Kellertől kapta meg, amit ma is büszkén őriznek Tribergben. Fia, Claus Schäfer a mai napig ennek alapján készíti a világhírűvé vált süteményt, a feketeerdő tortát.

A nap végére már csak egyetlen egy “leg” maradt a “legek” közül, ugyanis itt található Németország legmagasabb vízesése, a Triberger Wasserfälle. A legenda szerint manók lakják a Fekete-erdő fenyveseit, így elindultunk megkeresni őket. A 163 méter magasból alázúduló vízesést körbeölelő titokzatos erdőben ugyan nem találkoztunk mesebeli lényekkel, de kíváncsi és barátságos mókusok bújtak elő a fák közül.

Csak egy rövid hétvége volt, de a Schwarzwald megmutatta nekünk milyen varázslatos. Mesék és legendák, hagyomány és múlt tisztelete, sötét fenyvesek és napos legelők, vendégszeretet és modern turizmus. Ez mind a Fekete-erdő, a “legek” erdeje.

TOP 5 Schwarzwald – Gutach és Triberg

1. A Gasthaus zum Hirsch egy családi panzió hamisítatlan schwarzwaldi vendégszeretettel. Ugyan Gutach városán kívülre esik, de a Vogtsbauernhof szabadtéri múzeum, illetve a nyári bobpálya is elérhető gyalogosan gyorsan. Mi egyáltalán nem használtuk az autót. Cím: Hirschgasse 2, 77793 Gutach (www.hirsch-gutach.de)

2. Ha érdekel minket hogyan éltek valamikor a Fekete-erdőben, akkor a Vogtsbauernhof szabadtéri múzeum kihagyhatatlan. Szánjunk rá egy egész napot, rengeteg a látnivaló és a program. Gyerekeknek, családoknak tökéletes kikapcsolódás és szórakozás. (www.vogtsbauernhof.de)

3. Ha egy kis izgalomra vágyunk, akkor irány a Sommerrodelbahn Gutachban, azaz a nyári bobpálya. Csak pár perc séta a Vogtsbauernhoftól, így remek lezárása a napnak. Ráadásul este sokkal kevesebben vannak, nem kell hosszan sorba állni. (www.sommerrodelbahn-gutach.de)

4. Ha megéheztünk az egész napos skanzen és bobozás után, a Vogtsbauernhof bejáratánál egy új étterem, a Weber’s Esszeit vár ránk. A hatalmas sörkert hangulatú fa épületben a környékről származó termékekből készült étkeket, sörkorcsolyát és süteményeket szolgálnak fel. A kerthelység és a belső terek is hangulatosan vannak kialakítva. Mi kétszer is itt vacsoráztunk olyan finom volt az étel, és olyan kedves a kiszolgálás. (www.uhrwerk-gutach.de/webers-esszeit/)

A Restaurant Café Bergsee Stüble Tribergben a Bergsee partján található. Remek kilátás nyílik a tóra. Finom jeges kávé, XXL méretű avokádós szendvics és igazi vendéglátás. Megéri megállni itt, és pihenni egy kicsit mielőtt elindulunk Németország legnagyobb vízesése felé. (www.bergseestueble.com)

5. A természet szerelmeseinek egy igazi paradicsom a Fekete-erdő, melynek egyik gyöngyszeme a tribergi vízesés (Triberger Wasserfälle). Érdemes késő délután menni, és megvárni a sötétedést. Ilyenkor kevesebb a turista, és egy különleges látványban lesz részünk, mivel a vízesés alsó szakasza 22 óráig ki van világítva. Így nappal és este is megcsodálhatjuk ezt a természeti csodát. (Triberger Wasserfälle)

+1. Kihagyhatatlan, e nélkül nem mehetünk haza! A Schwarzwälder Kirschtorte szinte ikonikussá vált, nincs ember a világon aki ne ismerné. Ha szeretnénk kipróbálni az eredeti könnyű piskótájú, habos, cseresznyepálinkával gazdagon átitatott tortát, akkor irány a Café und Konditorei Schäfer Tribergben. Biztosak lehetünk benne, itt megtaláljuk az IGAZIT! (www.cafe-schaefer-triberg.de) Cím: Hauptstrasse 33, 78098 Triberg

Szeretnél még több fotót látni? Kattints ide: PHOTO GALLERY – Vissza a múltba, időutazás a Fekete-erdőben. Vogtsbauernhof, Gutach